AMIKOR ORBÁN VIKTOR ALÁÍRTA A PAKTUMOT

 

A képen a következők lehetnek: 2 ember
Ki volt a Fidesz Munkáscsoport árulója?
Levelünk, a Piroska-ruhában élt lényekhez
*

1988. november 7-én egy munkásfiatalokból álló csoport a belvárosi Vörösmarty téren – megtörve a munkaszüneti nap csendjét és rendjét – takarításba, söprögetésbe kezdett, a testükre rögzített táblákon követelve a szovjet ünnep eltörlését és március 15-e nemzeti ünneppé nyilvánítását…
A Fidesz Munkáscsoport tagjai a tervezett demonstráció tervét előre bejelentették a Fidesz irányítóinak (Orbán Viktor, Deutsch Tamás, Stumpf István, Fodor Gábor, Rockenbauer Zoltán, stb.) – ám ők egyetlen szóval, üzenettel sem jelezték, hogy az ifjúdemokraták mentora, Stumpf István a kommunista belügyminiszter Horváth István veje és emiatt talán nem volt bölcs dolog bejelentést tenni a pártvezetőségnél… – magyarán: akarva-akaratlanul közreműködői lettek a várható megtorlásoknak.
*

A belügyi szervek Szabad Európa Rádió, illetve a londoni BBC, – a francia, angol és amerikai diplomaták tiltakozás ellenére is katonai ügyészi vizsgálatot, majd büntetőeljárást kezdeményeztek a Fidesz Munkáscsoport tagjai ellen. Amint azt a Budapesti Katonai Ügyészség B.V. 2368/1988. sz. irata tartalmazza: a büntetőeljárás alá vont személyek között előállítási parancsot adtak ki egy, akkor 11 éves gyermek, Berta Sándor fk. ügyében is.

Miközben zajlottak a kihalgatások a „magyar Bastille” épületében – a budai Fő utcában – a Munkáscsoport néhány tagja elhagyta az országot, a Romania Libera vezetői Párizsba illetve a nyugat-németországi Bonn városába tették át székhelyüket. Az elmenekültek egy része vállalta fel később a Foundation for the Victims of Communism (Alapítvány a Kommunizmus Áldozataiért) nemzetközi dokumentációs iroda németországi képviseletét – erről az Amnesty International és az északrajna-vesztfáliai orgánumok is hírt adtak a későbbiekben.

*
A Magyar Népköztársaság kormánya – lényegében az MSZMP, a nem csituló felháborodás okán – 1988 december elején miniszterelnöki rendelettel november 7-ét törölte a nemzeti ünnepek sorából és kinyílvánította, hogy 1989-től kezdődően ismét ünnepnappá nyílvánítja március 15-ét. Kihangsúlyozandó: a Fidesz Országos Választmánya a történtek ellenére is, vagy talán éppen azért, párthatározatban rendelte el a Fidesz Munkáscsoport feloszlatását.

*
Azok, akik szenvedéssel, vérrel és önkéntes száműzetéssel áldoztak március 15-ért, 1989-ben még mindig megfigyelés alatt tartották otthonaikban vagy az emigrációban várták sorsuk jobbra fordulását (lásd a BM. III/III. Csoportfőnökség II-665/89 sz. Tájékoztató Jelentését az Állambiztonsági Történeti Levéltár dokumentumai között) – szóba sem kerültek az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain… Az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalói között, büntetlenséget ígérve a Kádár-rendszer vezetőinek, ott volt Orbán Viktor is, aki a későbbi évtizedekben 1988. június 16-án a rendőrségi fogdában töltött, néhány órás fogva tartására alapozta az “üldözöttsége” legendáját.
*

LEVELÜNK RAJNA-VIDÉKRŐL, DÜSSELDORFBÓL,
A PIROSKA-RUHÁBAN ÉLT LÉNYEKHEZ

A Bill Lomax által találóan Kádár-gyermekeknek nevezett csoport, a budapesti Bibó- és Rajk-kollégistákból lett pártelit-pukkasztók, a szüleik szocializmusából részben elfordult fiatalemberek – talán mert soha, semmilyen formában sem tapasztalták meg az egyszerű nép érzéseit, nem tapasztalhatták meg a munka és a munkásság világát, a haza jelentőségét és a honvágy érzését, főleg nem a verejték ízét és a felelősség súlyát – hasonlatossá váltak Simone de Beauvoire főhőséhez: a Piroska-ruhában élt lényhez, kinek a szőnyeg vöröse a szemébe sikoltott…

„Némely könyv nehéz sorsokról tudósított. Szörnyûnek találtuk a bányászok életét, akik egész nap a sötét járatokban dolgoznak, kitéve a bányalég szeszélyének. De bennünket – otthon – biztosítottak arról, hogy azok az idõk elmúltak. A munkások napjainkban már sokkal kevesebbet dolgoznak, és sokkal többet keresnek. Mióta megalakultak a szakszervezetek, a tõkések az igazi elnyomottak.
A munkások sokkal több előnyben részesülnek, mint mi, középosztálybeliek és vállalkozók. Nekik nem kell reprezentálniuk, mint nekünk – tehát tyúkot ehetnek minden vasárnap. A piacon az ő asszonyaik vásárolják össze a legjobb falatokat, miközben selyemharisnyában járhatnak. Mesterségük nehézségeit, lakásuk kényelmetlenségeit megszokták – nem szenvednek tőle úgy, ahogy mi szenvednénk hasonló helyzetben. Követeléseiket nem menti szükségük…”
*
Az Oxfordból, illetve az Amerikai Egyesült Államok különbözõ egyetemeirõl hazaérkezett leendõ, immár demokratizált és gyakorló törvényhozók (ti.: karrieristák) mellett az úgynevezett „nemzeti pártok” tucatjaiba delegált szakértõk és jó szakemberek mûködtek közre az „emberarcú szocializmus” restaurációjában – milliók számára igazolva a prágai igazságot, miszerint: a kommunizmusnál már csak az a rosszabb, ami azután következik.

Később, 1990 májusától, a BM nevével fémjelzett titkosszolgálati organizációból névlegesen(!) csak a BM. III/III. Csoportfőnökséget oszlatták fel – az összes egyéb titkosszolgálati testület személyi állományát változtatás nélkül alkalmazta tovább az új hatalmi elit, az Antall-kormány és napjainkig, három évtizeden át minden magyarországi kormány. A rendőrségi vezetők egy részét átképzésre az irányították, dr. Margittai r.őrnagyot (aki felelős volt a Munkáscsoporttal szembeni kegyetlenkedésekért) az 1990-ben kimondott közkegyelmi rendelkezés után új megbízatással és tábornoki ranggal látta el. A Fő utcai katonai ügyészség vezetőit pedig minisztériumokban, magas állami hivatalokban alkalmazták illetve az önkényuralom rendőreinek, párthadseregének gyülekezőhelyévé vált ilyen-olyan biztonsági (security) vállalkozások várták. – Mikor hat esztendő múltán Kulcsár Anna újságíróval felkerestük Budapest V. ker. Rendőrkapitányságnak a vezetőjét, szerepét mentegetve adta elő: “Kedves Erzsébet, ne haragudjon rám, én is csak áldozat voltam azokban az időkben…”
*

Kollár Erzsébet,
Szemenyei-Kiss Tamás,
a feloszlatott Fidesz Munkáscsoport egykori tagjai.
Fénykép: Stumpf István és Orbán Viktor, 1986.

Kollár Erzsébet/Facebook