“BEÉPÜLTÜNK A HUNGARISTA MOZGALOMBA…”

Erzsébet Kollár fényképe.

 

A politikai alvilág átszervezése gyakorlatilag a Fidesz MPP, az első Orbán-kormány hivatalba lépésével elkezdődött. Kövér László, a polgári titkosszolgálatokat irányító miniszter mellé 1998 augusztusában a meglehetősen kétes (nemzetbiztonsági szempontból nem kellőleg átvilágított) kapcsolatokkal rendelkező Demeter Ervin került államtitkári beosztásba. – Apját, „Hajdú” Demeter Dénest, az egyértelműen szélsőjobboldali MIÉP pártigazgatóját, akinek még az Antall-kormány idején (Wass Albert, Lezsák Sándor, Ekrem Kemál György, dr.Torgyán József, stb. mellett) „nemzeti ellenálló” igazolást kreáltak, kiváló kapcsolatok fűzték a Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoportok magyarországi és külföldi vezetőihez is – mindez magyarázatot adhat arra, hogy miért tűnt el (névlegesen…) néhány hónap leforgása alatt az addig aktív tevékenységet kifejtett Hungarista Mozgalom jelentős része.

A 48 mandátummal és 12.44%-kos képviseleti aránnyal az Országgyűlésbe került FKGP – ha a szélsőjobboldaliak összességét nem is tudta mozgósítani szövetségese, a Fidesz MPP támogatására – jelentős támogatást kapott a nemzetiszocialistáktól. A földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztérium, továbbá a honvédelmi tárca megszerzésével (a 48 képviselői mandátumához képest) igazolhatatlanul nagy mértékű politikai-gazdasági koncentrációhoz jutott az FKGP és ezzel együtt a szélsőjobboldal. A „nemzetben gondolkodó jobboldali emberek” – ti. a nemzetiszocialista mozgalmakat támogató, az ukrán és az orosz maffiákkal is együttműködött amerikai, kanadai tőkések – magyarországi tevékenysége Kövér László, majd Demeter Ervin nemzetbiztonsági hivatalában nem jelentett nemzetbiztonsági kockázatot…

Az Orbán-kormány titkosszolgálata piszkos munkájának kezdete egyértelműen Demeter Ervin kinevezéséhez köthető. – A hírszerzés történetében is párját ritkító módon a 2000. május 3-án hivatalába lépett új titkoszolgálati miniszter még a családtagjait is bevonta a műveleti munkákba. Amíg a Csurka István vezette MIÉP felett apja, „Hajdú” (Demeter Dénes) segítségével gyakorolta az ellenőrzést, addig a legmegbízhatóbb ügynök- édesapa a szélsőjobboldali sajtóban „Zöldhegyi Ernő” fedőnéven tevékenykedett. – A Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal 140/2003. és 240/2004. számú, a Legfőbb Ügyészség KF.588/2003. számú, a Pest Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatal 86/2004. számú és a Budaörsi Városi Bíróság 7.P.22.28/2001. illetve a 13.P.22.280/2001. számú iratkötegei tartalmazák azokat a vallomásokat és megállapításokat melyek bizonyítják, hogy az Orbán-kormány titkosszolgálati minisztere – íly’ módon a műveleti főigazgató-helyettese, Horváth József (az UD ZRt egykori elnöke) – „Zöldhegyi Ernő” néven is ismerhette az apját. Sőt, amint azt az ügyészségi iratok tartalmazzák, egy alkalommal még anyja (Beiszer Gizella nyugdíjas titkárnő) is részt vett a hungarista hírfőnökkel megbeszélt találkozón.

Az úgynevezett Keller-ügyben tanúvallomást tett Bencsik András, a Magyar Demokrata főszerkesztője – aki egyik fő közreműködője volt a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata vezetője és az amerikai, kanadai munkatársak közötti (minden bizonnyal titkoszolgálati úton megszerzett) levelek közzétételének – tagadta, hogy személyesen ismerte volna „Zöldhegyi Ernőt”. Amint azt a bíróságnak elküldött nyilatkozatában közölte: „ezeket a dokumentumokat a szerkesztőség postaládájába tette valaki…, feladóként Zöldhegyi Ernő volt feltüntetve.” Bencsik András felelősségre vonása – hamis tanúvallomás megtétele miatt – mindazonáltal elmaradt.

Volt egyéb hozadéka is a Keller László szocialista képviselő és a Demeter Ervin közötti bírósági eljárásoknak: az ex-titkosszolgálati miniszternek (aki mint tudott, egy nappal korábban ismeri a másnapi híreket, mint a maradék tíz millió magyar) minden életrajzában szerepel az a mondat, hogy apja az 56-os ellenállásban történt részvétele miatt 11 hónap büntetést (internálást) szenvedett. – Nos, ezt az önéletrajzi mondjuk úgy “tévedést” a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága Fogvatartási Ügyek Főosztálya nem igazolta. A vizsgálatot végző ügyészségeknek elküldött, dr. Sárdi Miklós bv. ezredes aláírásával ellátott I. Gy. 78/2004. sz. irat szerint: Demeter Ervin apja, Demeter Dénes („Hajdú”, „Zöldhegyi Ernő”) neve nem szerepel azokban a kimutatásokban, melyek az 1945 utáni internálások, előzetes letartóztatások, börtönbüntetések részeseit tünteti fel… Ez a tény – a politikai üldözöttségről szóló konfabulálás – kétségbe vonja a MIÉP elnöke, a volt országgyűlési képviselő Csurka István azon történeteit is, melyekben az író-politikus „egy szalmazsákon aludtam a börtönben Hajdú Demeter Dénes újságíróval, aki 1956-ban a csepeli szabadságharcosok köreiben volt ismert” és ehhez hasonló leírásokat tartalmazzák.

A jobboldali-szélsőjobboldali politikusok hazudtak választóiknak: az önkényuralom évtizedeiben elszenvedett üldöztetéseiket saját maguk kreálták, és egymásnak igazolták.
(Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy az időközben, 2005-ben, elhunyt Hajdú Demeter Dénest az 1956-os hősök parcellájában temették el a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben… több olyan „56-os hőssel” egyetemben, akiknek semmi közük sem volt az 1956 őszén kirobbant népfelkeléshez vagy annak előkészítéséhez.)

Szemenyei-Kiss Tamás

Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal 140/2003 és 240/2004. számú iratanyagai felhasználásával, valamint a Budaörsi
Városi Bíróság 7.P.22.28/2001 és 13.P.22.280/2004. sz. periratai alapján. (Foto: Magyar Távirati Iroda)

Forrás: Kollár Erzsébet/Facebook

Az ellenzék tartja az Orbán rezsimet hatalomban?

Bartus László: Mindenért az ellenzék felel, ha beül a parlamentbe

 

A bojkott alapvető indoka az alkotmányos rend megdöntése, erre kellett volna hivatkozni már 2010 óta. De ezt már legitimálták, amitől az még nem lett törvényes, viszont nem is megfelelő hivatkozás két választás után a bojkottra. Megfelelő hivatkozás lehetett volna a választási törvény súlyos aránytalansága, amit mindennél jobban kifejez, hogy a Fideszre a választásra jogosultak 31 százaléka szavazott, 69 százaléka nem szavazott rá, de a Fidesz 67 százalék mandátummal, kétharmados többséggel azt csinál az országban, amit akar.

A demokrácia hamis látszatát ugyanis az adja, hogy az ellenzék úgy viselkedik, mintha ez egy demokrácia lenne. Az ellenzék igazolja ezt a hamis látszatot. Az ellenzék leginkább két dologgal tudja ezt a látszatot fenntartani: parlamentben való részvételével és a választáson való indulással. Miért is érdekelt az ellenzék ebben? Az ellenzék finanszírozása a parlamenti részvételhez és a mandátumokhoz, valamint a választáson való részvételhez kötött. Ezért a rendszer kulcsa a pénz. A többi hazugság.

Ebből az következik, hogy az ellenzék az egzisztenciális érdekei, a pénz miatt legitimálja a rendszert, tartja fenn a demokrácia hamis látszatát, s biztosítja az Orbán-rendszer alapját. Ezzel nemcsak Magyarországot tartja a bűnszervezet fogságában, válik maga is bűntárssá, hanem az egész demokratikus világot is fenyegeti, mert Orbán-modell van, de az Orbán-modell lebontásának s szétzúzásának modellje nincs. Ennek kulcsa az ellenzéki kollaboráció felmondása és megszüntetése. Az ellenzék erre a létezése alapját jelentő pénz miatt nem képes.

Az ellenzék a pénz miatt érdekelt, hogy Orbán partnere legyen ebben a csalásban. Orbán korlátlan hatalommal bír, az ország vagyonát saját pénzeként kezeli, azt kisajátította. Ezért az állam pénze Orbán pénze, az ellenzék belőle él. A létezésük a rendszer legitimálásához van kötve. Orbán csapdájában vannak, Orbán rabszolgái. Ebből a helyzetből csak olyan felelős hazafiak tudnának kilépni, akik készek a pártjuk, megélhetési politikusaik, és saját maguk bevételeit feláldozni, hogy a hazájukat (sőt a világot) megmentsék egy új típusú fasiszta rendszertől. Azért ez nem olyan nagy áldozat. Meghalni nem kell.

Miután Orbán négyévente akkora vereséget mér a csaló választási rendszerével az ellenzék pártjaira, hogy azok látszólag demokratikus úton forgácsolódnak le, tűnnek el a semmibe, ez azt jelenti, hogy a kollaboráció sem életbiztosítás, nem nyugdíjas állás. A kollaborációval is eltűnnek a süllyesztőben, néhány év nyomorúságos túlélésért áldoznak fel mindent. Ez azt is jelenti, hogy ha rövidtávú céljaikról lemondanának, a legitimáció megszüntetésével a saját túlélésüket hosszútávon megalapozhatnák, mert hitelessé válnának, s a rendszert így előbb-utóbb megdöntenék. Hogy a nyelvükön beszéljünk: utána megint ők lophatnának.

De ezzel a szisztematikus erózióval azt hozzák létre, hogy Orbán lecseréli őket a maga által létrehozott ellenzékre. Így nem marad legitim ellenzék, amely a hamis látszatot felmondja. Amikor elérünk erre a pontra, hogy Orbán kicserélte az ellenzéket, a szabad sajtót, a civil szervezeteket a sajátjaira, akkor rendszerének demokratikus látszata végképp megmarad és esély sincs arra, hogy ettől az embertől békés úton meg lehessen szabadulni. Hamis lesz a centrális erőtér is, mint minden, amit ez az ember csinál, de legitim. Ez valami borzasztó.

A parlamenti részvétel és a választáson való részvétel felmondása a rendszer bojkottja, a rendszer legitimációjának felmondása. Ez pedig kívül-belül egyértelművé tenné a rendszer diktatórikus voltát. Az Európai Unióban, a NATO-ban nem lehet egy leleplezett diktatúrát működtetni, a magyar társadalom sem fogad el egy leplezetlen önkényuralmat. Ezt csak az ellenzék kollaborációja akadályozza meg. A bojkott kihúzza alóluk a talajt.

A bojkott az egyetlen békés lehetőség, erőszakot csak a hatalom alkalmazhat, de azzal a sorsát megpecsételné. Senkit nem lehet kényszeríteni arra, hogy bevonuljon díszletnek egy álparlamentbe, ugyanakkor a demokrácia hamis látszatának a megszüntetése a rendszer gyökerére helyezi a fejszét. Azt nem lehet túlélni. Abba az önkényuralom, amely erre épül, megbukik. Az ellenzék a választási részvétel támogatásához sikeresen csapta be a népet, s most arra készül, hogy a parlamentbe való bevonulásával is becsapja őket. De repedezik ez a hazugság, az emberek kezdenek rájönni az egész csalásra és az összejátszásra.

Évek óta mondjuk, hogy hazaárulás, amit az ellenzék tesz. Bűnrészesség az alkotmányos rend megdöntésében. Ha ezt most is megteszik, akkor Magyarországot, és lehet, hogy a demokratikus nyugati világot, amelyet Orbán szörnyeteg rendszere fertőz, kivégezték. Ez az ára annak, hogy 66 (szép szám, még egy 6-os hiányzik) nem fideszes ember jó meleg helyen ücsörögjön, felvegye a fizetést és a térítéseket, a pártjaik pedig évi százmilliókból úgy tegyenek, mintha léteznének. Cserébe törvényesnek hitelesítenek mindent, amit tesz Orbán. Erre kapják a pénzüket. A pénzért eladnak mindent, az országot, a magyar népet.

Ez azt jelenti, hogy mivel Orbán rendszere nélkülük megbukna és meghalna, ők a felelősei annak, ami Magyarországon történik. Mivel a parlamentben a “nem” gomb megnyomásával is azt a látszatot keltik, mintha a kormányzati hatalomtól független törvényhozás lenne, és a törvénytelenségeket (például a felekezeti egyenlőség megszüntetése, Stop Soros törvény, CE-törvény, és még ki tudja, mi következik) legitim és demokratikus parlament hozná, ők mindenért felelősök, amit Orbán tesz. Pénzért ráteszik mindenre a hitelesítő bélyegzőt. Erre van joguk, és ez a funkciójuk. Ez csalás, hazugság, becstelenség és hazaárulás.

Forrás: Amerikai Népszava

Amikor felfalja a mestert a tanítvány

Képtalálat a következőre: „Simicska vagyon”

 

Véget érni látszik a Fidesz gazdasági hátországát felépítő és sokáig a párt legbefolyásosabb emberének tudott, harsány, öntörvényű üzleti zseniként ismert, kemény stílusáról és nem ritkán trágár kirohanásairól is emlékezetes Simicska közéleti pályafutása. A székesfehérvári születésű Simicska még gimnáziumi éveiből ismerte a nála valamivel fiatalabb Orbán Viktor miniszterelnököt, majd Fidesz-alapítókkal „egy brancsban volt” Bibó szakkollégiumában. Bár Simicska a Fideszbe sokáig nem lépett be, nemcsak, hogy a fiatal párt gazdasági háttéremberévé vált, a neve gyakorlatilag egybeforrott a Fidesz körüli céghálózat és a párt saját, médiájának a kiépítésével. Az első Orbán-kormány alatt rövid ideig APEH-vezér nagy visszatérője 2010 után következett el, amikor javarészt állami közbeszerzéseknek köszönhetően cégbirodalma Magyarország egyik legnagyobb üzleti tömbjévé vált, kormányzati lekötelezettjei és befolyása révén a nyilvánosságtól amúgy notóriusan rejtőzködő Simicskának a Radóc utcai irodájából közvetlen ráhatása volt az ország gazdasági döntéseinek jelentős részére. 2014 után azonban Orbánnal a viszonyuk elhidegült, majd ellenségessé vált, amire az ismert üzletember a maga módján reagált: szerinte az oroszokhoz húzó, diktatúrát építgető Orbánt nyilvánosan hazaárulónak nevezte, illetve trágár jelzők mellett emlegette. Később az üzletember kapcsán rendre felröppentek olyan feltételezések, hogy birtokában lehet olyan „atombombának”- kompromittáló információnak – ami Orbán rendszerének a végét hozhatja el, ám ilyennek a választási kampányban sem rukkolt elő Simicska. Végül saját birodalmára dobott bombát: előbb beszüntette az időközben szabaddá és kormánykritikussá lett jobboldali Magyar Nemzet, Heti Válasz és a Lánchíd Rádió finanszírozását, majd most eladta minden érdekeltségét.

„Egy ilyen kétharmad után Lajosban megerősödött a meggyőződés, hogy nincs értelme folytatni, Orbán Viktort valószínűleg nem lehet demokratikus eszközökkel leváltani” – magyarázta a milliárdos egyik ismerőse az ügylet mögött Simicska részéről valószínűleg meghúzódó lélektani tényezőket. Simicska Lajos környezetében meg vannak róla győződve, hogy az április 8.-i választásokon széles körű csalások történtek, egyébként döntetlen-közeli lett volna az eredmény.

„Ebben az esetben lett volna értelme folytatni. De úgy, hogy a teljes ellenzék, a társadalom túlnyomó többsége is simán tudomásul veszi az eredményt, nincs értelme” – mondta forrásunk, hozzátéve: „Lajosban ráadásul az elmúlt időszakban megerősödött a meggyőződés, hogy a nemzetközi korszellem változásait nézve Orbán Viktornak valóban megvan az esélye rá, hogy 2030-ig hatalmon maradjon. Lajos akkor 70 éves lesz. Akkor már mit kezdjen? Akkor kezdje megújítani a magyar politikát?”.

Képtalálat a következőre: „Simicska vagyon”

A lelki tényezők mellett természetesen erősebben befolyásolhatták a döntést a gazdasági realitások: az áprilisi választások után rögtön bezárt Magyar Nemzetbe minden évben sok pénzt kellett betolni és bár a HírTV gazdaságilag nem állt ilyen rosszul, Simicska Lajos is tisztában volt vele, hogy a kábelszolgáltatók előbb-utóbb meghajolhatnak a kormányzati akarat előtt, és ha nem újítják meg lejáró szerződéseiket a tévével, akkor a csatorna működése ellehetetlenül. Ettől függetlenül persze a választások előtt, majd azt követően – amikor csoportos létszámleépítés keretében számos munkatársat küldte el – a HírTV vezetése folyamatosan azt kommunikálta a dolgozók felé, hogy mind Simicska elhatározása, mind a finanszírozási háttér stabil és még évekig kitart.

 

Napi.hu 2017-es becslése szerint 32,5 milliárdos magánvagyonú Nyerges Zsolt miből tudta megvenni Simicska üzleteit és miért. Egy éve Nyerges még arról beszélt, hogy visszavonul a cégvezetéstől: akkor az index.hu-nak úgy nyilatkozott az addig Simicskával közösen vitt Közgéptől való távozásáról, hogy „egy nagyvállalat irányítása folyamatos figyelmet és rengeteg energiát követel, amit már nem akart vállalni”, belefáradt a cégvezetésbe, illetve ő a továbbiakban a hobbijainak kíván élni. Ehhez képest a Simicska-vagyon felvásárlása finoman szólva is komoly pálfordulás: szintén 2017-es becslés volt, hogy Simicska Lajos magánvagyona – amelybe elvileg a cégei is beleszámítanak – 80 milliárdos volt. Igaz, az Orbánnal történt, 2015-ös látványos szakítás óta alaposan megkopott a cégbirodalom csillogása: már a kenyértörés előtt is elapadóban voltak a közbeszerzéseken hasító Közgépet hizlaló állami források, utána pedig pláne elapadt az állami pénzcsap. Azonban még így is igen komoly, kiterjedt céghálóról van szó, melybe egyaránt vannak építőipari cégek (Közgép), továbbra is jól jövedelmező mezőgazdasági vállalkozások  (Hárskúti Mezőgazdasági Zrt., Mezort Zrt), reklám- (Mahír, Publimont) – és médiacégek, így többek között a közelmúltig Simicskáé volt az időközben bezárt, a 2014 után kormánykritikussá vált Magyar Nemzet, a Heti Válasz és a Lánchíd Rádió, illetve a most is működő HírTv. Igaz, biztosat nehéz tudni, mivel rendkívül kusza, átfedésekkel teli céghálóról van szó, ahol nem mindenütt jelenik meg a cégpapírokban Simicska tulajdonosként. Jellemző mód a Simicska-birodalom vezérhajójának számító Közgépről is csak 2012-ben, egy közbeszerzési iratban benne maradt közlésből derítette ki a Népszabadság, hogy Simicska Lajos volt az akkor már százmilliárd forintnyi közbeszerzéseket megszerző cég tulajdonosa.

Népszava