A devizakárosultak nem a nemzet részei? …

ali_baba.jpg

 

Rablók Tisztelt Minisztere!

Jóérzésem ellenére címeztem így a levelem.

Nem szeretek senkit címkézni, főleg nem a feltűnési vágyból.

Egyszerűen évek alatt küldött korábbi leveleimre nem kaptam Öntől választ.

Némelyik levelemre kaptam olyan választ munkatársaitól, alkalmazottaitól, amelyeket olvasva kétségeim támadtak, hogy felkészületlenül is miként lehet ilyen levelet írni. Levélsablonokból össze ollózott értelmetlenségek sora. Ilyen válaszok érdekében soha nem írtam volna levelet sem Önnek sem másnak.

Kértem lehetőséget konzultációra, nem kaptam meg sem Öntől sem felkészült munkatársaitól. Azaz valami igen magas ingerküszöböt tornyoztak lassan egy évtizede a laikus de talán nem érdektelen észrevételekkel szemben.

Természetesen ha megint a hivatkozott alkalmazottak válaszolják meg levelem, akkor nem értem el semmit. Tehát nem mint magánembert, hanem mint olyan közszereplőt, meghatározó felelősséggel rendelkező minisztert kívánom megszólítani, akinek érzésem szerint nemcsak feladata a devizahitelek sorsának normális irányba fordítása, hanem még azt hiszem erre lehetősége is van.

Tehát a mostani tényekből kiindulva Ön, mint a pénzügyi eszközökkel rendszeresített rablások minisztere, kérjük mérsékelje alárendeltjei de legalábbis szakmai felügyelete tartozók garázdálkodását.

Elvileg nekünk az szolgálná megelégedettségünket, ha a martalócok mint annak idején Rózsa Sándor és más betyárok számos embere hétköznapi tevékenységből való életre térne át.

Antall József híres önvallomása volt, hogy tetszettek volna forradalmat csinálni.

Azért érdekes és aktuális ez a megjegyzés, mert Antall József a választási ígéretei között éppen a rendrakást ígérte meg – szavazzatok rám alapon.

Most hasonló a helyzet. Magukra szavazott az ország, gondolom nem fogják megint a szemünkbe vágni, hogy szavazástól semmit ne reméljünk, az egy játék, aki sorsán akar változtatni, annak tetszen más útra térni.

Amint korábban kivonták a forgalomból a bankok oklistáit, lévén hogy azok alapvető csalási eszközként szolgáltak, hiszen alapvetően az ügyfelek oldalán szóba hozható vismajor okokat a bankok oldalán hoztak fel, úgy most is lépni kellene, de nem a helyzet további súlyosbításával a kölcsöntőke árfolyamindexálásának mintájára, ezúttal mintegy hiénák elé dobva a megviselt károsultakat meglehetősen nagy számban.

Arra vonatkoztak korábban a bankok értelmezésében az oklisták, hogy milyen külső okok fennállása esetén változtathatják meg a bankok egyoldalúan a szerződéseket az ügyfelek hátrányára. Például ha emelkedik a munkanélküliség. Holott nyilvánvaló volt mindenki számára, aki belegondol, hogy a munkanélküliség felfutása társadalmi méretekben olyan külső ok, ami miatt a vismajor és a szociális mérlegelés logikája szerint éppen az ügyfeleknek kellene megadni az egyoldalú szerződésmódosítás jogát a bankokkal szemben. Még akkor is, ha betétesek lettek volna a kölcsönügylet túlsó végén, akiknek a magántulajdonát közvetíti a kereskedelmi bank. De ilyesmiről, mint az ma már egyre szélesebb körben ismert, betétről a valóságban szó sem volt, csak a banki hivatkozásokban.

A betétesekre sűrűn hivatkozó banki oklistákat tisztességtelennek minősítve 2014-ben megszűnt, eltűnt, felszívódott az oklistákra hivatkozás. Meg lehetne lépni a következő lépést is, tisztességtelennek minősítve a kölcsöntőke árfolyamindexálását – amit ugyancsak a 2014-es választások előtt a ma is kormányon levő politikusok legjelentősebbjei még elfogadhatatlannak mondottak (Orbán Viktor, Rogán Antal, Kósa Lajos és mások). Ha elkopott a tisztességtelenség mint jelző, akkor találjanak mást, de az indexálást vezessék ki ugyanúgy visszamenőleg, mint az oklistákat.

És egyúttal előzzék meg az újabb bajt, az újabb képtelenséget, a követeléskezelőknek való átpasszolást. Ugyanis erre nincsen joguk a bankoknak.

Ugyanis erre nincsen joga jogszabályt alkotni sem a magyar országgyűlésnek sem semmilyen más hatalomnak, amely hatással lehet a magyar országgyűlésre. Természetjogi kérdés, hogy a pénzteremtő hitelben mi történik, és hogy a pénzt nem a bank közvetíti betétestől. Természetjogi leginkább az a kérdés, hogy nem is a bank teremti a pénz a hitelügyletben hogy aztán kegyben részesítse az ügyfelét. … Sajnos ilyen mérlegelésre a jelek szerint Önök felkészületlenek nem hajlandók. Csak reménykedni tudok, hátha eljön az idő, hogy mégis lehet ilyesmiről is beszélni. De térjünk vissza a jelenlegi ismeretek világába. Mi a baj a követeléskezelőkkel?

A bankok 5-50% közötti áron adják át követeléskezelőknek a bedőlt hiteleket anélkül, hogy korábbi fenyegetődzésüknek megfelelően bedőlnének. Csupán a hitelműveletben teremtett pénz extraprofitjának egy részéről mondanak le portfóliótisztítás jelszóval. Tehát a következő csavarként, az oklista majd az árfolyamindexálás után átpasszolják a megszorított ügyfeleket a követeléskezelőknek, hogy piszkos munkát ők végezzék el.

Miért nem lehet a banki hitel-portfólió tisztítást az ügyfelek tönkretétele nélkül elvégezni? Mert a tét az ingatlanállomány, ami a követeléskezelőkhöz kerülhet? Csakhogy ez nem a prudens banki működés jellemzője. Ez az álbanki rablás jellemzője.

Miért nem lehet valódi banki szolgáltatást nyújtó valódi bankokat létrehozni? Miért nem lehet a rablóbankokat és társaikat kivonni a magyar gazdasági rendszerből?

Biztos volt Antall Józsefnek számos jó cselekménye. Az idézett kijelentése talán szándékától függetlenül elképesztő aljasságként hangzott (tetszettek volna nem rám szavazni ….?!).

Természetesen hogy mi van a színfalak mögött, a laikus emberek számára mindig el van takarva.

Tehát most sem tudjuk, hogy egészen pontosan mi van a színfalak mögött.

Ami a színfalak előtt jelenik meg a laikus devizahitel károsultak számára, az viszont egy újabb elképesztő aljasságnak tűnik – amihez feltételezem Önök nem szándékosan kívánnak ragaszkodni, a nevüket adni.

Ahol fát vágnak, ott hullik a forgács, amint neves költőnk is megénekelte volt.

De tiszteletteljes kéréssel: szükségtelenül ne forgácsoljanak minket.

A modern pénzrendszerben számos ok miatt nemhogy szükségtelen a devizahitel kártétel számos eddigi és most készülődő újabb kártétele, hanem kizárja a modern értelemben vett valós pénzügyi működést!

Ugyanis egyrészt a devizahitelek devizában való nyilvántartása pénzügyi, könyvelési képtelenség. Miért nem rozsdás kipuffogó dobokban tartják nyilván? A nyilvántartási művelet nem piaci művelet, tehát nem lehet hatással a kölcsön tőkeértékére.

Olybá tűnik lassan, mint az életerős magyarországi gazdaság, a hatékonyan gazdálkodó lakosság érdekében maguk egyszerűen le akarnák cserélni a lakosság egy részét – annak ingatlanjait a követeléskezelők profitjába csorgatva. Tényleg? Vagy mégsem? Mert ha nem akkor miért nem állnak szóba az érdekvédőkkel? Ha nem, akkor miért alakult ki valóságos iparág az oklistával, árfolyamindexálással és egyéb megoldásokkal bedöntött hitelek ingatlan fedezetének elorzására?

Tisztességes és reményteljes körülmények közt nem az ömlene a sajtóból, hogy modern gazdaságban bérlakásban lakna a többség (mintha a bérlakásállomány aránya lenne a modernség mértéke), de ahhoz előbb el kell venni a lakástulajdont a többségtől – hanem az állami gazdaságpolitika, társadalompolitika minden lehető eszközzel védené a végső egzisztenciális alapokat, így például lakhatást a saját fedél alatt (mert ott kevésbé kiszolgáltatott a munkanélküliséggel vagy egyéb külső nehézséggel küzdő emberek élete). Most úgy néz ki, hogy akár menjen világgá a saját lakásának tulajdonosa, csak bármi áron növekedjen a lakást bérbe adók lakásállománya. Lehet, hogy nem ez a valódi helyzet, de még a sajtóban megjelent elemzések mozaikjából is ez adódik.

Sem a migránsokkal megoldott lakosságcsere sem a banki kartellel levezényelt lakosságcsere nem volt a szavazók követelése a választásokon.

Ha pedig eltekintünk az úgymond lakáspolitikától, és szűken a devizahitelek pénztechnikai ügyeit vesszük szemügyre, a vismajor és szociális szempontokra a pénzrendszer számos módszert alakított már ki, amelyekkel megkímélhetők az akár saját hibájukból bajba jutottak is az egzisztenciális ellehetetlenüléstől (biztosítások, átalakítások, a banki könyvelésben beállított lehetőségek stb). Csakhogy itt jogszabályokkal, igazságügyi intézményekkel együttműködésben banki módszerekkel folyó ellehetetlenítés folyik. Erre nem lehettek felkészülve az ügyfelek. Tehát alapvetően a komplett pénzrendszer felelőssége az előállt helyzet, amit követeléskezelők közbeiktatásával, végrehajtással csak súlyosbítani lehet. Ezek a súlyosbító műveletek a valódi banki szolgáltatások reményét egyre inkább elhalványítják, nem beszélve az állami működésben való bizalomról.

Sokáig értetlenül figyeltem, hogy a rendszerváltás után az úgymond jobboldali pártok a balliberális oldal kezében hagyták a sajtót. De mintha most túlfordult volna a helyzet. Amit most jobboldali sajtónak neveznek, az már nem más, mint amit a rendszerváltás előtt és után megtapasztalhattunk balos jelképek alatt. Mert minek nevezhető az a hecckampány, amit most a devizahitelesek ellen folytatnak az egyébként a választást megnyerhetővé tevő honlapok, írott újságok, tv és rádió? A devizakárosultak nem a nemzet részei? A nemzet határa ott húzódik, hogy ki vesztett rajta a devizahiteleken ügyfélként, fogyasztóként? Ilyen állapotot senki nem kért, nem erre szavaztak nagy többséggel a fülkeforradalmárok hívei a szavazófülke magányában. Mintha a kormányzati sajtó az ellenzékre tolná rá a devizahiteles károsultak ügyét, hogy a kettőt összeházasítva léphessen fel politikai ellenzékével szemben is meg a károsultakkal szemben is. Kormánypárti újságírók megnyilatkozásaiból legalábbis ez tűnik ki.

De ez egy további ügy. Alapvetően maguknál a kormányrúd, tehát ne ránk mutogassanak, hogy tetszettünk volna más kormányt választani, hanem tessenek megállítani banki rablók összjátékát a követeléskezelőkkel.

Ha megnyugtató választ tudnak adni, annak örülnék, de legjobban annak, ha valami alapvető változás kezdődnek a józanság és tisztesség irányában …. mert nagyon sokan ebben az országban szeretnénk talpra állani, amit igen megnehezít az a közhangulat bankok (és egyébként más erőfölényben lévő gazdasági szereplők) részéről, hogy itt útonállóként csak bátornak kell lenni, mert nincs jogbiztonsági kontroll a visszaélésekkel szemben, tehát nyitott a pálya a rablók előtt.

tisztelettel

Fáy Árpád

laikus devizahitel károsult

 

Szólj hozzá!