Schmidt Mária: A Nyugat gyarmatosítani akar minket

Képtalálat a következőre: „Schmidt Mária”

 

Hát  szóval  az éles szem Maris szerint ez a szemét nyugat meg az EU  gyarmatosítani akar minket-. Én csak azt nem értem  hogy a terror Marisnak akkor  bezzeg nem volt gondja sem a nyugattal sem az EU-val, amikor Soros György iskoláztatta  őket. De amint hallom a drága milliárdos kicsi fiai s Soros ösztöndíj kas ennek a terror Marisnak. Meg azt sem igazán értem, hogy amikor a rendszerváltás  viharos időszakában a drága kis férjecskéje hogyan tett szert a milliárdjaira. Hogyan lett  örökös terror asszonyság ez a moslékos dézsa. Mert hát Orbán Viktor volt tanácsadójaként  mindent elért és megkaparintott ez  ferde szem asszonyság. Terror Marcsa Kende Péter Viktor című könyv íróját le akarta lőni, mint a kutyát. Mert a terror Marcsa ilyen békés lelkű asszonyság csupa jellem és báj. A kisfiáról már nem is beszélek, aki elkotyogta  hogy verte  át a kampány tanácsadót  csalással. Szóval terror Marcsa családja csak profitált a nyugatból meg az EU-l aztán  most  köpköd hátrafelé. Magyarul oda szart  ahonnét evett.De hát  mit lehet várni Orbán legfőbb baráti körétől, Ungár Klára sógornőjeként az egész család összerabolta magát. most  meg nyugatoznak meg Sorsoznak rezek a tetvek. Azt nem értem, hogy ez a terror Marcsa miért nem  beszél a valódi gyarmatosítóról. Orbán és a bűntársai azzal, hogy 2011-n államcsíny által létre hozták a saját jogrendjüket. A jogállamot felszámolták. Az általuk létre hozott  jogrenddel az alaptörvény nevű tákolmánnyal foglyul ejtették  megszállták az országot. A Magyar Köztársaság nem jogfolytonos  Magyarország nevű fiktív állammal. Ha a jogfolytonosság nem áll fent akkor ez az új állam, amit Magyarországnak  neveztek  el  megszállta a Magyar Köztársaságot   tehát gyarmatosította. 2012. január elseje óta itt minden ember Orbán rabszolgája  neki fizetünk adót  az ő kezében összpontosul a hatalom. Mindenfelé  a saját  bűntársait tette meg vezetőnek senkit sem hagytak az út szélén a népen kívül. Van ám még valami, amiről terror Marcsa nem beszél, mégpedig az hogy az Orbán Viktor, aki azt hazudta magáról, hogy ö kergette haza az oroszokat most Putyin Magyarországi helytartója.  Röhögő  görcsöt kapok, amikor ez a felcsúti putri huszár  nem régen azt harsogta, hogy neki nem parancsol sem Moszkva sem Brüsszel. Azért ereszkedett Orbán Putyin előtt. Szóval Marcsa nem  vagyunk gyarmat  mármint  melyik ország gyarmata nem  leszünk vagy vagyunk te terror  Barbi? Szétraboltátok  tönkre tettétek az országot. Orbán a turáni átok  és ti vagytok a segédei! Ti aljas hazaáruló tetvek!

A Hír TV visszafideszesítésének egyértelmű jele, hogy tegnap este Schmidt Mária vendégeskedett a csatorna Magyarország élőben című műsorában, ahová három évig fideszes politikusok és a NER haszonélvezői be sem tették a lábukat. Schmidtet most azért hívták be, mert írást tett közzé a francia Le Monde-ban, ahol megszidta a liberális elitet, és megvédte a magyar kormányt.

Az erősen alákérdezős interjúban a Terror Háza Múzeum vezetője arról beszélt, hogy a Nyugat ki akarja oktatni Magyarországot, feltételeket akar szabni az ország számára, és ez olyan, mintha gyarmatosítani szeretnének minket.

Schmidt beszélt a kormány kedvenc témájáról, a migrációról is: szerinte a nyugati országok nem értik meg, hogy mi nem voltunk gyarmatosító nemzet, így mi nem tartozunk felelősséggel azon országoknak, amelyek például a francia gyarmatbirodalom részei voltak. Schmidt, úgy tűnik, kifejezetten dühös a franciákra, mert szerinte már a török fenyegetettség idején úgy gondolták, hogy összefoghatnak a törökkel, hogy ezt a térséget meggyengítsék és érvényesítsék itt az érdekeiket.

Schmidt szerint a magyar történelemnek volt olyan szakasza, amikor a liberalizmus miatt fejlődött az ország, de szerinte a mai liberalizmusnak semmi köze ahhoz. Nyugaton ma alliberalizmus van, mert az igazi liberalizmus nem akarja ráerőltetni a gondolatát a másikra – magyarázta a Terror Háza vezetője, de az nem derült ki, mire utalt. Azt viszont elmondta, hogy ma Magyarországon a szabadságjogok mindenki számára biztosítva vannak, nincs politikailag korrekt kánon. Ez a kijelentés egészen mókás akkor, amikor a NER-értelmiség arról diskurál, hogy ki az a művész, aki ellenségnek számít.

A gonosz Európa

Schmidt Mária az EU-t is ostorozta a tévéinterjúban: szerinte 2004-ig „előszobáztattak” bennünket, majd a csatlakozás eredményeként elvették a piacainkat, a közműveinket, a szigorú élelmiszer-szabályozásainkat. Ő úgy látja, Nyugat-Európa nem volt elég hálás, pedig a hidegháborúból nekik csak az előnyök jutottak. Schmidt szerint a Nyugat soha nem akarta, hogy a Szovjetunió összeomoljon, mert „pontosan tudták, milyen jó az a felelőtlen élet, amelyben ők élnek”.

A jó Orbán Viktor

Orbán Viktor támogatója odáig is eljutott a beszélgetésben, hogy szerinte a legfőbb ideje volt, hogy Orbán Viktor meghirdesse a harcot a ’68-as generációval szemben. „Amikor Orbán Viktor azt mondja, hogy most jönni fog a kilencvenes évek generációja, az a generáció, amelyik megdöntötte a kommunizmust” – mondta Schmidt, aki szerint itt az ideje, hogy Európában szakítsunk a kommunizmussal. Hogy ezzel mire utalt a Terror Háza igazgatója, az nem teljesen egyértelmű, mindenesetre azt hozta fel példának, hogy az „Európai Uniónak most egy olyan külügyi biztosa van, egy olasz hölgy, ez a Mogherini, aki csont kommunista”. Ez ebben a formában természetesen nem igaz: bár Federica Mogherini valóban az olasz ifjúkommunista szövetségben kezdte a karrierjét, ma a Demokrata Párt tagja, Matteo Renzi balközép kormányában volt rövid ideig külügyminiszter

Forrás. MN

Emlékeznek még Kaya Ibrahimra? És Josip Totra?

 

Schlecht Csaba (j) és ügyvédje Futó Barnabás (b) egy rendőrségi kihallgatás után 2001. június 14-én

A Fico Kft.-t 1990-ben egymillió forint törzstőkével alapította a Fidesz. Azóta pártközeli vállalkozások sokasága jött létre, vezetőségükben ugyanazokat az ismert neveket találni. Van viszont két olyan cég is, amelynek bejegyzett tulajdonosa egy létező horvát személy, aki e tényről mit sem tud.

Ez volt a címlapi ajánlója annak a cikknek, amely Ficótól a Mahirig és vissza címmel jelent meg napra pontosan húsz évvel ezelőtt, 1998. augusztus 8-án a Népszabadság szombati számában. A cikket Rádi Antónia és Ungár Tamás írta. Bár akárcsak most, megjelenésekor a Fidesz volt hatalmon, a politikai és közélet nagyon másképpen festett – ne felejtsük, nyolc évvel voltunk a rendszerváltás után.

  • Akkor még tényleg több párt versenyzett egymással, bár kétségtelen, hogy a posztkommunista MSZP-nek volt a legerősebb a gazdasági hátországa.
  • Simicska Lajos még bivalyerős figurája volt a Fidesznek, és a párton belül senki nem szólt bele abba, miként intézi az ügyeket.
  • A Népszabadságot még nem darálta be a Fidesz, a legolvasottabb napilap volt a piacon.
  • De ami talán a legfontosabb: a politikai botrányokra még érzékenyek voltak az emberek.

Rádiék cikke nem kevesebbet állított, mint hogy azok a cégek, amelyek a Fidesz erős emberének már feleslegessé váltak vagy jelentős köztartozásokat halmoztak fel, fantomizálódtak.

A történet 1995 nyarán kezdődött, amikor Simicska egyik bizalmi embere, Schlecht Csaba tizenhárom, Fideszhez köthető céget adott el egy Kaya Ibrahim nevű németországi török férfinak. A cégek összesen mintegy 300 milliós köztartozást halmoztak fel, és vélelmezni lehetett: azért kell így megszabadulni tőlük, hogy ezeket a tartozásokat ne kelljen kifizetni. Bár a cégek  papíron Schlecht tulajdonában álltak, azokat egy héttel korábban Simicskától, valamint a fideszes Kövér László testvérétől, Kövér Szilárdtól, valamint Varga Tamástól vette meg, utóbbit Fidesz-közelinek tartott vállalkozóként ismerték akkoriban. Miután a cégek Kaya Ibrahimhoz kerültek, egy fillért nem fizettek vissza az államnak. De nemcsak Kaya Ibrahim „vásárolt” fel ilyen cégeket, hanem a horvát állampolgárságú Josip Tot is, két évvel később, 1997 őszén. A Josip Tothoz került cégek is anélkül váltak kámforrá, hogy egy vasat is fizettek volna az államnak.

Nepszabadsag 2002 08  pages600-600

Maga a módszer, hogy így tüntessenek el cégeket, sem zseniálisnak, sem újnak nem számított akkoriban. Ha máshonnan nem, a kilencvenes évek olajbűnözéséből ismerős lehetett a nyilvánosság számára; a fehérgalléros bűnözők is így tüntették el a milliárdokat termelő, adócsaló cégeiket. Ami újdonság volt a Kaya Ibrahim-os sztoriban, hogy kiderült: ezt a maffiamódszert egy olyan párt követi el, amelyik akkor éppen hatalmon volt. Ez mindenképpen újdonság volt, ráadásul nem is nagyon lehetett mit tagadni, hiszen Rádi cikke száraz tényeken alapult.

Rádi még 1993 tavaszán került a Népszabadsághoz, gyakornokként. Simicska Lajossal 1994 elején, a választások előtt, azaz még az MDF-kormány idején foglalkozott először, amikor kiderült, hogy a Mahirt privatizálják, és hozzá kerülhet. Igaz, ekkor Simicska nem éppen a baráti arcát mutatta. Rádi úgy emlékszik vissza, hogy még gyakornok volt, amikor Simicska egy nem túl barátságos emberét küldte el a Népszabadsághoz. Rádi főnöke nem akarta egyedül elengedni őt, ezért egy másik gyakornokot, Gál J. Zoltánt kérte meg, menjen vele. Simicska egy Andrássy úti irodában fogadta Rádit, és az újságírónő emlékei szerint a Fidesz erős embere fenyegetően lépett fel. E rossz emlék ellenére azonban a későbbi években is találkoztak egy-egy téma miatt, és akkor már normális volt vele a nagyvállalkozó. Olyannyira, hogy a Népszabadságnak még interjút is adott, amiben egyebek mellett azt fejtegette, hogy a politikához három dolog kell: pénz, pénz, pénz. Mindenesetre amikor a cégei fantomizálását tárta fel Rádi, akkor már nem tudott ez ügyben Simicskával beszélni, és később sem.

Az újságírónő az Indexnek azt mondja, szerinte nem derült volna ki a fantomizálásos történet, ha már akkor, a kilencvenes évek végén cégadatbázisból dolgozott volna, csakhogy erre még nem volt lehetőség a Népszabadságnál. Ez azt jelentette, hogy az újságírók csak a cégbíróságokon tudtak kutakodni, rengeteg időt kellett ezeken a helyeken eltölteniük. Ehhez persze ismerniük kellett legalább egy cégnevet, amin el tudtak indulni. És hogy miért maradt volna valószínűleg feledésben a történet, ha cégadatbázist használtak volna? Azért, mert a Kaya Ibrahim-os sztoriban nem minden cégnél lett jogerősen bejegyezve a változtatás, így csak a papírokon látszott, hogy miket művelnek ezekkel a társaságokkal.

Rádi szerint talán akkor sem derült volna ki a fantomizálás, ha Simicskát nem jelölik az adóhivatal élére. „Először a Világgazdaság írta meg saját infóként, hogy Simicska lehet az adóhivatal elnöke. Ez annyira abszurdnak tűnt akkoriban, hogy el sem akartuk hinni” – mesélte. Mindenesetre amikor a Népszabadság újságíróinak is megerősítették innen-onnan, hogy valóban az üzletember lehet az akkori APEH vezetője, Rádiék megnézték, mi történt a pártközeli cégekkel az elmúlt években. Ezért kezdtek el tüzetesebben foglalkozni Simicska cégeivel, és végül így kerültek képbe az újdonsült külföldi „tulajdonosok”: Kaya Ibrahim és Josip Tot.

De Rádi állítja: nem lett volna feltárva ez a történet ennyire alaposan, ha nincs Zalai István akkori főszerkesztő-helyettes. „Zalai Pisti szúrta ki a mintát, amit Simicskáék alkalmaztak: csődbe megy egy cég, amit eladnak Schlechtnek, utána pedig fantomizálják” – mesélte. Rádi szerint az is sokat segített, hogy a Népszabadságnál ekkoriban ösztöndíjjal dolgoztak olyan kollégák, akik a Magyar Szótól voltak, és beszéltek horvátul. Így a horvát telefonkönyv segítségével megtalálták Josip Totot. Felhívták, ő felvette a telefont, ekkor derült ki, hogy fogalma sem volt, miről van szó. „Pisti zseniális szerkesztő volt. Mondta, hogy nem elég telefonon beszélni vele, keressék fel a kollégák, találkozzanak vele, menjenek a határ túloldalára. És mondta, hogy hívjuk fel újra. Akkor én ezt csuklóztatásnak éreztem, de utólag tudom, hogy mennyire fontos része volt ez a munkának. Josippal találkoztak a kollégák, ő azt állította, hogy ellopták az útlevelét, de szerintem életszerűbb, hogy fizetéskiegészítésként kölcsönadta a nevét” – magyarázta Rádi. Elmesélte, hogy még aláírást is szereztek a férfitól, az írásszakértő pedig megállapította, hogy kétséget kizáróan nem az ő aláírása szerepel a céges papírokon.

Az ügyben érintettek nem nagyon tudtak mit reagálni a hírre, pedig Rádiék szenzációs sztorijára az egész sajtó ráugrott. Igaz, tagadni sem tagadtak semmit.  „ Schlecht Csaba, a Magyar Hirdető munkatársa, számos Mahir-cég egyszemélyes ügyvezetője – továbbra is csendben van. Nincs mondanivalóm – közölte telefonon. Múlt héten személyesen is megkerestük, hogy legalább bemutatkozzunk. Érdeklődésünket előbb szelíden elhárította, majd idegesen folytatta: mondják meg, hogy rosszul tette, aki ideküldte magukat. A férfi és családja láthatólag belefáradt a sajtó cikkezéseibe. Megtörték őket az események” – írta hetekkel később a 168 Óra hetilap, amikor megpróbálta szóra bírni Schlechtet.

Ám hiába tárta fel a Népszabadság a történetet, és azt, hogy nyilvánvalóan bűncselekmény történt, az érintettek megúszták a felelősségre vonást. Bár 1998 októberében indult nyomozás, a rendőrség 2001. szeptember 11-én vádemelési javaslat nélkül lezárta az ügyet.

Aztán már az MSZP volt kormányon, amikor 2003-ban a rendőrség újra elővette az ügyet, miután a fantomizáló akció egyik szereplője, Weisz József – mivel a bűncselekmény elévült – beszélni kezdett a sajtónak, és elismerte, hogy ő továbbította Kaya Ibrahim és Josip Tot útlevelének másolatát Tasnádi Zsolt vállalkozónak, aki egyes sajtóhírek szerint Orbán Viktor pénzügyi tanácsadója volt akkoriban. Aztán Kaya Ibrahim is megszólalt és interjút adott Juszt Lászlónak, amiben elismerte, hogy egyszer önszántából vett egy céget Weisztől, amit szintén fantomizáltak, de azt is állította, hogy a többi céghez nincs köze, csak ráhamisították az aláírását. Ám a beismerések ellenére ezúttal sem történt vádemelés, a nagy cégfantomizálást a Fidesz következmények nélkül megúszta.

Rádi szerint az, hogy nem emeltek vádat, az akkori legfőbb ügyésznek köszönhető. „Amikor a cikk megjelent, még nem Polt Péter volt a legfőbb ügyész, hanem Györgyi Kálmán. De ő azzal érvelt, hogy az ügyészség nem újsághírek alapján végzi a feladatát. Ez a cinikus magyarázat akkor még teljesen új volt, ma már megszokhattuk” – emlékezett vissza az újságírónő. Rádi utólag úgy véli, hogy a Kaya Ibrahim-os történet és a Fidesz állítólagos megfigyelési ügye között összefüggés van, mivel kormányra kerülve Orbánék ez utóbbival próbálták elterelni a figyelmet a fantomcégekről, egyúttal azt sugallták ezzel, hogy valamiféle megfigyelés áldozatai.

Pedig Rádi szerint csak szerencse, rengeteg munka és egy jó szerkesztő kellett ahhoz, hogy a kilencvenes évek egyik legsúlyosabb politikai botrányára fény derüljön. Amiért ő 29 évesen Pulitzer-emlékdíjat kapott.

Az ügyet kirobbantó újságcikk

És végül nézzük meg, mi lett a szereplőkkel húsz év után:Simicska Lajos az ország egyik leggazdagabb embere lett, de miután a Fidesz másodszor is hatalomra került, egyre inkább megromlott a viszonya Orbán Viktorral. Végül a konfliktusuk annyira elmérgesedett, hogy már az egész magyar politikára hatással volt. A kettejük közti háborút Orbán nyerte. Schlecht Csaba Simicska bizalmasa maradt, kitartott mellette az Orbán–Simicska-háború idején is.Rádi Antónia a Népszabadság után a HVG-nél dolgozott tényfeltáró újságíróként, néhány éve már az Átlátszó csapatát erősíti.

Index