Képtalálat a következőre: „Jobbik és az alaptörvény megszavazása 2010”

A nemzetközi szerződéseket nem számolva 2018-ban 25 törvény módosítására, vagy elfogadására került sor a választásokat követően. Ez héttel több, mint 2014-ben, de messze elmarad a nyolc évvel ezelőtti 54 törvénytől. Az akkori pár hét ugyanis megmutatta, hogy milyen mélységben képes átalakításokat elérni egy nagyon erős parlamenti többség. Ennek megismétlésére azóta sem volt példa.

 

A három parlamenti ciklust megnyitó pár hét adatai alapján az látszik, hogy 2010-ben volt leginkább szükség a kétharmados többségre. Miközben nyolc évvel ezelőtt 15 esetben kellett egy törvényjavaslat elfogadásához a szavazáskor jelen lévő képviselők kétharmadának támogatására, ez a szám 2014-ben már csak 7 volt, míg 2018-ban is csupán 8.

Ami érdekesebb, hogy bár nagyon szimbolikusnak számított a kétharmados többség megszerzése, mégis sokszor az ellenzék is „segítségül siet” a kormánynak ilyen esetekben. 2010-ban még csak a 40%-át szavazta meg a kétharmados törvényeknek valamelyik ellenzéki frakció is, 2014-ben ez az arány már 57% volt, míg a mostani ciklusban is 50%.

2018-ban a nyolc kétharmados törvényből négyet csak a Fidesz, a KDNP képviselői, illetve a német nemzetiségi képviselő szavazott meg, míg további négy esetében a Jobbik, ezek közül egynél a teljes ellenzék a javaslat mellé állt.

Ellenzéki útkeresés a parlamentben

Az ellenzéki pártok politikai helyezkedéséről szóló elemzésünkben 2018. június elején azt írtuk: „Amennyiben az ellenzéki pártok képesek kitalálni helyüket a politikai palettán, lerendezik belső (identitás)válságaikat, akkor a kétharmados törvény, és még a jövő évi költségvetés vitája jó alkalom arra, hogy megmutassák új politikájukat.”

Amennyiben a pártok részéről volt is bármilyen politikai stratégia arra vonatkozóan, hogy kitörjenek a választások utáni helyzetből, azt három tényező mindenképpen tönkretette.

Egyrészt a Jobbik folyamatos kommunikációs és politikai válságban szenved a Toroczkai nevével fémjelzett pártszakadás miatt. Ezáltal inkább elszenvedői, mintsem alakítói voltak az elmúlt hetek eseményeinek.

A második ilyen szereplő az LMP, amely „önleszalámizásba” kezdett, azaz egy olyan politikai manőverbe, amely eddig egyedülálló jelenség volt a rendszerváltás utáni politikai palettán. Ezáltal minden újfajta parlamenti politizálásnak még a legcsekélyebb jelét sem tudták felmutatni, hiszen a médiában állandóan defenzívában voltak.

A harmadik ellenzéki politikai „k.o” a képviselők fizetésemelésének megszavazása volt. A kormánypártok az ezzel kapcsolatos figyelmet és felháborodást képesek voltak részben áttolni az ellenéki pártokra, főként az MSZP-re.

Ez a három tétel együttesen azt jelentette, hogy az ellenzéki pártok képtelenek voltak újfajta politikai szerepfelfogás mutatni az új parlamenti ciklus kezdetén. Eközben pedig a kormánypártok nem nyitottak olyan új konfliktusforrást, mint 2014-ben a reklámadó megszavazásakor, amely azonnal politikai vihart okozott.

policyagenda.hu

A 2010–2014 közötti időszakban 794 szavazáson biztosította a kétharmados többséget a Fidesz–KDNP-frakció. Ezzel minden személyi kérdést, Alaptörvény-módosítást vagy sarkalatostörvény-módosítást át tudtak vinni – írja a Policy Agenda.

A kormánypárti frakció még 2014-ben – az új parlament megalakulását követően – is 53 esetben tudott élni ezzel a lehetőséggel. A tavalyi évtől kezdve azonban elfogyott a parlamenti kétharmad, és alkukényszer alakult ki. Ennek ellenére 2015-ben és 2016-ban 55 esetben sikerült kétharmados többséget előállítania a Fidesznek, ezzel átsegítve a parlamenti szavazáson az adott javaslatot.

Két szavazás esetében pedig (amelyek egy ügyet érintettek) mindezt úgy, hogy csak a kormánypárti képviselők szavazták meg az adott javaslatot. Ezekben az esetekben az ellenzéki oldalról hiányoztak többen, és így ment át a kezdeményezés („jelen lévő képviselők kétharmada” esetén akár elég az is, ha néhány ellenzéki képviselő nincs a teremben). Ez még a tavalyi év elején történt, és ezt követően láthatóan odafigyelt mindegyik ellenzéki képviselőcsoport, hogy ilyen anomália ne történhessen meg többet. Azaz a veszprémi időközi országgyűlési választás után elhangzott egyes várakozásokkal szemben nem volt tömegesen olyan, hogy az ellenzéki lustaság vagy cinikus összejátszás (direkt nem mennek be a terembe a szavazás idejére) miatt a Fidesz továbbra is szabadon „élt” volna a kétharmados többséggel.

Az elmúlt két évben – amióta megszűnt a kétharmad – 18 olyan szavazás volt, ahol a Fidesz–KDNP nekirugaszkodott a voksolásnak, de végül az nem volt sikeres. Ez 11 ügyet érintett (a parlamenti szabályok miatt egy javaslat elfogadásához akár kétszer is kell – a módosító javaslatok elfogadása, majd a zárószavazás során – kétharmados többséget biztosítani). A legnagyobb politikai vihart az Alaptörvény hetedik módosítása (a kvótareferendumot követő módosítás kezdeményezése) váltotta ki.

Jobbik, a támasz

Pártonként vizsgálva a szavazásokat az látszik, hogy a legtöbb kétharmados törvény a Jobbik támogatásával ment át. A szavazások 52 százaléka esetében ez a párt segítette ki a kormányt. A 38 esetből 17-nél egyedüliként álltak ki a kormány kezdeményezése mellett.

Talán nem meglepő, hogy a második ezen a listán az LMP. A kétharmadot igénylő javaslatok 34 százaléka esetében álltak ki a kormány mellett. Ugyanakkor 7 szavazás volt, ahol csak ők szavaztak együtt a kormányoldallal. Igaz, ezek közül 5 eset az alkotmánybírósági tagok megválasztása során volt.

Az MSZP 17 alkalommal működött ilyen formán együtt a kormányoldallal. Ezek közül csak három olyan eset volt, ahol az ellenzéki pártok közül egyedüliként odaálltak a Fidesz–KDNP-képviselőcsoport mellé. Az egyik az éppen most „visszamódosításra” váró energetikai törvény, a másik kettő pedig abszolút szakpolitikai kérdés volt (halgazdálkodási törvény módosítása).

Bár a Demokratikus Koalíció igyekszik olyan képet mutatni magáról, amely a legnagyobb ellenfele a mostani rendszernek, de még az ő esetükben is volt három olyan törvényjavaslat, amit támogattak.

Az Országgyűlés decemberi ülésterve szerint négy törvényjavaslat igényel kétharmados többséget. Kérdéses, hogy sikerül-e a Fidesznek ezekhez is ellenzéki támogatókat szerezni és ezzel működésben tartani a kétharmadot

http://168ora.hu