Amíg Orbán Viktor az ország vezetője, addig nem lesznek szabad választások

Képtalálat a következőre: „Amíg Orbán Viktor az ország vezetője, addig nem lesznek szabad választások”

 

Ranschburg Jenő szavait mindenkinek ajánlom, hogy gondolkozzon el azon miről beszélt ez a nagy tudású ember. Mert a szavai az bizony nem hogy igaznak bizonyultak, de sötét jóslatnak is. Ameddig Orbánt hatalomban tartja az ellenzék és a Fidesz alkotmánya, ami által leigázta és foglyul ejtette ezt az országot. Addig itt nem lesz szabad és demokratikus választás! Ö bizony már akkor utalt rá, hogy az, ami mást van nem most kezdődött el. Valakik nem takarították el a mocskot, a szemetet. A kérdés az, hogy miért nem? Talán azért nem mert egymástól függtek ezek a különböző érdek csoportok. Akik együtt kezdték ezt a rendszerváltásnak nevezetű hatalom átmentést. Ami nem más volt, mint egy sima gengszterváltás.. Mind hatalmasat haraptak az ország vagyonából a spontán privatizációval felvásárolták az ország javát a vissza nem fizetendő bankhitelekből és állami támogatásokból. Az egyik önkormányzati lakást kapott nem is akármilyet, mert egy gyerekkel azt hazudta, hogy az anyós velük lakik. Hol kap egy mezei magyar ember ilyen szempontok alapján közel 100 nm2-es lakást, amit ráadásul az önkormányzat fel is újított? . Aztán bérlőként ezt megvásárolta töredék árért megvásárolt és 30x-os ár árt eladta az az üzlettársának. Miért nem vizsgálták ezt a dolgot? Vagy az ott van az Orbán papa bányája, amit közpénzből vásároltak meg. Mert ők simán eladtak egy tulajdont, ami az országé volt és nem a Fideszé  vagy a Simicskáé, aki  megalapozta ezzel a Fidesz gazdasági hátterét. De a többi aljas gazember is benne volt ebben a privatizációs buliban nyakig, akik a Balatonőszödi nyaralót vették meg piti pénzért. Ki kaphat 10 millió Forint tőkéhez közel 700 milliós bankhitelt? Csak mert az anyósa volt a bankigazgató, amiből aztán cégbirodalmat épített? Igaza volt, Ranschburg Jenőnek a szemét ott ül a parlamentben. Ezek a vakbuzgó kicsinyke elmével rendelkező párthívők pedig a saját pártjuk vezetőt kenik fel Istennek. nem látnak, nem hallanak. Sőt még máglyahalált is vállalnák a pártjuk kedvenc vezetőjéért. Hát mit tetszik gondolni, hogy miért nem volt soha elszámoltatás? Azért mert a volt elvtársak együtt loptak felváltva, ugyan de loptak rengeteget egész vagyonokat halmoztak fel. Birodalmat építettek a közvagyonból és közpénzek ellopásából. Ezek a volt pártársak fedezik egymást, sőt egymásnak osztják ki a cégük érdekeltségeihez szükséges bevételi forrásokat. Ez történt 1988. óta hol a bal hol a Job oldal került hatalomra. a te dolgod meg szavazz, kussolj és fizess! Azért hogy ők hízzanak. Nem tűnt fel? Ezek üzlet és bűntársak már harminc éve! Az egyik gengszter színe narancssárga a másiké meg piros. Oszt jó napot!

“Nem tudni, kiből mit hoz ki a hatalom”

A neves pszichológus szerint mindenkit veszély fenyeget, aki a hatalom közelébe kerül. Mint mondja: “Nem tudni előre, kiből mit hoz ki a hatalom, nem tudni, melyik Dr. Jekyllből lesz Mr. Hyde. Az arra hajlamosak elveszítik kapcsolatukat a külvilággal, túlzottan kockázatvállalóak lesznek, egocentrikussá válnak, még az ülésük és a járásuk is megváltozik. Nem hallgatnak az ellenvéleményre, sőt, minél nagyobb kórus követel valamit, annál inkább megcsökik magukat” Véleménye szerint a miniszterelnök elszakadt a valóságtól, “nem embereket lát, hanem sakktáblát és bábukat”.

“A rajongás könnyen csap át gyűlöletbe”

És, hogy mit hoz a jövő?: Ranschburg szerint amíg Orbán Vikor az ország vezetője, nem lesznek az eddigi értelemben vett szabad és demokratikus választások. Ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy “a magyar polgár a végtelenségig jól érezze magát gyerekszerepben. A rajongás ugyanis könnyen csap át gyűlöletbe.” Véleménye szerint jó példa erre az 1956-os forradalom pillanatok alatti kirobbanása.

“A szabadság itt és most nem kell senkinek”

Ranschburg szomorúan állapítja meg, hogy a most kialakuló autokratikus szisztéma már nem demokrácia. “Ha egy országot vezető politikus a hatalom áldozatává válik, ha megmámorosítja a mások fölé kerülés különleges élménye, ha a tükörben egyre inkább a dicséretre méltót látja, és semmi mást, ha se belül, se kívül nincs ellensúlyt, akkor már a spájzban vannak az oroszok.”

“A demokrácia jó. Az összes bajával, ezzel az undorító korrupcióval, ezekkel a szarházi politikusokkal együtt is”

A pszichológus szerint tévedés azt hinni, hogy a demokrata nem fél. Mint mondja: “Én demokratának vallom magam, mégis félek. A demokratát az különbözteti meg a nem demokratától, hogy mérges arra, ami miatt félnie kell, és megpróbálja leküzdeni a félelmét.”

– A demokrácia jó- mondja. “Úgy képzelem én ezt az egészet, hogy van egy rettenetesen nagy pocsolya, amit valaki egy bottal felkavar, és hihetetlen mennyiségű szemét jön föl a felszínre – ez a szemét ott ül a Parlamentben. Húsz éve még inkább ott ült, azóta valami kis tisztulási folyamat azért lezajlott. Még további évtizedek kellenének, kellettek volna, hogy leülepedjen a mocsok.”

2011.01.13

NOL.hu

Fiúk a bányában kezdték

“A székházpénzekkel kapcsolatos trükkök”

Az Orbánhoz húzó politikusok számára viszont azt jelentették, a Fidesz lehetőséget kapott arra, hogy valós pénzügyi háttérrel rendelkező, szervezett politikai erővé váljon. Egy belső informátorunk szerint a pártfinanszírozás szabályozatlansága minden pártot arra kényszerített, hogy szűkös pénzügyi forrásait különféle gazdasági tevékenységekből származó bevételekből egészítse ki. A Fidesz élen járt ebben, amit a párt vezetői azzal is alátámasztottak, hogy “sikerült megszerezni a két legjobb gazdasági szakértőt”, jelesül Simicska Lajost és Varga Tamást. Vita leginkább csak arról folyt, hogy milyen vállalkozói tevékenységekből lehet pénzt szerezni. A párton belül ugyanis sokaknak szúrta a szemét, hogy a két szakértő “a Fidesz neve mögé bújva” klasszikus vállalkozói tevékenységet folytat, szerintük ugyanis az autókölcsönzés és -lízingelés, valamint a vendéglőüzemeltetés nem egyeztethető össze a politikai arculattal. Többen arra is gyanakodtak, hogy az ebből származó bevételeknek csak töredéke vándorol a párt kasszájába. Ezeket az érveket a párt felső vezetése azonban rendre lesöpörte az asztalról, és még a székházügyet követően sem egyeztek abba bele, hogy legalább “házon belül átvilágítsák a pénzügyeket”. Ez a magatartás sok, magát ősfideszesnek valló tagban is azt a képzetet erősítette, hogy a “fiúknak valami vaj van a fejükön”. Azt azonban kevesen feltételezték, hogy a különféle pénzügyi manőverek a vezetők személyes érdekeit és nem a párt gyarapodását szolgálják.
Ennek tükrében viszont nem világos: milyen érdeke fűződött a Fidesznek ahhoz, hogy több vállalkozása szerepet vállaljon a pártelnök családjához kötődő privatizációs tranzakciókban, melyek során jelentős ásványi vagyon felett rendelkező bányavállalat tulajdonjogát szerezték meg egy Vértes hegység melletti kis faluban, Gánton. Az egykori Pannolit Kőbányászati Vállalatról levált Dolomit Kft.-t – amelynek Orbán Viktor édesapja, Orbán Győző 1976-tól üzemvezetője, majd pedig ügyvezetője volt – 1992-ben hirdettette meg eladásra az Állami Vagyonügynökség megbízásából eljáró Duna-holding Rt. A pályázatra információink szerint két érvényes ajánlat érkezett: az egyik a dunaújvárosi Forma Bt.-tól, amely egy osztrák építőipari cég nevében szállt ringbe, a másik pedig az a lap- és könyvkiadással foglalkozó Centum Kft.. volt, amely korábban Századvég Kft. néven működött. Ebben a vállalkozásban szinte a Fidesz teljes felső vezetése megfordult: Orbán Viktor pártelnök mellett ügyvezetői posztot töltött be Kövér Szilárd (Kövér László testvére) és Simicska Lajos is. A Fidesz egyik vállalkozása tehát a pártelnök édesapjának munkahelyét próbálta magánosítani – elsőre azonban sikertelenül.
A Forma Bt. ugyanis névérték feletti (150 százalékos) ajánlatával győztesként került ki a párharcból, ez azonban messze nem jelentette azt, hogy meg is szerezte a bányát. Az akkori privatizációs szabályok értelmében ugyanis a dolgozókat és az általuk alakított gazdasági társaságokat elővételi jog illette meg, így a győztes pályázó csak abban az esetben válhatott tulajdonossá, ha ők lemondtak erről a jogukról. A Dolomit Kft. dolgozói azonban éltek a lehetőséggel, és igényt jelentettek be a 25 millió forintos törzstőkéju vállalkozás teljes tulajdoni hányadára, és id. Orbán Gyöző négy társával, illetve a többi dolgozót tömörítő Karbonát Kft.-vel és Szikla Bt.-vel együtt 1992 májusában a bánya tulajdonosa lett. A mintegy 41 millió forintos piaci értékű vállalatot a dolgozók kedvezménnyel, jóval a névérték alatt vehették meg, és összesen 21 millió forint körüli összeget fizettek érte. A privatizáció egyik “frappáns” lépéseként a Dolomit Kft. is beszállt a tranzakcióba: a Kereskedelmi Banktól felvett úgynevezett E-hitel és kárpótlási jegy ellenében saját maga harminc százalékát (névértéken 7,5 millió forintnyi törzsbetétet) vásárolta meg 11,2 millió forintért. Ennek lehetőségét egyébként a jogszabályok nem zárták ki, ám az ügyletet ismerők szerint ez az önprivatizációs gyakorlatban “meglehetősen tipikus húzásnak” számított, miután a törvények értelmében az így megszerzett tulajdonrészt egy éven belül értékesíteni kell. A lépésnek szakértők szerint az lehetett az oka, hogy a dolgozók nem rendelkeztek elegendő pénzzel a vállalat teljes felvásárlásához, ezért annak tőkéjét is fel kellett használniuk a tranzakcióban. A cég legnagyobb tulajdonosa mindenesetre magánszemélyként az ügyvezető, Orbán Győző lett a maga 1,6 millió forint névértékű törzsbetétjével, amit harmadáron, 556 ezer forintért vásárolt meg.
A Dolomit Kft. – noha a Centum Kft. tulajdonszerzése sikertelenül végződött – a privatizáció lezárultával is szoros szálakkal kötődött a Fideszhez. A kezdetektől a felügyelőbizottság tagja volt például egy friss diplomás történész, Schlecht Csaba, aki – a Magyar Posta terjesztési osztályán tett hároméves kitérőt követen – a Centum Kft. terjesztési igazgatója lett, később pedig meghatározó szerepet játszott a párt vállalkozásainak “tisztára mosásában”. Alig egy évvel a privatizációt követően a vállalat tulajdoni szerkezete is átalakult, és ismét felbukkant egy Fideszhez közeli vállalkozás, jelesül a székházpénzből 102 millió forinttal “feltőkésített” Quality Invest Rt. Ez a cég a tagok törzsbetétjeiből vásárolt meg összességében 4,75 millió forint névértékű tulajdoni hányadot, előttünk ismeretlen vételáron. Egy biztos: az alig fél év múlva, 1993. szeptember 22-én tartott taggyűlésen a Quality Invest Rt.-t képviselő Kövér Szilárd bejelentette, hogy a korábban megszerzett üzletrészt jóval névérték alatt, 1,2 millió forintért eladja a Dolomit Kft.-nek. Egyben lemondott arról az elővételi jogáról, ami a Dolomit Kft. korábban megszerzett és értékesítésre váró harmincszázaléknyi tulajdoni hányadára vonatkozott, és hozzájárult ahhoz, hogy ezt az üzletrészt a tagok, törzsbetétjeik arányában névértéken, halasztott fizetéssel megvásárolhassák. Ez az első pillantásra bonyolultnak tűnő tranzakciósorozat az általunk megkérdezett szakértők szerint “tipikus készpénztranszfernek” tekinthető, amelynek lényege, hogy a magas árfolyamon (általában névérték felett) vásárolt üzletrészt később a vételár töredékéért értékesítik. Az ügylet a Fidesz gazdasági tevékenységét ismerő forrásaink szerint “magán viseli Simicska Lajos keze nyomát, akinek az volt az álláspontja, hogy mindenkinek alkotmányos joga, hogy hülye legyen”. A Quality Invest Rt. ezzel a “nagylelkű” lépésével biztosította id. Orbán Gyöző és társai számára, hogy a bányaüzem véglegesen a tulajdonukba kerüljön.
A Fidesz-cégek bábáskodása a Dolomit Kft. körül tehát nagyban hozzájárult ahhoz, hogy abból később a térség egyik meghatározó bányavállalata legyen, és megalapozta az Orbán család további gazdasági terjeszkedését.”
Hahóti indulatok
A vállalkozások terjeszkedése azonban ekkor sem állt meg, sôt: átlépték Fejér megye határát is. A Zala megyei Hahót községben azonban nem fogadták kitörő örömmel az Orbán család érkezését: az általuk a település határában megnyitott tőzegbánya egy máig húzódó per tárgya, amely a helyiek jelentős részéből komoly indulatokat váltott ki. Ennek oka, hogy a falu külterületén fekvő 210 hektáros, korábban a helyi szövetkezet tulajdonában álló földterületen közel kétszázan osztoznak, akik főként kárpótlási jegyek ellenében szereztek itt tulajdont. Azt azonban kevesen tudták, hogy a föld mélye olcsón kitermelhető ásványi anyagot – többek között a virágföldek alapanyagául szolgáló tőzeget – rejt. Nem így Orbán Gyöző és fia, illetve társaik, Kappel Gizella bányamérnök és férje, Kappel Róbert, a Veszprémi Bányakapitányság dolgozója, akik együtt, egymillió forintos törzstőkével Hahót-Tőzeg Kft. néven újabb vállalkozást hoztak létre a terület hasznosítására. Ők időben kapcsoltak, és a helyi termelőszövetkezettől megszerzett tízhektáros területen geológiai kutatásokat kezdtek, majd az eredmény birtokában a teljes területet úgynevezett bányatelekké minősíttették. Ez a bányatörvény értelmében azt jelenti, hogy – noha az ásványi anyagok az állam kizárólagos tulajdonát képezik – a bányatelekké nyilvánítással a vállalkozó kap jogot a terület alatt rejtőző ásványi vagyon kitermelésére és hasznosítására. Ez azonban a földet birtokló tulajdonosokra nézve meglehetősen hátrányos, miután ettől kezdve a bányavállalkozó beleegyezése kell a bányatelken fekvő ingatlanok adásvételéhez. Amikor ez kiderült, elszabadult a pokol: a helyiek fűhöz-fához szaladgáltak fellebbezésükkel, ám hiába. A Pécsi Bányakapitányság 1997. szeptember 30-án bányatelekké nyilvánította földjüket, amelyen – a december 18-án jóváhagyott műszaki terv birtokában – meg is indult a kitermelés. Mint az egyik helybeli elmondta: “Annyira mohók voltak, hogy meg sem várták az engedélyeket, hanem a tulajdonukban álló földön rögtön elkezdték a bányászást.” A sietség érthető: a tőzeg óriási üzlet, kitermelés költségei igen alacsonyak, miközben köbméterének piaci árfolyama ezer-kétezer forint között mozog. A bányatelek pedig legalább 1,7 millió köbméternyi kitermelhető tőzeget rejt, ami közel 350 millió forintos bevétellel kecsegtet.
A helyiek azonban nem adták fel, és formai hibára hivatkozva – a bányatelekké nyilvánítás előtt nem tájékoztatták a terület összes tulajdonosát – megtámadták a Bányakapitányság határozatát. Ezzel párhuzamosan pedig panaszt jelentettek be, mivel szerintük felmerül az összeférhetetlenség gyanúja: Orbán Győző egyik társa, Kappel Róbert ugyanis ma a Veszprémi Bányakapitányság helyettes vezetője (abban az időben dolgozója volt). Mint azt egyik sértett 1997. december 22-én írott panaszos levelében megfogalmazta: “Ezen lefödésre határozottan tiltakozunk, sérelem ért bennünket, mert kiszolgáltatottá tett bennünket a kft. javára, aki e területhez ingyen jutott hozzá. Ezzel a tulajdonosokat hátrányos helyzetbe hozta, a szabad értékesítést megakadályozta (piacgazdaság) (…) A kft ehhez így hozzájutott, a kapitányság dolgozóinak segítségével történhetett meg, akik kihasználták hivatali beosztásukat, hogy jogtalan előnyhöz jussanak.” A kitermelés azonban a jogerős határozat és az érvényes műszaki terv birtokában folyt tovább – az “okvetetlenkedők” pedig ajánlatot kaptak a vállalkozástól földjük megvásárlására. Ez azonban csak olaj volt a tűzre, miután az ajánlat az egyik sértett szerint “pofátlanul alacsony” volt. Egy hektár földért 40 ezer forintot kínáltak, miközben az érintettek legalább egymillió forintra taksálták értékét. Ezt a pénzt szerintük más vállalkozások (osztrák kertészek és a közelben található másik tőzegbánya) megadták volna, ám a bányatelekké nyilvánító határozat miatt meg volt kötve a kezük.
Ezt a “róka fogta csuka” helyzetet az Országos Bányászati Hivatal 1998. április 2-i határozata sem oldotta fel, amely a földterület bányatelekké nyilvánítására vonatkozó határozatot megsemmisítette ugyan, azonban a műszaki tervet jóváhagyó határozatot nem vonta vissza. Így az a sajátos helyzet állt elő, hogy egy nem létező bányatelken érvényes műszaki engedéllyel termelhettek tovább. Új eljárást kellett lefolytatni, ami 1998. augusztus 19-én, a helyszínen tartott meghallgatáson érte el csúcspontját. Orbán Gyöző itt azzal érvelt, hogy ha nem nyilvánítják a területet ismételten bányatelekké, akkor “Ő a közel 200 ingatlantulajdonost nem fogja vételi ajánlattal megkeresni, és a terület továbbra is gazos-bokros állapotban marad”. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a területen fekvő ingatlanok bárkinek bárhol eladhatók, a tulajdonosok keze nincs megkötve. Ezt a kijelentését azonban a helyiek tamáskodva fogadták, miután többen még azt sem tudták, hogy pontosan hol helyezkedik el az általuk megvásárolt ingatlan. Az ott rögzített jegyzőkönyv szerint “Sz. J. felszólalásakor az indulatok elszabadultak, az addig is nehezen fenntartható rend üvöltözésbe ment át. A jelen lévő személyek majdnem egymásnak estek. Rendet a polgármester sem tudott csinálni. Az indulatok a jelenlévő volt földkiadó bizottság ellen irányultak, akit részrehajlással vádoltak. (…) Sz. J. kifogásolta – üvöltve -, hogy még mindig nem tudja, hogy hol van az ô területe, közben megfenyegette P. L.-t, a volt földkiadó bizottság elnökét, és felhívta a figyelmét, hogy ezt még erősen meg fogja bánni, és a bíróságon feljelentést fog tenni. Ezt követően az indulatok ismét elszabadultak, nyomdafestéket nem turő szavakat lehetett hallani, ami a bányakapitány részéről rendőri segítség bevonásának mérlegelését jelentette. Erre azonban nem került sor, ha nagy nehezen, de sikerült rendet teremteni a tárgyalóhelyiségben (ahol a Zalai Napló szerkesztője is jelen volt)”.
Az indulatokkal azonban a tulajdonosok nem mentek semmire: a Pécsi Bányakapitányság 1998. augusztus 25-én ismét bányatelekké nyilvánította a vitatott földterületet, amelyen azóta is folyik a tőzeg kitermelése. Volt, aki azóta beadta a derekát, és alacsony áron értékesítette földjét a Hahót-Tőzeg Kft.-nek. Néhányan azonban – többszöri fellebbezés után – perre mentek a bányakapitányság ellen, és a pécsi közigazgatási bíróságon keresik igazukat a szerintük “a földet elértéktelenítő” határozattal szemben.

Személyes ügy
Annyi hozadéka mindazonáltal volt az ügynek, hogy az Országos Bányászati Hivatal Kappel Róbert összeférhetetlenségére vonatkozóan belső vizsgálatot rendelt el. Ez azonban eredménytelenül zárult, miután Kappelék nem várták ki a vizsgálatot, hanem a Hahót-Tôzeg Kft.-ben meglévő tulajdoni hányadukat még ezt megelőzően értékesítették, és ma már az Orbán család a vállalkozás kizárólagos tulajdonosa. Ez a vizsgálat később bányászkörökben számos találgatásra adott okot, különösen akkor, amikor idén június elején új vezetőt neveztek ki az Országos Bányászati Hivatal élére Malárics Viktor veszprémi bányakapitány személyében. Malárics régóta ismeri Orbán Gyôzőéket, miután a tulajdonukban lévő négy Fejér megyei bánya a veszprémi bányakapitányság hatáskörébe tartozik.
Ismereteink szerint azonban nem a személyes kapcsolat volt a döntő Malárics kinevezésében, őt ugyanis bányászkörökben jó szakembernek tartják, és úgy tudják, hogy az új elnök jó kapcsolatban volt a régivel. “A bányászati hivatal másodfokú hatóságként jár el vitás ügyekben, amelyekre az elnöknek vajmi kevés befolyása van, így aztán nem sok értelme lenne úgymond saját embert ültetni oda” – mondta egy, a hivatalt régóta ismerő nyilatkozó annak a találgatásnak kapcsán, hogy az Orbán Győzőhöz füződő személyes kapcsolata szerepet játszott-e Malárics Viktor kinevezésében. Ráadásul az érintett, Malárics Viktor úgy vélte: Orbán Gyözőhőz nem fűzte bensőségesebb kapcsolat, mint a többi térségbeli vállalkozóhoz.
Orbánék egyébként mindössze egyszer, Hahót ügyében kerültek a hivatal látókörébe. “Se bevallási, se fizetési fegyelmet soha nem sértettek, mindig pontosan befizették a bányajáradékot, és az ellenőrzések is simán mentek náluk” – mondta a Bányászati Hivatal egyik nemrégiben menesztett magas rangú dolgozója. Egy másik informátorunk Orbán Győzőt “korrekt bányavállalkozónak” írta le, aki mindig betartotta az előírásokat és soha nem szállt be fölösleges vitákba. Ennek egyik példája, hogy Vértessomlyón – két év huzavona után – tavaly nyáron végül maguk álltak el egy kőbánya megnyitásától, amelyet sem a természetvédelmi hatóságok, sem pedig a helyiek nem támogattak.”

Forrás: 1993 Élet és Irodalom