Vesszen a zsarnok?

Tisztelt Gréczy Zsolt képviselő úr.

Képtalálat a következőre: „Orbánnal nincsalku”

Önök elismerték azt, hogy az Orbán kormány illegitim. Azt is elismerték, hogy Áder János köztársasági elnök valójában nem köztársasági elnök. Ha egy kormány illegitim, akkor annak a kormánynak a kormánytagjai is mind illegitimek. Ugye ezt eddig nem olyan nehéz? Nos, képviselő úr én igazából azt nem értem, ha önök egyszer már ezt elismerték, és a Fidesz “alkotmányára” is tettek utalást miszerint az érvénytelen, akkor miért tettek rá esküt? Továbbá azt sem igazán értem képviselő úr önök miért legalizáltak egy választási csalást azzal, hogy besomfordáltak a parlamentbe? Hülyítik a népet azzal, hogy kiegészítették az esküjüket valamivel… Miért van erre szükség? Miért hülyítik az embereket? Igen is valószínűsítem, hogy önök alkut kötöttek Orbánnal. Még pedig úgy hogy fent tartják a demokrácia látszatát, de annak itt 2012. január elseje óta nyoma sincs. Önök előtt zajlott le egy államcsíny, ami ellen semmit sem tettek csak diszkréten asszisztáltak hozzá. Az, aki a MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYOS RENDJÉNEK helyreállítását követeli, az az alkotmányos KÖTELEZETTSÉGÉT teljesíti, ezért a jog őt védi, aki pedig ellene fellép a diktatúra védelmében, az a legsúlyosabb bűncselekményt követi el! Mert a nemzetközi jog 1967, az ideiglenes alkotmány 1989 óta a NÉPET védi! Ezt önök nem tették meg. 2011. március 15.-n a Pilvax köznél Mesterházy Attila elmondta, hogy alkotmányos puccs zajlik. Mit tettek önök ennek a megakadályozására? Röviden? Semmit! Nem hívták fel a magyar választók figyelmét arra, hogy az alaptörvény érvénytelen. Még pedig azért érvénytelen, mert azt nem a magyar nép alkotta meg, hanem 262 Országgyűlési képviselő erőltette át és szavazta meg a parlamentben. Azok a törvények, amelyek az alaptörvény alatt születtek meg vagy jöttek létre mind érvénytelenek, ide vonatkozik a választási törvény is. Ezzel a tettükkel 2012. január. 1-n megszüntették a jogállamot. Orbán létre hozta a saját jogrendszerét, amire esküt tenni és azt elfogadni egyenlő a hazaárulással. Ezt valahogy elfelejtették a néppel közölni Gréczi úr! Mint ahogyan azt is elfelejtették, hogy a népet felhasználták és becsapták! Hitegettek bennünket azzal, hogy le tudják váltani ezt a mocskos fasiszta Orbán rezsimet, de tudták, hogy ez nem így van. Nagyon is tudatában voltak annak, hogy Orbán minden törvényt saját magára szabott. Több jeles alkotmánybíró és jogász ennek hangot adott, de önök semmibe vették a szakvéleményüket, pedig Kolláth György, Vörös Imre és Bragyova András szaktekintélyek a saját területükön! Állságosnak tartom, hogy még most is hülyének nézik a szavazóikat. Azzal hogy az igazság kimondásának hiányával hatalmon tartják ezt az aljas Orbán rezsimet. Nem látok én semmiféle arra utaló magatartást a mű-ellenzék részéről, ami azt mutatná, hogy a népet és a szavazókat szolgálja. Önök Orbán Viktort szolgálják, amit megpecsételtek a törvényeire való eskütételükkel. Gréczi úr, ha önök valóban nem kötöttek volna alkut Orbánnal, akkor már a választás más napján új választást követeltek volna, és nem az elcsalt választás szavazatinak újra számolását. Ha önök valóban nem kötöttek volna alkut Orbánnal, akkor nem rohantak volna lélekszakadva a bizottsági posztok elfoglalásáért. Ez számomra felettébb elgondolkoztatóvá vált. Kedveltem önt Gréczi úr, és a DK szavazója voltam. Amikor utána néztem bizonyos dolgoknak, őszintén szólva azt éreztem, hogy talán soha a büdös életbe nem csaptak még így be, és nem használtak fel bizonyos körök arra, hogy egy fantom államban embereket juttassak ahhoz, hogy kitartottként élhessenek. Amikor erre rájöttem és szóvá tettem, elkezdett ömleni rám az az ön párttársai és szimpatizánsai mocska! Hirtelen fidesz bérenc lettem, Szabó Zoltán párttársa többszőrösen megvádolt engem azzal, hogy megtette a hatását nálam a „Bözsi utalvány” Meg a „30 ezüst” . Az egyik szimpatizánsuk és párttársuk hazaárulónak titulált, mert azt követeltem, hogy ne vegyék fel az a választási csalás által nyert mandátumukat. Sőt az egyik személy, aki német országig rohant a deviza tartozása végett és az ország élhetetlensége miatt, azt fontolgatja, hogy engem jelent fel azért, mert hazaárulónak tekintem azokat a képviselőket, akik leszerződtek Orbán cirkuszába díszletként és bűntársként. Csak hogy én nem tettem esküt Orbán alkotmányára, és nem legalizáltam egy illegitim kormányt és egy választási csalást, mint ahogy azt önök tették!

Hogyan akarják önök megdönteni a Fidesz maffia rendszerét? Csak nem azzal, hogy közéjük épülnek? Ettől undorítóbb magyarázatot még nem láttam. Egyáltalán hogyan képviselnek önök engem? Csak szájkaratét folytatnak a maffia társaikkal. Aztán szétposztolja a közösségi oldalakat azzal a verzióval, hogy na, most aztán milyen jól megmondta? Maguk Orbán bohócának szerződtek, amivel szembe köpték a saját szavazókat, bizalmukat elárulták, és nem középiskolás fokon! Történik ettől valami érdemleges változás a deviza hitelesek, az ápolási díjért küzdők, vagy a rokkantak ügyében? Nem! Csak fedezik ezzel a sok léhasággal a választók előtt magukat. Szánalmas és undorító amit tesznek és tettek. Ha önökben lett volna egy szikrányi becsület és valóban a jogfosztottá tett népért küzdenének, el sem fogadták volna a mandátumot. Itt pedig tegyük gyorsan hozzá azt, hogy minden mandátum semmis, és ÉRVÉNYTELEN. Mert hát, ha választási törvény érvénytelen, akkor a választási törvény által elnyert mandátum is az, sőt a választást is semmisnek kellett volna kikiáltani. Egy új választás kiírását kellett volna követelni, nem pedig szavazatokat számolgatni. Erről szól a híradó Gréczy úr lassan hat éve! Még hogy nem kötöttek alkut Orbánnal? Dehogy is nem már 2014-n alkut kötöttek vele, amikor indultak egy olyan választáson, amit egy illegitim kormány érvénytelen jogrendszere írt ki. Bojkottra kellett volna az embereket felszólítani. Nem pedig belevonni őket egy bődületes hazugságba és elhitetni velük ezt a szemérmetlen aljas csalást. Tehát Gréczy úr, ne hazudozzon tovább. Ja és még valami …. ne nézzék tovább hülyének az embereket. Én megértem, hogy végre teljesült az álma és képviselő lett. Most sikerült az, ami 2014.-n nem. Szép kis zsoldot kapnak Orbántól azért, hogy fenntartsanak egy hazugságot és ez által még több embert rugdossanak az útszélére. Önök Orbán Viktor bűntársai. Mind egytől egyig. Nincs kivétel. Még hogy nem kötöttek paktumot Orbánnal? Melyik dimenzióban történt ez Gréczy úr?

 

https://sztarklikk.hu/greczy_blog/a-fidesz-zsarol-es-paktumot-ajanl-az-ellenzeknek/340284

https://nepszava.hu/3002245_kizarhatja-a-neppart-a-fideszt-de-ennek-lesznek-kovetkezmenyei

 

Tisztelettel: Laska Veronika

 

 

Nagy Imre

Katalin Jánosi fényképe.

 

VÉGRE! – “Egy nagy hazafi emlékének sárba tiprásáról” Jeszenszky Géza történész, az Antall-kormány külügyminiszterének írása a Mandiner-ben: „Trombitás Kristóf e fórumon megjelent írásában kívánatosnak tartja Nagy Imre szobrának eltávolítását a Kossuth-térrel szomszédos Vértanúk teréről és átszállítását a „Szoborparkba”, a kommunista korszakban készült emlékművek gyűjtőhelyére. Indoka: „egy mesterségesen kialakított, a semmiből létrehozott Nagy Imre-kultuszt toltak le a torkunkon, hősnek beállítva egy velejéig kommunista, hazaáruló és szó szerint nemzetvesztő, mérhetetlenül negatív alakot”.

Aki megélte ’56 lázas napjait és gyászolta a megtorlás áldozatait, az nem akar hinni a szemének ezt a „jellemzést” olvasva. Remélem, hogy ez a cikk nem egy kampány kezdőlövése, csak egy feltűnést kereső, de a történelemhez és a lélektanhoz nem értő, a magyar 56 nemzetközi értékelését nem ismerő publicista súlyos tévedése, kegyeletsértése. Az 1956-os magyar forradalom világtörténelmi jelentősége tagadhatatlan.
A 13 nap nemcsak a moszkvai Kremlt rendítette meg, de olyan csapást mért a kommunista eszmére és mozgalomra, amiből az sosem gyógyult fel, idővel bele is pusztult. ’56 egyik fontos szimbóluma és igenis hőse Nagy Imre.
Több mint szobordöntés, merénylet nemzeti mitológiánk ellen Nagyról olyan jelzőket írni, hogy hazaáruló, moszkovita, nemzetvesztő, gonosztevő. Az 1970-es években sokunkat felháborított a „deheroizálás” divatja, kísérletek a történelem hőseit letaszítani a piedesztálról, minimálisan kisebbíteni cselekedeteik jelentőségét. Utoljára a kommunista korszak próbálta átírni történelmünket, tagadta meg nagyjaink jelentős részét. Jellemző volt, ahogy az 1919-es Kommün eltakarta, vörös drapériába burkolta királyaink és annyi hősünk szobrát. Rákosi rémuralma alatt olyan szobrokat olvasztottak be és készítettek belőlük Sztálin-szobrot, mint Andrássy Gyuláét és Tisza Istvánét.
A rendszerváltozás lehetővé tette, hogy történelmünket reálisan, szépítés és meghamisítás nélkül lássuk és tanítsuk. A szellemi szabadság azonban a hamis nézetek számára is szabad utat engedett, az internet pedig lehetővé teszi ezek könnyű terjesztését. Teljes joggal hirdette meg Lovász László, az Akadémia elnöke, hogy fel kell venni a kesztyűt, szembe kell szállni a téveszmékkel. Történelmünkben van sok esemény, személy, amelynek, illetve akinek a megítélése vitatott. Nagy Imre mozgalmas életpályája esetében is megengedett, sőt kívánatos a tisztánlátás, életrajza ne legyen se hagiográfia, se apológia, de Trombitásnak nem csupán a mártír miniszterelnökre használt kegyeletsértő jelzőit kell visszautasítani, hanem történelmünk egy gyászos, majd egy felemelő szakaszának félremagyarázását.
1956-ot én nemcsak a szakirodalomból ismerem, benne éltem, a forradalom tette nagykorúvá a 15 éves, már akkor történésznek készülő fiút. Tudom, hogyan gondolkodott akkor Nagy Imréről az ország. November 4-e után életem második nagy megrendülése volt, amikor egy 1958. június közepi vasárnapon a Magyar Nemzetben egész oldalas beszámoló jelent meg arról a perről, amiről addig egy szót sem hallottunk. És a lap alján ott volt a szörnyű mondat: „az ítélet jogerős, az ítéletet végrehajtották”.
Akkor is és most is az a meggyőződésem, hogy amit Nagy Imre 1956. október 25-e után mondott és tett, azzal beírta nevét a magyar történelem nagy hősei közé.
Antall és a rendszerváltozás valamennyi résztvevője, köztük a jelenlegi miniszterelnök, így látta, így értékelte. Nagy Imre elválaszthatatlan az ’56-os forradalomtól, a megtorlásnak nem pusztán áldozata, de hőse. Emlékét éppen úgy nem lehet, nem is szabad kikezdeni, ahogy Rákóczit, Széchenyit és Kossuthot sem, létező gyarlóságaik, tévedéseik, elkövetett hibáik ellenére.
A legnagyobb történelmi személyiségek is gyarló emberek voltak, az idők változásával változtatták politikai nézeteiket. Winston Churchill sokat ivott és életében kétszer váltott pártot, de megnyerte az angol történelem legnehezebb háborúját. A fiatal Kossuthnak le kellett győznie kártyaszenvedélyét, hogy a reformerők vezetője, majd a magyarság leginkább tisztelt hőse legyen. Európa városaiban hány szobor áll, amelynek a jogosságát vitatni lehetne. Mekkora aránytévesztés az amerikai polgárháborúban a Konföderáció hadseregét vezető zseniális katona és nagy jellem, Lee tábornok szobrait eltávolítani!
Szükségtelen sorra venni és cáfolni a Nagy ellen Trombitás által felhozott vádakat, Méray Tibor és mások mellett Rainer János kétkötetes életrajza, majd Gáti Károly ’56-ról írt könyve hiteles képet ad a hithű kommunistából a kommunizmus és a szovjet uralom elleni szabadságharc miniszterelnökévé váló politikusról. Némi történelmi érzékkel, a XX. század első fele dilemmáinak és életpályáinak ismeretében érthetővé válnak Nagy életének fordulatai is.
Csodálkozhatunk-e, elítélendő-e, hogy egy somogyi szegényparaszti család igyekvő sarja, világháborús sebesült, Szibériába szállított hadifogoly, megérintve a kommunista utópiától 1918-ban, a fogolytáborból szabadulás fejében csatlakozik a csehszlovák légió ellen harcoló Vörös Gárdához? Micsoda ferdítés, inszinuáció, hogy „már az Aurora idején is géppisztollyal állt a vörös csillag alatt.” (Még a cári család meggyilkolásának idején is Szibériában volt.) Hazatérve egy legális szocialista pártban az agrárkérdések szakemberévé képezte ki magát, miközben az illegális kommunista pártnak is tagja volt. Rövidebb börtönbüntetések után családjával együtt a jobb jövőt építőnek hitt Szovjetunióba emigrált és ott a szovjet Akadémia Agrárintézetében folytatott tudományos munkát mindaddig, amíg Kun Béla feljelentésére állását el nem vesztette. Az 1930-as évek második felében, a „nagy terror” éveiben a kommunista emigránsok mindegyike megfigyelés alatt állt és maga is jelentett társairól – ez kommunista kötelesség volt. Nagy valószínűleg azért úszta meg a pereket és maradt életben, mert nem a pártban nyüzsgött, agrárelméleti kérdésekkel foglalkozott.
Mellékes, de pozitívumnak is tekinthető, hogy a szovjet vezetésben a rettegett, de egy nyitottabb, racionálisabb politikát szorgalmazó Berija támogatta Nagyot. Moszkvából hazatérve írásai, megnyilvánulásai és betöltött funkciói alapján – úgy vélem – joggal feltételezhetjük, hogy
Nagy Imre azt hitte, szülőhazájában most az orosz hibáktól és bűnöktől mentesen valósítható meg a szép társadalmi utópia.
Ő lett a földosztó miniszter. Hitt a szocializmusban, de vallotta, hogy ennek megteremtése hosszú átmeneti időt igényel. Ez elkerülhetetlenül vezetett a konfliktushoz Rákosival és az akkori vezetéssel. Ekkor jól jöhetett a moszkvai kapcsolat, mert börtön helyett az egyetemi tanársághoz engedte, Sztálin halála után pedig a miniszterelnöki székbe helyezte. Ha 1956 októbere előtt egyik szívinfarktusa elvitte volna, Nagy Imre történelmünkben akkor is pozitív megítélést kapna az általa 1953 júniusában meghirdetett és végre is hajtott „új szakasz”-ért.” Felhagyta a korábbi, erőltetett iparfejlesztésen alapuló gazdaságpolitikát, s ezzel lehetővé tette az életszínvonal emelését. Részleges amnesztiát léptetett érvénybe, feloszlatta az internálótáborokat, köztük a recskit és a kistarcsait, és feloldotta a kitelepítéséket. Lehetővé tette a kilépést a termelőszövetkezetekből, nagyobb türelmet tanúsított az egyházakkal szemben. Az ÁVH-t a Belügyminisztérium felügyelete alá vonta.
Aki akkor élt, pláne ha börtönben vagy internálótáborban volt, vagy kitelepítettként szenvedett, az tudja, mit jelentett Nagy rövidre kényszerült miniszterelnöki működése. Mindezt bagatellizálni megbocsáthatatlan. A Hazafias Népfront létrehozásával a politikai pluralizmus helyreállítása felé is tett egy lépést.
Amikor a Kreml hatalmi harcai és Rákosi intrikái következtében 1955 áprilisában Nagyot leváltották a miniszterelnökségtől, rövidesen a Pártból is kizárták, sőt megfosztották akadémiai tagságától és egyetemi katedrájától is, az akkoriban szokásos önkritika-gyakorlás helyett vitairatokban védte meg politikáját abban a hiszemben, hogy maga mellé tudja állítani a Pártot. Ez nem sikerülhetett, de a Rákosi-klikk politikájából kiábrándult párttagok benne látták a megújulás lehetőségét, komoly értelmiségi bázis alakult ki körülötte. Mindez magyarázza, hogy 1956. október 23-án a nép Nagy Imrében bízott, őt követelte az ország élére, és a 24-re virradó éjszaka a pánikba esett kommunista vezetés visszavette a Pártba, sőt miniszterelnökké nevezte ki. Saját ideológiai korlátai egy ideig még működtek, de – a későbbi megtorlások során kivégzett hívei, barátai hatására – fokozatosan felismerte, hogy az országban egy nemzeti és demokratikus forradalom zajlik. Október 28-án megtiltotta, hogy a felkelők ellen koncentrált szovjet-magyar fegyveres támadás induljon, a Párt politikai bizottságával jóváhagyatta a tűzszünetet kihirdetését, majd négypárti koalíciós kormányt alakított és bejelentette, hogy megállapodtak a szovjet csapatok Budapestről történő kivonásáról. Elismerte a spontán alakult forradalmi bizottságokat, kérte támogatásukat. Bejelentette az ÁVH feloszlatását és a beszolgáltatás eltörlését is.
Mindez a harcok megszűnését, a felkelt nemzet követeléseinek a teljesítését jelentette, Magyarországot parlamentáris, többpárti demokráciává alakította. A folyamatnak nemcsak szimbolikus, de tényleges vezetője Nagy Imre volt, aki kormányában egyesítette az újjáalakult polgári erőket és az ideális szocializmust akaró baloldalt. Ez hervadhatatlan érdem, nem pedig bűn. A Varsói Szerződésből történő kilépés november 1-jei bejelentése nem elhamarkodott vagy felelőtlen lépés volt, hanem kétségbeesett kísérlet a már félreérthetetlenül fenyegető újabb szovjet intervenció elhárítására, és ez is Nagy személyes döntése volt.
A továbbiak, a Maléter vezette tárgyalóküldöttség letartóztatása, a Kádár-vezette bábkormány létrehozása, Nagy és hívei kicsalása az ideiglenes menedéket nyújtó jugoszláv nagykövetségről, elrablásuk és Romániába szállításuk, majd hazaszállításuk, az igazságszolgáltatást megcsúfoló perben történő elítélésük, Nagy Imre és vezető munkatársai kivégzése egy olyan dráma, amely bekerült nemcsak a magyar, de a világtörténelembe is. Nagy viselkedésében nem az volt a hősiesség, hogy nem kért kegyelmet, hanem az, hogy visszautasította Kádár ajánlatát: mondjon le miniszterelnök posztjáról, gyakoroljon önkritikát, és akkor tagja lesz a bábkormánynak, élete végéig kényelemben és jólétben fog élni.
A visszautasítás erkölcsi győzelem volt a valódi hazaárulók fölött, példa minden politikus számára, hogy a becsület fontosabb az életnél.
1956 és a magyar demokrácia megtagadása lenne kétségbe vonni Nagy Imre emberi és politikai nagyságát, szobrának eltávolítását követelni. E követelés teljesítése, még a szobor áthelyezése is világméretű felháborodáshoz vezetne, hiszen a külvilág a magyar ’56-ot, Nagy Imrét, mártír-társait és a forradalmárokat a mai napig csodálja. 1989. június 16-án a fél világ bámulattal követte rehabilitálásukat, a Hősök terén tartott ünnepséget és az újratemetést. 1956 és 1989 mosta le a gyalázatot, amit a XX. század első felében a magyar jobboldal és baloldal bűnösei reánk kentek.
Cui prodest Trombitás írása? Szabad-e sárba rántani hőseinket, megtagadni 1956 lényegét, nemzetegyesítő szerepét és aktuális üzenetét?
A rendszerváltozást követően az én javaslatom volt, hogy budapesti külügyminisztérium új épülete előtti teret, amire a Gyorskocsi utcai börtön, amire Nagy Imre kálváriájának egyik színhelye néz, nevezzük el a mártír miniszterelnökről. Trombitásra hallhatva kereszteljük vissza a Tanácsköztársaság bécsi követére emlékező Bolgár Elek térre?

Katalin Jánosi  Július 20., 21:05

http://mandiner.hu/…/20180719_jeszenszky_geza_egy_nagy_haza…