László Tamás (aXV. kerület Belzebubja)

Tóth Imre fényképe.

 

Furcsa időket élünk. Olyanokat, amikor még el sem indul egy kampány, és máris van olyan szereplő, aki jól láthatóan jó sok pénzért teleplakátolja a kerületet. Nemcsak az a kérdés, hogy hány milliót adott Mészáros Lőrinc a kerületi adófizetők pénzéből is a helyi Fidesznek a kampányra, hanem az is, hogy ki adott erre az akcióra engedélyt. Ezt meg fogjuk kérdezni az ELMÜ-től. Persze, tudjuk, könnyű annak, aki nem tud elszámolni 320 millió forintnyi állami támogatással.

Tóth Imre/facebook

A Fidesz hatalma az erőszakban született

Képtalálat a következőre: „Nap tv”

“B***tok meg a k*** anyátokat, nem engem kellett volna idehozni, hanem a Pintér Sanyit, az Orbán Vikit meg a Kövér Lacit” – mondta Papa a kommandósoknak.

Újra igazolódik az az állítás, hogy semmiféle rendszerváltozás nem volt Magyarországon az elmúlt 23 évben, csupán a bűnözők cserélődtek ki nagyobb számban. De a család, az elődök közösek, a módszerek sem változtak (ezért nem volt igaza Wittner Máriának, de mit is várhatunk attól, aki élete nagy részét mégis csak a szocializmusban élte le, és mégis csak megélt valahogy,…), csupán tökéletesedtek, hatékonyabbak lettek…

A mai bűnöző politikai banda sokkal rövidebb idő alatt ért el jobb eredményt, mint tették ezt a kommunisták, s mára teljesen kirabolt, megalázott és elbutított csőcselékké tették az ország lakosságát.

Mindenkinek élénk figyelmébe ajánljuk ezt a rövid videó anyagot (nincs 6 perc sem), ami bizonyítja a fentiek igazságát! 

 

Mivel ebben a kurva országban 2012. január 1.- óta száműzték a jogállamot ezért az ilyen figurák törvényen kívüliek. Bármit megtehetnek, és bármikor megtehetik. Hiszen Orbán Viktor alkotmánya biztosítja számukra, hogy sérülésmentesen számon kérés nélkül tegyék azt, amit akarnak Egy hulla itt egy hulla amott. Nem számít. Ezek a figurák alkotóelemei voltak a Fidesz felépülésének. Éppen ezért a hajuk szála sem fog görbülni. Orbán  és a helytartói vagy katonái akik most is magas  hivatalokat töltenek be a  a hírek szerint  mind  nyakig benne  vo9lt az olaj maffiában. Mert az igazi gengszterek a nyakkendős szende arcú urak. Akik a parlamentben ülnek szép fizetésért szolgálják a fő gengsztert, Orbán Viktort. Portik egyszer azt mondta a Fidesz hatalma az erőszakban született. Azt gondolom, hogy ettől korrektebbül még senki sem jellemezte a Fideszt és a hozzá tartozó erőszak szervezetet. Abban is biztos vagyok, hogy ezek a széplelkű „üzletemberek „mind meg fogják úszni a számon kérést. Hiszen ebben a történetben mindenki érintett. A bíróktól az ügyészekig. Az olaj maffiát nem véletlen hogy nem akarták bíróság elé vinni. A képviselő urak milliárdos haszonra tettek szert. Az igazság szolgáltatás fogas kerekei közzé beszivárogtak. Szép lassan ők írták a törvényeket maguk ellen. Sándor István nagyon érthetően elmondta hogyan és mit kéne tenni.

Portik Tamás embere, Jozef Rohác ölte meg Fenyőt, tizenkilenc lövést leadva rá a Margit utcában, autójában ülve. A férfit négy találat érte, de a helyszínen belehalt sérüléseibe. Portik a kétezres évek közepéig az olajügyek miatt bujkált, állítólag külföldön. Miután hazajött felelevenítette kapcsolatát Gyárfással is, aki korábban a Vico Rt. tulajdonosának riválisa volt. Rendszeresen beszéltek személyesen és telefonon, ezeket a beszélgetéseket pedig Portik rögzítette, szándékosan úgy, hogy a producer felbujtói szerepe világossá váljon.

Portik a felvételeket nem magánál tartotta, hanem bizalmasának, Jozef Rohacnak adta oda. Őt 2008-ban vette őrizetbe a cseh rendőrség, a hangfelvételeket vélhetően a testvérének, Stefan Rohacnak adta megőrzésre  (Napi.hu)

„Sándor István, az olajügyek egykori nyomozója szerint a politika átszőtte az olajüzletet. Azt mondja, ezermilliárdos kár keletkezett a kilencvenes években olajszőkítésből. Sándort egyébként a nyomozásai után meghurcolták, elítélték majd felmentették, de ügyét 85 évre titkosították. Ahogy a sajtótájékoztatón egy újságíró megjegyezte: ezzel alighanem az életét mentették meg, mert ha a dokumentumokat nem titkosítják, akkor magát az ismeretek birtokosát kellett volna “eltüntetni”.

Sándor István az ORFK Központi Bűnüldözési Igazgatóságának (KBI) főnyomozója volt. 1989-1990-ben a rendőrség szervezett bűnözés elleni szolgálatának egyik alapítója volt, később az Országos Rendőr-főkapitányság kábítószer-felderítési osztályának csoportvezetője.
1999-ben felajánlotta segítségét az olajügyeket vizsgáló, Pallag László által vezetett parlamenti bizottságnak,  de a 2000 október 28-i meghallgatása előtt egy nappal  őrizetbe vették hivatali visszaélés és vesztegetés alapos gyanújával. Ez nem jött be, mivel a bizottság 2000 november 7-én a Fővárosi Ügyészség Nyomozóhivatalának épületében meghallgatta.

Sándor István fél évet töltött előzetes letartóztatásban, majd 2002-ben vádat emeltek ellene vesztegetésért, hivatali visszaélésért és hamis tanúzásra való felbujtásért. 2004-ben minden vádpont alól felmentették. A Papa-ügyet 85 évre, 2086-ig titkosították, így a bírósági tárgyalásnak is csak az ítélethirdetése volt nyilvános, a per során a tárgyalásokat mindvégig zárt ajtók mögött tartották. 2008-ban pert nyert az állam ellen, mert jogtalanul ült fél évet előzetesben, de ezt a polgári eljárást is titkosították. Hamarabb kiderül, hogy ki ölte meg Kennedy elnököt …

Nagy olajbiznisz

’92-94 elején elkezdődött az olajszőkítés, a vámhalasztott és az olajszőkítés beindítása a HTO-olaj megjelenésével Magyarországon, ahol a gázolaj és a fűtőolaj között lényegi árkülönbség jelentkezett, szinte duplája volt a HTO-n nyert haszon a HTO árának. Ez nagyon sok embernek, főleg kisstílű bűnözőknek adott olyan ötletet, hogy ők is elkezdenek olajjal foglalkozni, ami gyakorlatilag nagyon nagy hasznot hozott mindenkinek. Ezt mi sem támasztja alá jobban, hogy piti kis zsebtolvajok, autótolvajok és kisstílű bűnözök bandákba verődtek, első körben rátelepültek azokra a már működő olajos személyekre, akiknek már tapasztalatuk volt rövid idő alatt is az olaj forgalmazásában és kereskedelemben, először terrorizálták, majd bevédték, végül elvették tőlük az olajtelepeket és az olajbázisokat.
Ebben az időben mi nemigen folytunk bele ezekbe a történetekbe, de a munkánk során nem tudtuk elkerülni ezeket az információkat sem. Több jelzést adtunk a feletteseinknek, a rendőrségnek és így tovább, hogy jó lenne valamit csinálni, mert egyre több újgazdag lesz az országban, főleg Budapest környékén, illetve Csongrád és Bács-Kiskun megyében, akik az olajból tetemes haszonra tesznek szert.

Abban az időben többször jeleztük azt is, hogy az olajjal foglalkozó, főleg bűnözőkből összeállt csoportok megkörnyékezték a vámőrséget, ugyanis lényegi szempont, hogy rajtuk múlott ennek a területnek az ellenőrzéses működtetése, s valószínű volt, hogy a vámőrség elnéző tevékenységével vagy elhallgatásával komolyabb dolgokra sor került, tehát az államot becsapva komoly tőkére fognak szert tenni.

Az történt valójában, hogy csöveseket, útszéli embereket megvettek pár ezer forintért, akinek a személyi igazolványát elvették, személyi igazolványukban a fényképet kicserélték, majd azzal a személyi igazolvánnyal egy harmadik személy, aki szintén nem tudta, kié a személyi igazolvány, kiváltott egy működési engedélyt – ez a kereskedelemre is jellemző volt abban az időben -, és máris olajforgalmazó és kereskedő volt. Azt tudni kell, hogy a vámhalasztott 15 és 30 napos határidővel nyilvánult meg. Gyakorlatilag a 15 vagy a 30 nap alatt Jugoszláviából és Szlovákiából, Oroszországból körülbelül 10-20 szerelvény olajat is be lehetett hozni úgy, hogy se adót, se vámot, se semmit nem kellett érte fizetni, mert mire fizetni kellett volna, eltűnt a fiktív személy, aki kiváltotta ezt a működési engedélyt.Ez a személy ment egy másik személyi igazolvánnyal, újabb engedélyt csináltatott, lényegében ez így gyűrűzött tovább. Ebből horribilis pénzösszegek keletkeztek, volt olyan nap a szóbeszéd szerint, hogy 5-6 milliót kerestek per fo, tehát egy ember egy ilyen tízfős brigádban.

Tehát ha meg lett volna szigorítva a feltétele annak, hogy lehet kiadni a vámhivatalnál a jövedéki engedélyt, vagyis a vállalkozói engedélyre a jövedéki engedélyt, tehát bemutatja a személyi igazolványt, megnézik, és a vámhivatal semmi perc alatt tudta volna faxon priorálni, hogy a törzslapon és a személyi igazolványban szereplő adott fénykép azonos vagy nem azonos. Körülbelül háromnegyed részére csökkent volna az erre irányuló visszaélések száma, ha ezt meg tudták volna oldani.

Elnök: A munkája során találkozott-e korrumpálódott vámosokkal?
Sándor István: Tudnék sorolni teljes listát – a katonáktól a legnagyobb vezetőkig -, csak nem tudom bebizonyítani. Ezt azért merem mondani – csak nem nevesítem -, mert én nagyon sok olajbűncselekményt elkövető személlyel tárgyaltam, aki jegyzőkönyvön kívüli beszélgetések során elmondta, hogy hetente, havonta kinek mennyi tíz-húsz milliót kellett odaadni azért, hogy működjön. Két ember volt az élet-halál ura, akitől függött a vámhalasztottak engedélykiadása. Két ember volt: volt egy osztályvezetőt és volt egy nagy ember. Ha ő nem írt alá, nem kapott senki, vagy az az ember nem kapott vámhalasztottat. Tehát annak megvolt az ára.
Elnök: Ki az a két ember?
Sándor István: Nem akarok vádaskodni, mert nem fogom tudni bebizonyítani, és utána én leszek bíróság elé állítva. Nem nehéz kitalálni különben. Tessék idefigyelni, elmondom, hogy akkor gyakorlatilag az egész vámőrséget úgy, ahogy van, A-tól Z-ig le kellene cserélni.

Tehát gyakorlatilag az állam mesterségesen gyártott vagy hagyta ezeket a kiskapukat, jogszabályokat és egyéb, jogi hátteret, és tapasztalatok hiányában véleményem szerint. Jelezve volt, nem tettek ellene semmit. Majd kezdődött az úgynevezett festés, amiből automatikusan jött az olajszőkítés. Itt megint a vámőrség szerepét kellene felhozni, mert ne mondja azt senki, hogy annyi olajat, amennyit elloptak, úgynevezett szőkített olajat vagy nem szőkített olajat a vámőrség valamilyen hallgatólagos beleegyezése nélkül meg lehetett csinálni. Mert a kezdeti időszakban voltak olyan információink, hogy ezek az úgynevezett festékanyagok bele sem kerültek a tartályokba, a vagonokba, úgy lett leadva az üzemanyag-mennyiség, ugyanis színre és minőségre a gázolaj és a HTO között semmi különbség nem volt.

Mikor mégis arra kötelezték a vámosokat, hogy bele kell ezeket a festékanyagokat rakni, akkor – kis országunkban nagyon sok okos ember van – a Veszprém megyei vegyészek egyike feltalálta vagy kitalálta azt a vegyi anyagot, amivel tökéletesen semlegesíteni lehet a gázolajba tett színezőanyagot, sőt, mi több, annak minőségét valamilyen szinten meg is javította, mert a kéntartalmat is csökkentette az olajban. Ebből is hatalmas pénzbevételre került sor bizonyos alvilági körökön belül. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy az egész ország ezt csinálja, mert akik tőkeileg megerősödnek, egyre inkább kiszorítják a kishalakat a körből, és próbálják maguk alá gyúrni a kis olajosokat, vagy teljesen megsemmisíteni.

’96 végén eljön az az ido, amikor annyira beszűkül az olajlehetőség a szőkítés és egyéb problémák miatt, hogy bizonyos emberek kiesnek a körből, és vannak, akik még többet akarnak. De viszont egyik oldalon fölhalmozódik egy akkora tőke, amivel igaziból nem tud mit kezdeni, ezért az olajból szerzett pénzösszegeket megpróbálja átforgatni az úgynevezett budapesti éjszakában, a kereskedelemben, a vendéglátóiparban és egyéb legális termelőhelyeken.
Elkezdődik ’96 őszén az úgynevezett robbantásos történet, aminek a lényege nem az volt, hogy valakit is megöljenek valójában, hanem csak az erőfitogtatás, és hogy próbálják felhívni a másik oldal figyelmét, hogy ki az erősebb.

A rendőrség

1997 márciusában felsőbb utasításra úgy döntöttek, hogy létre kell hozni egy speciális csoportot, amely az olajügyek és az úgynevezett robbantásos ügyek felderítésével fog foglalkozni. Ez a speciális csoport valójában az ORFK, a KBI vizsgálati főosztály keretében működő, különleges ügyeket vizsgáló osztály vezetésével jött létre. Nekünk, felderítőknek ehhez az ügyhöz alárendelt szerep jutott, tehát semmi önálló tevékenységet nem tudtunk végezni. A vizsgálati osztály vezetője, illetve a vizsgálati főosztályvezető utasítása szerint kellett eljárni.
1997 áprilisában eljutottunk arra a pontra, hogy megindult az olajügyekben gyanúsított személyek elfogása. Soha nem felejtem el: Ignácz tábornok volt a bűnügyi főigazgató, aki egy pénteki napon fél négykor toporog és kínlódik, hogy kedden miniszteri értekezlet lesz, és még senkit nem fogtunk meg az olajos ügyekben. Mondtam neki, hogy ezen nem múlik, mert gyakorlatilag megvannak azok az emberek, akik nagy szerepet játszanak ezekben a történetekben és akik mozgatják ezt az egészet.
Még aznap délután elfogásra került egy személy, őrizetbe lett véve, és ezt követően hetenként, kéthetenként folyamatosan sorra el lettek fogva a személyek. Eddig ment is minden rendben szépen, csak valahol a vizsgálati osztály munkájával nemigen kerültünk szinkronba, vagy legalábbis nem értettem egyet, amiért később meg is kaptam a magamét folyamatában – a mai napig. Ugyanis azt láttam, hogy a vizsgálati osztály által felállított teória, illetve mérce nem azonos azzal, amiben a felderítést meghatározták és célul tűzték ki. Hiába hordott össze a felderítés tonnányi információt, anyagot, ha arra a világon senki nem volt kíváncsi – mert senki nem volt rá kíváncsi. A vizsgálat a saját elképzelése és nem tudom, milyen utasítások szerint végezte a tevékenységét, olyannyira, hogy időközben én már jeleztem Tonhauser úrnak, hogy jó lenne, ha engem ebből a csoportból felmentene, mert az én idegrendszerem nincs arra berendezkedve, hogy megyünk éjjel-nappal, és kidobott idő és pénz a mi munkánk, mert senkit nem érdekel az, hogy mit derítünk fel, vagy mit hozunk össze. Tehát a két szervezet között egy ilyen kibékíthetetlen ellenségeskedésre került sor.

Sajnos én továbbra sem hagytam az igazamat vagy az igazunkat, a felderítés folyamán Tonhauser Lászlóval együtt próbáltuk a magunk igazát keresni, fölöslegesen. Még azt is el kell mondanom, hogy a munkánkat rengetegen elárulták a rendőrségen belül, tehát a felderítési munkát. 

Nekem az a véleményem, hogy a felderítés által keletkezett anyagra a kutya nem volt kíváncsi. Ezt onnan tudom, hogy volt egy rendszerező tiszt nálunk, aki gyakran átadta a vizsgálóknak az anyagokat, és öreg róka lévén bejelölte, meg jelzéseket helyezett el a dossziéba, hogy kinyitják-e egyáltalán. Hát nem nyitották ki. Mert ha kinyitották volna, akkor azoknak a jelzéseknek el kellett volna tűnni az anyagból. Több 10-20-30 kiló anyag keletkezett. Ami ebben az érdekes, hogy menet közben az általunk információként bejött anyag minket igazolt, mert úgy következtek be az események.

Kérem szépen, a dolgok mélyéről kikerült egy olyan felállás, élvonal, vagy nem is tudom, hogyan nevezzem, ahol páran ki lettünk kiáltva az olajmaffia vezetőinek, keresztapáinak. Ehhez részben az úgynevezett RSZVSZ, amely a felderítést és a védelmi szolgálatot végezte velünk szemben, vagy a mi biztonságunk érdekében, ahogy ők nevezték, azt látta, hogy mi páran sorozatosan különböző alvilági figurák között jelenünk meg, tehát ezekkel vagyunk együtt. Nekünk az volt a feladatunk, hogy ezekkel a körökkel nem barátságot, de kapcsolatot teremtsünk, és minél több, minél mélyrehatóbb információt szerezzünk meg az olaj- és más bűncselekményekkel kapcsolatban.
A dolgok lényege, hogy ezeket a kapcsolatrendszereket mi nem köthettük sem az RSZVSZ, sem más orrára, hogy ezek milyen jellegű kapcsolatok. Nagyon sokan azt sem tudták rólunk, hogy rendőrök vagyunk. Főleg nem Budapesten, hanem az ország különböző megyéiben, nagyvárosaiban dolgoztunk. Ebből kialakult az, hogy bűnözőnek kezdtek minket titulálni annak ellenére, hogy 1980 januárjában vagy februárjában a “C” típusú ellenőrzés teljesen tisztán, nullásan zajlott le velem szemben. Soha nem voltunk bűnözök, sem én, sem a kollégám, mindig a törvényeket és az utasításokat betartva dolgoztunk.

Ezért vagyok lecsukva ártatlanul, mert le van titkosítva az ügyem. Mitől titkos az ügyem? A nyomozás, ami ellenem folyik, titkos. Titkos, csak nem tudom, miért. Kérem, én egy koholt vádak alapján összehozott koncepciós per áldozata vagyok, és ezáltal lehet bebizonyítani legjobban azt, hogy az államigazgatás, az ügyészség és az alvilág egy tányérból eszik, és nem az ügyészség irányít, hanem az alvilág prominens személyei, amit alátámaszt Ferencsik Attila*, és hadd ne soroljam még tovább.

(*Ferencsik Attila: 2007.11.17 (!): Ítélet született a 90-es évek legnagyobbnak mondott olajügyében, az Energol perben. A kárérték a vádirat szerint körülbelül hatmilliárd forint. Drobolich Gábort, Ferencsik Attilát minden vád alól felmentették, Csüllög Zsigmond és Radnai László 1 év 7 hónap börtönt kapott)

Elnök: lehet, hogy ismétlésnek tűnik a kérdés, de a jobb megérthetőség kedvéért: mire alapozza azt a kijelentést, hogy a maffia beépül a rendőrségbe? És kik azok a rendőrök – egy pár nevet már hallottunk -, akik ennek képviselői?
Sándor István: Hogy miért mondom azt, hogy beépül a maffia a rendőrségbe? Ha jól megnézzük, gyakorlatilag a jelenlegi úgynevezett újgazdagok vagy új nagymenő vállalkozók a nyolcvanas évek pajszeres betörőiből és hasonló piti bűnözőkből nőtték ki magukat. Ezeknek a kezében vannak különböző nagy üzletek, kereskedelmi egységek, cégek, magyarul a pénz náluk összpontosul.
Meg kell nézni egy-egy hétvégi partit vagy pezsgős vacsorát, hogy kikből áll, kikből tevődik össze. Mondjuk ott van egy főkapitány vagy egy főosztályvezető, vagy ne adj’ isten, egy bűnügyi osztályvezető vagy éppen az életvédelmi osztályvezető vagy akárki. Tehát ahol ezek a dáridók zajlanak, ott nem az egyszerű emberek vannak, hanem az úgynevezett alvilágból kikupálódott fehérgalléros bűnözőkké vált személyek, akik jó érzéssel megtalálnak mindenkit, és rendeznek különböző pezsgős vacsorákat. Ennek következtében anélkül, hogy bárki észrevenné, bekeríti a rendőri vezetést vagy az igazságszolgáltatást, és baráti grátiszként apró szívességeket kérnek, így el tudnak lehetetleníteni ügyeket és embereket. Akiket megneveztem, azokat azért mertem megnevezni, mert bizonyított. Senkinek nem akarok kellemetlenséget okozni azzal, hogy nekem részinformációim vannak arról, hogy kapcsolódik, vagy nem kapcsolódik, mert lehet, hogy én is tévedhetek.
Dr. Lentner Csaba (MIÉP): Akiket – elnézést, hogy közbeszólok, elnök úr – ön megnevezett, hány százaléka az összesnek, akiről ön tud?
Sándor István: Kevés, két-három százaléka. Menjenek el, nézzék meg, menjenek végig az országon – én jártam az országot -, minden városban, minden főkapitányságon meg kell nézni, hogy a kulcsembereknek, a nagyembereknek ki a barátja, ki kinek a barátja, ki kivel megy enni, vacsorázni, horgászni, vadászni. A vadászat a legjobb történet: a bűnöző, a miniszter, a politikus egy csapatban, egy kupicával, egy ebédnél – ott dőlnek el a nagy dolgok, a vadászatokon és a horgászatokon. Meg kell nézni, hogy hány politikus vadászik, melyik vadásztársaságban van, és azonkívül kik vannak még abban a vadásztársaságban.

Elnök: Egy másik kérdés a belváros, Vizoviczki* szerepe, kapcsolatai, beépülésük az önkormányzatba, az olajosok térnyerése az ingatlanszerzések területén, a belvárosban. Erről van-e információja?

Sándor István: Kérem szépen, konkrét információ nincs róla, mert ez nem volt a feladatom. Ha erre vonatkozóan akar választ kapni, én már mint polgári életben dolgozó ember, közvetítéssel foglalkozgatom, piackutatással. Azt tudom mondani, hogy a mai magyar közigazgatásban bárki bármikor, bárhol megvehető, és ha pénze van az embernek, bármi elérhető. Bármi. Bármi. Az ingatlanpiacon is elég gyakran megfordultam, közvetítettem, és csak forgott a fejem, amikor egymillárdos üzletért százmilliós csúszópénzeket kérnek bizonyos köztisztviselők azért, hogy aláírják azt, amit amúgy is alá kellene írni.
Elnök: Van-e információja a Belváros Közbiztonságáért Közalapítványról?
Sándor István: Az, hogy milyen közalapítványok voltak a rendőrségnél vagy az önkormányzatnál, nem tudom, de azt mind az alvilág pénzelte.
Elnök: Információim szerint 20 night club pénzeli a belvárosi közalapítványt.
Sándor István: És kinek a kezében van az a húsz night club, kérdem én? A Conti Car. A Vizoviczki egy katona.
Elnök: És a rendőrök kapcsolata…
Sándor István: Erről jobb nem beszélni. Inkább.
Elnök: Az anyagok között, ami leadásra került, a bizottsági anyagok között van egy olyan kazetta is, ahol az V. kerületi őrsparancsnok veszekszik az egyik night club vezetőjével, és a védelmi pénzek megvitatása folyik egészséges magyar kifejezések közepette…
Sándor István: Ugyanez elmondható a belvárosi őrsről és a többiről is.
Elnök: Ugyanakkor nevezett rendőri vezető még mindig élvezi beosztását.
Sándor István: Ez egy élő példa. Kérem szépen, amikor a Viszkis megszökik a Gyorskocsiból, bizonyos berkeken belül szóbeszéd, hogy azért tud megszökni, mert látogatási nap lévén minden or lent van a látogatók között, tudniillik sok cigány, nemzetiségi származású személy van fogva tartva, és mindenki megy, mert akkor adják a jattot. Ezt nem én találom ki, ezt azok mondják el, akik ott vannak.

(*Vizoviczki László: A Hajógyári-sziget szórakozóhelyeinek tulajdonosa.) 

Clodo, a bombagyáros

Továbbmennék még itt az olajügyeken, mert van egy robbantásos ügy is, vagyis bombagyáros ügy is, ami szintén gondolom, hogy érdekli a bizottságot. A bombagyáros ügy, az úgynevezett Dietmar Clodo ügy felderítése is sajnos nálam indult el, inkább ne kezdtem volna el. A kezdeti szakaszt követően átvette egy másik szolgálati ág, tehát annak felderítését valójában nem én végeztem. Nem is ez a lényeg. Abban az időben megy a parlament nemzetbiztonsági bizottságának a vizsgálata, ahol a Pintér úr és Clodo úr viszonyát próbálja kideríteni a bizottság, hogy mi is volt ott kettőjük között.
Kérem, ezután megy Leonid Kolcsinszki – Clodo bűntársa – kihallgatása az ORFk vizsgálati osztályán, amikor is jelen van Bánáti ügyvéd úr, a tolmács, Szalai Tihamér és még egy-két nyomozó. Megy a kihallgatás. Egy alkalommal Kolcsinszki azt mondja, hogy ezt a részt nem szeretném jegyzőkönyvbe mondani, de közben megy a videó, merthogy kamerával veszik az egész kihallgatást. Közli ez a Kolcsinszki úr, hogy kérem szépen, én Pintér tábornoknak több megbízást hajtottam végre. Megfagy a levegő, de már azt nem fejti ki, hogy milyen megbízást. Megáll a kihallgatás, Bánáti ügyvéd úr lemond.
Ez a kihallgatási anyag, a videoanyag tudomásom szerint elkerül Túri András – akkor még – csoportvezető ügyészhez is, elkerül a rendvédelmi szervekhez is, és amikor eljön a bizottsági ülés, erről a kazettáról, ami döntő jellegű lett volna a bizottság munkájában, a bizottsági személyek tisztázásában, hallgat az ügyész úr, hallgat a rendvédelem, hallgat mindenki. Mi ez, ha nem egy bűnpártolás, vagy hivatali visszaélés? Ezt én nem tettem szóvá abban az időben, hogy uraim, álljon már meg a fáklyás menet. Sok mindent szóvá tettem, és azért van az, hogy most itt vagyok letartóztatva.

Conti-car

A Pest megyei főkapitány bűnügyi helyettese Horváth András ezredes volt, és a korábbi szervezett bűnözés elleni osztályvezetője Tóth Ernő alezredes volt. A margitszigeti Thermál Szállóban volt a Conti Car-csoportnak az irodája, ami le lett technikázva információszerzés céljából. Az ott szerzett információk alapján egyértelművé vált, hogy Horváth András és Tóth Ernő a Conti Car-os csoporthoz kapcsolódik, ugyanis Radnai László, a Coni Car-csoport vezetője hivatalos kapcsolatban volt a Pest Megyei Rendőr-főkapitánysággal, magyarul tégla volt. Ennek keretében, tehát a róluk vagy a velük kapcsolatosan keletkezett információk visszamentek hozzájuk, amit a technikai ellenőrzés kihozott, ezért Mikó István ezredes és Tonhauser László ezredes úr készített egy rendőri jelentést, amit átadott Ignácz István tábornoknak, aki a bűnügyi főigazgató volt, aki úgy döntött, hogy ezt a két embert, tehát Horváth Andrást és Tóth Ernőt kitiltja a bűnügyi főigazgatóságról, az értekezletekről. Ez a két ember rövid időn belül le is szerelt a testülettől, ugyan semmi nem történt velük. Nem történt velük semmi.

A technikai ellenőrzés során bebizonyosodott, hogy a Conti Car valójában mindig is – tehát az általam ismert időszakban, amikor ’96-ban elkezdtem dolgozni a szervezett bűnözési részen – egyrészt külön privilegizált cég volt a megfelelő kapcsolatok

Forrás: Vastegbőr

 

Viktor fészke I

Már a legelején kellett volna nyakon csípni ezt a Felcsútról betelepült volt KISZ titkárt. Akkor lehetőségük lett volna az akkori „hatalomnak” ezt a trógert végleg eltakarítani a közéletből és bíróság előtt számon kérni. azért hogy egy volt önkormányzati bérleményt hogyan is kapott meg. De, legfőképpen azért mert ezt a z önkormányzati tulajdont hogyan adhatta ki albérletbe a havernak és üzlettársnak Kékessy Dezsőnek, aki mindenhol szereplőként tűnik fel. Orbán körül. Ez a Kékessy Dezső feltűnt Tokaj- Hegyaljai bulinál is és az óta is szorosan Orbán köreihez tartozik. A történetben a FIK (Fővárosi Ingatlanközvetítő Vállalat) Az nem másé lett kézen-közön keresztül a rendszerváltás viharában, mint Ungár Andrásé igen  és Schmidt Mária Fidesz I. Orbán kormány tanácsadó

Itt lakott Orbán Viktor - jozsefattilalakotelep.hu
Itt lakott Orbán család Mester utca 33 – 35

A rendszerváltás idején Orbán Viktor és felesége szolnoki lakásukat a budapesti, IX. kerületi Mester utcai (50 nm) önkormányzati bérlakásra cserélték, azt három év múlva egy nagyobb (135 nm), négyszobás bérlakásra, immár a belvárosi Haris közben. Innentől kezd bonyolulttá válni a történet: az akkori lakásrendelet hat személy részére engedélyezett ekkora bérlakást; az akkor még csak háromfős Orbán család legfeljebb másfél-két és fél szobásat kaphatott volna, méltányosságból esetleg még egy helyiséget. Révész Máriusz Fidesz-szóvivő szerint az “úton lévő” második gyermeket is figyelembe vették, a szabályoknak megfelelően. Viszont ez még mindig csak négy fő, mely esetben 2-3 szoba járt volna. A Hócipő vélelmezi, hogy az ötödik fő, papíron legalábbis, Orbán anyósa lehetett. Révész szerint ráadásul nem négy, hanem csak három és fél szobás volt a lakás. Az 1994-es adásvételi szerződés viszont ennek ellenkezőjét bizonyítja, míg a 2002-es dokumentumban már valóban 3,5 szerepel. A különbség egy fő: kisebb lakást kisebb család kaphatott.

A politikus a bérleményt az önkormányzat költségén újította fel. A csaknem 6 millió forintot érő ingatlant 563 ezer forintért megvásárolta, majd havi ezer dollár körüli összegért bérbe adta egy amerikai hölgynek. Peggy a Hócipőnek azt állította, 1994-1999 között volt bérlő. “Igen, ez Mr. Orbán lakása volt” – nyilatkozta. E bevétel nem szerepel Orbánék vagyonbevallásában. Révész Máriusz szerint azért nem, mert a felesége adózott utána, a házastárs bevallásában pedig nem kell szerepeltetni a jövedelmet. Valóban nem.

Képtalálat a következőre: „Orbánék Haris közi lakása”

2002 májusában az immár 3 és fél szobássá “zsugorodott” lakást Orbán 63 millió forintért (!) eladta az osztrák Arno WimpffennekKékessy Dezső – Orbánék barátja, üzlettársa, az Orbán-kormány párizsi nagykövete – későbbi vejének. A Hócipő azt írja, Orbánéknak éppen 63 millió hiányzott a következő, nagyobb, Kútvölgyi úti ingatlan megvásárlásához. Az időközben további gyermekekkel gyarapodott család 75 millióért vette meg az 1200 négyzetméteres telket, illetve a 183 négyzetméteres házat. Maga Orbán a gazdagodását vizsgáló parlamenti bizottság előtt a hivatalos értékbecslésre hivatkozott (62,7 millió forint).

Az említett ügyletekből az Orbán családnak a Hócipő számításai szerint legkevesebb 40 millió forint bevétele származhatott, amelynek nincs nyoma sehol – legfeljebb a (titkos) adóbevallásban. Már csak emiatt is gyanítható – továbbá van erre utaló információnk -, hogy az ügy nem kerüli el a titkos dokumentumok kezelésére jogosult vizsgálóbizottság figyelmét.A Fidesz szóvivője szerint a hadjárat az interneten korábban megjelent kormányzati “gyanúkampány-forgatókönyv” szerint zajlik. – Orbán Viktor és felesége szolnoki magánlakásukat adták a felújított Mester utcai lakásért, amelyet az akkori viszonyoknak megfelelően, ráfizetéssel cseréltek a Haris közi ingatlanra. A szerződésben vállalták, hogy a rossz állapotú lakást felújítják. Ennyi a történet – nyilatkozta Révész Máriusz.

A szerződés szerint elvégzett munkálatok ellenértéke meghaladta az 1 millió forintot.
A lakást Orbán Viktor és felesége az 1994. március 8-án kelt adásvételi szerződés szerint – a ház többi lakójához hasonlóan, az akkor érvényes jogszabályok kínálta kedvezmények felhasználásával – 563.760 Ft-ért megvásárolta az V. kerületi Önkormányzattól. Ebben az esetben tehát nem az alacsony áron történő vásárláshoz kellett „szívességet” igénybe venni, mert az a törvény erejénél fogva minden bérlőnek járt, hanem ahhoz, hogy Orbánék jogosulatlanul a bérlő pozíciójába kerüljenek, éspedig az eredeti állapothoz képest jelentősen „följavított” lakásban, és így megnyíljék számukra a vételi jog. Tekintettel arra, hogy ebben az időszakban az SZDSZ kisebbségben, a Fidesz külső támogatására támaszkodva kormányozta a fővárost, az említett „szívesség” ellenszolgáltatása nyilvánvalóan nem anyagi, hanem politikai természetű volt, így ahhoz állami forrást sem kellett igénybe venni.
Nem így az eladásnál. Orbán Viktor és felesége 2002-ben eladták a Haris közi lakásukat 63 millió Ft-ért. A vételár 1 m2-re vetítve 463.000 Ft. A 2002 tavaszi V. kerületi ingatlanárakról három egymástól független szakmai cég által készített elemzést összevetve a lakás reális piaci ára a legnagyvonalúbb becslés szerint sem lett volna akkoriban m2-enként 370 ezer forintnál több, ami 50 milliós vételárat jelentene. Az eladási ár ennél 13 millió forinttal volt magasabb, Orbán Viktor és felesége tehát a Haris közi lakást az akkori reális piaci árnál legalább 25 %-kal magasabb áron adta el. A vevő dr. Kékessy Dezsőnek, Orbán Viktor felesége üzlettársának közeli hozzátartozója volt, az adásvételt megelőző években dr. Kékessy Dezső különböző vállalkozásai jelentős összegű (100 millió Ft-ot jóval meghaladó) vissza nem térítendő állami támogatásban részesültek.

Figyelő:

Az V. kerületi képviselő-testület 1992. június 17-én felfüggesztette Mihályi Gábor polgármestert. Egyszer, korábban az SZDSZ-frakció néhány tagja már nekirugaszkodott a polgármester-buktatásnak, de a képviselőcsoport többsége akkor bizalmat szavazott Mihályi Gábornak, fő ellenlábasa pedig kilépett a frakcióból. A lappangó ellentétet az lobbantotta fel, hogy a polgármester június 15-én felmondott a jegyzőnek, Xantus Juditnak, és azonnal fel is mentette őt a munkaköréből. Mihályi Gábor szerint a jegyző közreműködött a Fővárosi Ingatlanközvetítő bizonyos csereakcióiban, melyek hátrányosak az V. kerületi önkormányzati lakásállományra nézve. Akármit követett el a jegyző, az önkormányzati testület erősen sérelmezte, hogy a polgármester nélkülük intézkedett, holott a munkáltatói jogkört a jegyző fölött a testület gyakorolja. A polgármester felfüggesztésével egyidejűleg a képviselő-testület háromtagú bizottságot jelölt ki a jegyző elleni vádak kivizsgálására. Kleeberg László (MDF), Szoldán Péter (Fidesz) és Karsai Izabella (SZDSZ) a július 2-i testületi ülésig sem cáfolni, sem bizonyítani nem tudott semmit.

Június 29-én, egy újabb testületi ülésen azonban kiderült, hogy a bizottság nemcsak a jegyző dolgában vizsgálódik, hanem, ha amúgy is a polgármester irodájában fellelhető iratok között kutakodik testületi felhatalmazással, a polgármester tevékenységét is ellenőrzi. Az irodában a testületi tagok nevével jelzett dossziékat találtak. Titkos adatgyűjtés netán? A képviselők megnézték dossziéikat, ám azokban nem volt semmi titkos feljegyzés, csak a tisztükkel kapcsolatos iratok. A vizsgálók az irodában fellelt iratokból meggyőződtek arról is, hogy a mendemondákkal ellentétben a polgármester nem megválasztása után minősült „rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználóból” „jóhiszeművé”, hanem még 1990. május 17-én. A képviselő-testületnek a polgármester iránti bizalmát egyáltalán nem növelte, hogy Mihályi Gábor meg akarta akadályozni a vizsgálatot a saját irodájában. A kulcsait magánál tartotta, sőt, a kerületi rendőrséggel lepecsételtette bezárt ajtaját. A vizsgálóbizottság csak június 24-én szánta rá magát arra, hogy erőszakkal kinyissa az irodát. (Közben a képviselő-testület egyes tagjai rendőrségi kapcsolataikat igénybe véve még a pecsétet is eltávolíttatták egy időre, de ezzel az alkalommal nem éltek, s az ajtót újra lepecsételték.) Az ott talált iratokat ismét csak napokkal később, június 30-án vették leltárba.

Ezen a napon első ízben meghallgatták a felfüggesztett polgármestert is. A bizottság vezetője, Kleeberg László szerint ez alkalommal tárgyilagos légkör alakult ki, s a polgármester együttműködési készséget tanúsított.

Mihályi Gábor időközben az V. kerületi rendőrségen feljelentést tett Xantus Judit ellen lakásügyekben. A képviselő-testület, bár visszahelyezte hivatalába a jegyzőt, maga is vizsgálatot folytat ellene. Vizsgálat vizsgálatot követ, s könnyen lehet, hogy ezek végül is a polgármestert igazolják. Ám a kapcsolatot közte és a képviselő-testület között nem lesz könnyű rendezni.

Forrás: NOL.hu