méltatlan, ami az MNB körül történik

Képtalálat a következőre: „Surányi”

 

Surányi György szerint nem lehet vita tárgya, hogy az MNB és alapítványai pénze közpénz, arra pedig nem tud példát, hogy bárhol a világon a jegybank a GDP egy százalékát költené olyan célokra, mint az utóbbi időben az MNB tette. A volt jegybankelnök erről az ATV Szabad szemmel című műsorában beszélt, ahol elhangzott az is: akár erkölcsi kötelességének is érezhette volna a jegybank, hogy a forintgyengüléssel szerzett nyereségét a forintgyengülés vesztesei, azaz a devizahitelesek megsegítésére fordítsa.

– Nem szívesen kommentálom a nemzeti bankkal kapcsolatos eseményeket – mondta az ATV Szabad szemmel című műsorában Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke.

Surányi elmondta:

a tartózkodó magatartásra két oka van, az egyik ezek közül, hogy Matolcsy Györggyel, a jegybank jelenlegi elnökével több mint 40 éve ismerik egymást, és bár az utóbbi években nem váltottak szót egymással, korábban több, mint kollegiális kapcsolatuk volt.

A másik ok, amiért nehezen szánta rá magát arra, hogy erről a témáról beszéljen, az az, hogy „aki egyszer jegybankár volt, az örökre az is marad”, és méltatlannak tartja, hogy a Nemzeti Bankkal kapcsolatban egyáltalán ilyen kérdések felmerülhetnek, mint amik az utóbbi hetekben szóba kerültek.

A Nemzeti Bank Surányi szerint az egyik legtekintélyesebb intézmény Magyarországon, számos kiválóan felkészült munkatárssal, és a volt jegybankelnök meglehetősen kínosnak tartja, hogy nem fontos szakmai kérdések, hanem egy ilyen méltatlan ügyek miatt kerül az MNB az érdeklődés középpontjába

Surányi méltatlannak tartja, hogy vita tárgya lehet, hogy a Nemzeti Bank része-e az államháztartásnak, hiszen az MNB a magyar államháztartás organikus, szerves része, eredménye a magyar államháztartás számára jelent bevételt vagy veszteséget, ami tehát teljesen nyilvánvalóan közpénz marad, tette hozzá Lázár Jánost idézve Surányi György.

A devizahiteleseket is ki lehetett volna segíteni ebből a pénzből

Arról, amivel Lázár az MNB költéseit védelmébe vette, miszerint számos jegybank esetében találunk példát hasonló műtárgy- és ingatlanvásárlásra, Surányi azt mondta: látszólag hasonló más jegybankok gyakorlata az MNB-éhez.

Előfordul, hogy más jegybankok vesznek egy-egy festményt, de az MNB esetében szóban forgó 250 milliárd forint a magyar GDP egy százaléka. Ilyen mértékű kiadást  pedig nem lehet látni sehol a világon.

Arra a kérdésre, hogy ez a pénz mire lenne elég, Surányi azt mondta: ez nagyon hosszú felsorolást igényelne. Annak érzékeltetésére, hogy mekkora összegről beszélünk, a volt jegybankelnök azt a példát hozta fel, hogy az összes magyar pedagógus egész éves keresete 300 milliárd forint, tehát az MNB alapítványainál landolt összegek alig maradnak el ettől.

Arra a kérdésre, hogy ez a pénz mire lenne elég, Surányi azt mondta: ez nagyon hosszú felsorolást igényelne. Annak érzékeltetésére, hogy mekkora összegről beszélünk, a volt jegybankelnök azt a példát hozta fel, hogy az összes magyar pedagógus egész éves keresete 300 milliárd forint, tehát az MNB alapítványainál landolt összegek alig maradnak el ettől.

a tanárok fizetésére is futna belőle. fotó: mti.A tanárok fizetésére is futna belőle. Fotó: MTI.

A leglogikusabb felhasználása az MNB-nél keletkező nyereségnek az államadósság csökkentése lenne Surányi szerint, de más lehetőség is lenne szerinte, amit kevesebben fogalmaztak meg az elmúlt időszakban.

Eszerint a jegybank szóban forgó eredménye logikailag, szakmailag kifejezetten abból a folyamatból keletkezett, amiből a devizaadósok vesztesége, azaz a forint euróhoz és más devizákhoz képest bekövetkezett gyengüléséből, ami miatt egy devizaadósnak megnőtt a forintban számolt adóssága, a devizatartalékkal rendelkező jegybanknak viszont nyeresége keletkezett.

Ez a nyereség tehát nem a jegybank gazdálkodásának az eredménye, hanem a magyar adófizetők pénze, amiről az adófizetők nevében a kormány javaslatára a parlament szokott dönteni.

Arra a kérdésre, hogy a fentiek alapján a jegybank érezhette volna-e erkölcsi kötelességének, hogy a devizaadósokat segítse meg az árfolyamváltozásoknak köszönhetően keletkezett nyereségéből, Surányi György azt válaszolta: számára ez teljesen evidens, és 2013-ban tett is arra vonatkozó javaslatot, hogy ebből a nyereségből a devizaadósok terheit csökkentsék.

Ami a jegybanktörvény héten elfogadott módosítását és az alapítványok gazdálkodásával kapcsolatos titkosítást illeti, az Surányi szerint „a méltatlan történet szomorú folytatása”. Ha azt feltételezzük, hogy az alapítványok becsületesen működnek és minden rendben van körülöttük, akkor nem értem, miért kell titkosítani – tette hozzá a volt MNB-elnök.

Surányi elismerte: vannak olyan, a jegybankban születő döntések és különösen a döntés-előkészítésnek olyan szakaszai, amelyeket helyes és célszerű elzárni a külvilágtól. Ilyen lehet a monetáris tanács felkészülése egyes döntéseire, a jegybank devizapiaci működése, előkészítő szakaszok döntéseknél, amelyeknek kiszivárgása piaci káoszt okozna. Ám a mostani ügy és a mostani titkosítás ettől teljesen független – tette hozzá.

Miért maradt bóvliban az ország?

A Lázár János által a héten benyújtott módosító javaslatot, amely az államháztartási törvény módosításával lehetővé tenné a kormány számára, hogy rendelettel módosítson a költségvetési törvényen, Surányi kevésbé tartja felháborítónak, mint az MNB-alapítványokkal kapcsolatos döntést, bár a lépés formailag visszalépést jelent a rendszerváltás idején kialakult gyakorlathoz képest, amely az Országgyűlésben, nyilvános vita után tette lehetővé a költségvetés elfogadását. A szavazógépként működő Országgyűléstől a kormányhoz helyezett döntési jogkör azonban a gyakorlatban kevés jelentőséggel bír – tette hozzá Surányi György.

Ami a Moody’s péntekre várt, de végül elmaradt felminősítést illeti, Surányi György elmondta: régóta arra számít, hogy Magyarország ismét befektetésre javasolt kategóriába kerül.

Ha a gazdaság teljesítményét, az alapvetően fontos számokat nézzük, Magyarországnak legalább két éve befektetésre javasolt kategóriában kellene lennie.

Hogy ez nincs így, annak alapvetően hitelességi okai vannak szerinte, hiszen önmagában a gazdaság teljesítménye, az ország külföldi eladósodottságának csökkenése, a növekedési és munkanélküli mutatók, az infláció és a devizatartalék mértéke mind-mind a befektetési kategóriára érett ország képét mutatják.

Ami Varga Mihály kijelentését illeti, amely szerint a magyar gazdaságpolitika kiszámíthatósága miatt is járna az országnak a felminősítés, Surányi György azt mondta: ez a gazdasági miniszter véleménye, amit sajnos nem osztanak a hitelminősítők szakemberei.

Ráadásul a hitelminősítők a 2008-as világgazdasági válság során megégették magukat azzal, hogy túlságosan sokáig adtak magas hitelminősítést olyan országoknak és piaci szereplőknek, akik erre nem szolgáltak rá. Ezért a válság óta sokkal tovább várnak, mielőtt valakinek jó hitelminősítést adnának, mint 2008 előtt.

A túl alacsony infláció veszélyei

Ami a magyar gazdaság állapotát illeti, Surányi György úgy látja: a magyar gazdaság mutatói közepesek. A befektetők szempontjából viszont a magyar gazdaság helyzete szilárd és az elkövetkezendő 3-5 év során, ha csak nem lesz nagy világválság, senkinek nem kell aggódni, hogy fizetőképes marad-e az ország.

Surányi megjegyezte: bár a magyar állampapírok nominális hozamai alacsonyabbak, mint az utóbbi években voltak, de a reálhozamok érdemben nem csökkentek, hiszen a nominális hozamok csökkenésével egy időben az infláció 0 százalékra csökkent az országban. A reálkamat tehát nagyjából ugyanannyi, mint 5 éve volt.

Surányi súlyos félreértésnek nevezte, hogy a túlságosan alacsony infláció jó hír lenne a gazdaság szereplői számára. Ma a világgazdaság jelentős része küzd a túlságosan alacsony az infláció, sok helyen defláció okozta problémákkal. A volt jegybankelnök felhívta a figyelmet arra, hogy a negatív infláció legalább olyan káros hosszútávon, mint a túl magas infláció.

Szólj hozzá!