Tisztelt Dr. Varga-Damm Andrea képviselő asszony

 

Követtem az ön elszánt tevékenységét. Köszönöm, hogy képviseli a társadalom legelnyomottabb rétegét. Azokat, akik otthon a szeretteik, és családtagjaik ápolását vállalják. Sokan nem is tudják milyen fáradságos munka ez, ami teljes embert kíván a nap huszonnégy órájában. Magam is segítségre szorulok. 25. évesen váltam egyik napról a másikra semmivé. Ön hibámon kívül orvosi műhiba véget. Nem tudom vissza adni szavakkal a kiszolgáltatottság hitelességét. Szerencsém volt. Az édesanyám ápolt és a lány testvérem. A kisfiam akkor volt 3. éves. Mivel még saját magamat sem voltam képes ellátni így a kisfiam gondozása és nevelése is a családra maradt. Most 26. év után gondoltam bele hogy mekkora elszántság és szeretet kellett ahhoz, hogy engem ne tegyenek valamiféle otthonba a kisfiammal együtt. Holott akkor az édesanyám már súlyos szívbeteg volt. De szóba sem jöhetett, hogy ne maradjak a családban. Bevallom, ha az édesanyám nem lett volna ennyire erős és nem tart ki mellettem nem tudom mi történt volna velem és a kisfiammal. De ez minden családtagomra igaz. Az ö kitartásuk és a mellettem való elkötelezettségüknek hála az állapotom javult. Bár a bal kezem 26. éve nem mozog és súlyos epilepsziás maradtam kimásztam a tolószékből és mindet újra megtanultam. Részben önellátóvá váltam. De ez nem sikerült volna a családom nélkül. Akik éjjel nappal figyeltek rám. A későbbiekben a húgom volt ápolási díjon. Az után a fiam, aki időközben felnőtt. Tudom, hogy rengeteg hozzám hasonló sorsú ember van. Akiről ez a társadalom igyekszik nem tudomást venni. Az otthonápolást pedig nem veszik semmibe sem. Pedig nagy hiba. Mert ez nem kötelesség. Ez szolgálat. Méghozzá véget nem érő szolgálat. Amit méltánytalanul semmibe vesznek. Látva ezeknek a hazaáruló klubtagoknak a felemelt fizetését vagy tisztelet díját elég gyomorforgató és visszataszító. Mert ők nem szolgálnak, hanem bűnsegédek. Mind nincs kivétel. Az, aki tudtában van annak, hogy itt 2012. január. 1.-óta nincs jogállam Mert a jogállam helyére erőszakoltak egy eleve halva született valamit, az alaptörvényt, ami a Fidesz alkotmánya és jogrendje, nem pedig a népé! Aki erre a Fidesz alkotmányra képes volt esküt tenni az nem a hazáját szolgálja, hanem Orbán Viktor fantom államát, aminek az elnevezése Magyarország, ami nem jogfolytonos a Magyar Köztársasággal. Ezért érthetetlen számomra az képviselő asszony hogy miért nem nyilvánítják már ki azt, hogy az alaptörvény érvénytelen. Minden törvény, ami az alaptörvényre épül szintén érvénytelen. Az összes pártnak és képviselőnek a mandátuma 2014-n lejárt. Azóta a választás is semmis vagy is érvénytelen. Úgy tudom, hogy ön jogász ezt pedig egy jogásznak illik tudnia. A Magyar Köztársaság alkotmányát csak a magyar népakaratával és közreműködésével lehetett volna megváltoztatni. De ez nem így történt, hanem 262 O.GY közreműködésével saláta törvénykánt nyomták át a parlamenten. Nem a Magyar nép döntött az alkotmányozásról, hanem egyedül a Fidesz! Tudomásom szerint ezt csak az Alkotmány passzusai által történhetett volna meg. Amióta ez a haza áruló brigád foglyul ejtette az országot a Fidesz alkotmányával azóta alkotmányos válság van. Nincs jogállam. Nincs demokrácia csak a demokrácia színlelése zajlik már nyolc éve. Ami lehetőséget biztosít azoknak a hazaáruló képviselőknek, akik elismerik és esküjükkel hitelesítik az alkotmányos puccs által létre jött jogrendet. Mindenki tudja, kit képviselnek ezek a képviselők. Nem a népet, hanem egyedül a saját üzleti érdekeltségeiket. Figyeltem az ön kiállását a deviza alapú hiteles adós rabszolgákká váltak felé. Tisztelt képviselő asszony én csak egyetlen egy dolgot nem értek. Még pedig azt, ha vennék a fáradságot és végre kimondanák azt, hogy az alaptörvény érvénytelen, amely egy illegitim kormány jogrendje. Tehát ha ezt önök megtennék, akkor ugye egyértelműen bebizonyosodna, hogy minden, ami erre a korcs jogrendre épült, az érvénytelen. A 2012. január.1- óta született jogszabályok, törvények, és rendeltek mind semmisek! Miért engedik szenvedni ezt az agyon nyúzott népet? Miért engedik, hogy Orbán Viktor érdekeltségei profitáljanak egy ország rabbá válásából?
Értetlenül állok és szemlélem ezt az egészet. Önöknek volna lehetőségük arra, hogy véget vessenek ennek a maffia vállalkozásnak. Miért nem teszik meg?
Tisztelettel: Laska Veronika

 

 

 

Túlélni az ellenzéket

Bruck András

Az, hogy léteznek Orbán-féle vezetők, séma, alapképlet. Egy beteges, züllött és megfelelően erőszakos figura ügyesen kihasználja saját nemzete gyengeségeit, félelmeit, irreális vágyait, hatalomra jut, és attól kezdve perverz módon a nyilvánosság előtt élvezkedik és szadizik. Épp ezért a vasárnapi katasztrófának még ez a leginkább érthető része.
Az igazi rejtély és sötétség innen kezdődik.
Például a jobboldali média, amelyben már nem egy Bayer van, hanem ezer, a jobboldali szavazó, aki visszajutott oda, ahonnan Könyves Kálmán egyszer már kiemelte az országot, amikor azt mondta, hogy „boszorkányok márpedig nincsenek”, és – ez a dolog legkínosabb, de tovább nem megkerülhető része – az ellenzéki pártapparátusok. Talán a Momentum kivételével valamennyi leért egy hosszú lejtő aljára, amelynek végére csak a fizikai testük maradt meg, a szellemük eltűnt, feloldódott a hazai politikai infernóban.
És a testükért se lenne kár, mert velük itt már soha nem lesz jobb. Azzal, amit ők tudnak a politikáról, a rendszerváltáskor esetleg pár évvel a Kádár-korszak pártemberei előtt járhattak, de ma évtizedekkel vannak a világ mögött. Ahogy egyébként az egész ország.
Három egymást követő, pusztító kétharmados vereség örökös némaságra késztetne minden normális erkölcsi érzékű ellenzéki politikust. De nem őket, ők máris a jövőre készülnek, már megint fogadkoznak, csapatszellemről és nyitottságról beszélnek törzshelyükön, az ATV-ben és a Hír TV-ben. Szenvedélybetegek. Még mindig nem fogták fel, hogy nem tudják az országot megmenteni, nincs se elegendő erkölcsi tőkéjük, se tudásuk hozzá. Adják át helyüket azoknak, akiknek nevéhez nem tapad ennyi balsors és kudarc. Akiknek láttán nem fog el mindenkit a csillapíthatatlan kilátástalanság. 


2010, és még jobban 2014 után erősödtek fel azok a hangok, hogy a rendszerváltó politikusi generációnak lassan ideje volna visszavonulnia.

Volt nagy felhördülés, hogy nem kéne a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönteni. Nos, nem kellett volna? Érdemes volt megvárniuk, hogy harmadszor is lekaszabolják őket? És ne tévedjenek, vasárnap se ők harcoltak értünk, hanem mi értük, pedig a legtöbbünknek már nagyon nehezére esett. Vagy esetleg azt hiszik, hogy ők kapták azokat a szavazatokat? Hát nem. Bárkire, Hasfelmetsző Jackre is leszavaztunk volna, ha ő van a Fidesz ellen.
Most viszont itt maradtunk a képzeletbeli migránsokkal, a miattuk végképp becsavarodott, meghibbant, és sajnos csöppet sem képzeletbeli Orbán-hitűekkel és saját sorozatlúzereinkkel. A vereség éjszakáján levelet kaptam egy most érettségiző lány mamájától, abból idéznék egy sort. A szövegben meg van nevezve a gimnázium, de óvatosságból kihagytam, mert hétfő óta ezek itt már megint szovjet idők: „Ez a nap a fiatalok gyásznapja, Lili és az osztálytársai, az egész gimnázium romokban hever, és hány meg hány diák és egyetemista érez ma így!”
Na, őket, az ő életüket veszi semmibe ez a sok levitézlett pártember. Mennyire sokatmondó, hogy a fél ország lehajtott fejjel, kóvályogva jött-ment, de Hiller, az MSZP nagy öregje nem a leköszönését rohant bejelenteni az ATV-be, hanem, hogy készen áll a baloldal megújítására. Vagyis, hogy készen áll a negyedik kétharmadra! Nem, nem őrült meg, nagyon is tudja, hogy négy év múlva senki nem szavaz rájuk hatvan alatt. Lám, akkor is lehetsz elvetemült, ha egyébként kiállsz a CEU mellett.
Ezek az emberek még csak azt se mondják, hogy tanultak a hibáikból, nem mondják, hogy rájöttek, mit kell csinálniuk, egyszerűen tudtunkra adják, hogy ismét ugyanazt fogják csinálni. Tényleg olyan nagy különbség gonoszul kormányozni, vagy politikusként szégyenérzet nélkül, nulla bűn- és felelősségtudattal élni?
Az ellenzéki pártoknak tucatnyi indokuk volt, hogy miért nem bojkottálják a választást, pedig minden másképp, és jobban alakult volna. És ugyanannyi lesz nekik, hogy miért ülnek majd be megint a parlamentbe és esküsznek fel ismét Orbán törvényeire.

De hivatkozhatnak bármire, ezzel nem tesznek majd mást, mint havi egymilliós fizetésért jóváhagyják a fél ország által gyűlölt rezsim folytatódó uralmát.
Csakhogy a harmadik kétharmados vereség után nincs több alibi, nem lehet több kifogás: nyilvánvaló, hogy ezt a rendszert legkevésbé épp a parlamentből lehet gyengíteni. A magyar parlamentben semmilyen hasznos ellenzéki munka nem lehetséges, az ott ülő ellenzéki képviselők egyetlen funkciója, hogy Semjén és társai hangosan kiröhöghessék őket, valahányszor kiderül egyikükről, hogy az előző héten kapott pár száz állami milliót. Az az ellenzéki, aki beül ebbe a jelenlegi funkciója szerint túlméretezett disznóólba, és hasznos munkát színlel, nem tesz mást, mint a Fidesz: hülyét csinál a saját választóiból.
Nem felesküdni és nem bemenni a parlamentbe viszont merőben új helyzetet teremtene. Ország-világ számára egyértelművé tenné, hogy az EU-tag Magyarországon egypártrendszer van, a képviselők nyolc év után végre eggyé válnának szavazóikkal; a sorsukkal, kiábrándultságukkal, amivel fontos morális támogatást adhatnának a reményt vesztett tömegnek. És a legfontosabb: mindenki tudná, hogy a parlamentben már csak a cár és a kegyencei ülnek, amitől az épület és a tér kiemelkedő szimbolikus hellyé, a nemzeti gyűlölet fókuszává válna. Márpedig az utca és gyűlölet nélkül ez a rezsim még nagyon sokáig nem fog kimúlni.