Azt mondta a kis vörös „Ez egy puccskísérlet volt, egy parlamenti puccskísérlet”

Leszögezte: minden renitens ellenzéki rendbontóval szemben eljárnak majd:

„és kérem a ház hozzájárulását, hogy a lehető legfájdalmasabb szankciókat alkalmazzuk számukra”.

Talán  menjünk  vissza az időben köteles elvtárs!

Elemzések sora szól arról, hogy Orbán Viktor 2010-ben alkotmányos puccsot hajtott végre, és a kétharmados parlamenti többség birtokában felszámolta a III. Magyar Köztársaság minden parlamentáris és demokratikus vívmányát: egypárti alaptörvényt kreált a konszenzusos Alkotmány helyére; saját szolgálatába állította a korábban független hatalmi ágakat a köztársasági elnöktől az Alkotmánybíróságon és az önkormányzatokon át egészen a közmédiákig; ráadásul még az országot is átnevezte. Ebből a sorból természetesen nem maradhatott ki a választási törvény sem, amelyet az új rezsim úgy alakított ki, hogy az elkövetkező választásokon a győztest jutalmazza, és értékelje le az ellenzékbe szorult politikai erőket

A rendszerváltás szándékát Orbán korábban nem hirdette meg nyilvánosan, hacsak nem tekintjük ilyennek a 2009 szeptemberében, zárt körben elmondott kötcsei beszédét. „Megvan a reális lehetősége annak” – árulta el a Fidesz elnöke a „polgári piknik” gondosan kiválasztott résztvevőinek –, „hogy a magyar politika következő tizenöt-húsz évét ne a duális erőtér határozza meg, amely állandó értékvitákkal, megosztó, kicsinyes és fölösleges társadalmi következményeket generál. Ehelyett huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza – és ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli.”

Azóta egynémely elemzők már felfedték, hogy Orbán Viktor nem a nemzetközi pénzügyi válság hatásainak leküzdésére vizionált – természetesen saját magára szabva – egy új, „hatékony” pártállamot, hanem már hosszú idő óta ennek az új hatalmi berendezkedésnek a szándéka vezérelte. A tervezett centrális erőtér jövendőbeli nagy kormányzó pártjának elnök-várományosaként már ez volt a szándéka akkor is, amikor liberálisból átigazolt a megroggyant konzervatív oldalra, és vezérpárként betagolta a Fideszbe vagy a Fidesz alá a kisgazdák, a kereszténydemokraták, az MDF és a MIÉP erre vállalkozó részeit. Ez volt a célja, amikor marginalizálta a betagolást nem vállaló konzervatív erőket. Ez lebegett a szeme előtt, amikor a progresszív, szocialista és liberális pártok és mozgalmak teljes és végső megsemmisítésének szándékával működött együtt a politikai alvilággal a 2006-os őszi zavargások idején. Ez a stratégiai cél vezérelte, amikor 2002-t követően ellenzékben minden elképzelhető és elképzelhetetlen módon folyamatosan akadályozta a kormányzást és a parlament normális működését. És nem utolsó sorban: hosszú évek óta ennek érdekében alakította ki a Fidesz gazdasági és média-hátországát, és ennek érdekében működtetett 2010 előtt egy árnyék-államot is.

“egy többpártrendszer formai keretei között egypártrendszert akar intézményesíteni”. A lap szerint még a konzervatív alkotmányjogászként ismert Sólyom László korábbi köztársasági elnök is kifejezte fenntartásait a tervezettel kapcsolatban, amely “letér az európai útról”.

A lap kitért arra is, hogy a legutóbbi tiltakozás a bírói kar részéről érkezett, amiért egy az utolsó pillanatban beiktatott passzussal a bírák nyugdíjkorhatárát 70 évről 62-re csökkentették. A szöveg ezenkívül jóváhagyja az Alkotmánybíróság jogköreinek több korlátozását, amelyeket még 2010 folyamán szavazott meg a kétharmados kormánytöbbséggel rendelkező parlament – hangsúlyozza a lap.

A Le Monde szerint az alkotmány kapcsán a médiatörvényhez hasonló vitára lehet számítani Brüsszelben. A lap arra emlékeztetett, hogy 2010 végén az új médiatörvény miatt kipattant polémiát a magyar kormány lezártnak tekinti, s boszorkányüldözésnek minősítette a  baloldali, zöld és liberális európai parlamenti képviselők által megfogalmazott kritikákat, akik márciusban egy határozatot is megszavaztak.

Frank La Rue, az ENSZ szólás- és véleményszabadsággal foglalkozó jelentéstevője is kijelentette, hogy áprilisi budapesti látogatásán “ledöbbentette” magyar tárgyalópartnerei “tekintélyelvű mentalitása”. A lap szerint “hasonló nézeteltérések” jelenhetnek meg az előkészítő bizottságból kivonult baloldal által csak Fidesz-alkotmánynak nevezett alaptörvény körül.

“De a helyzet legalább tiszta: Orbán Viktor alkotmányellenes puccsot hajtott végre, eltörölte a demokratikus alkotmányt, a polgári jogrendet, helyette a saját rendszerét és hatalmát megalapozó alaptörvényt fogadott el. E naptól kezdve Magyarországnak nincs Alkotmánya. Orbán ezzel megszüntette az alkotmányos demokráciát, és létrehozta a Fidesz alaptörvényére épített alkotmányellenes félfeudális diktatúrát. A mi képzeletünk csak addig jutott, hogy Orbán olyan rendszert épít, amelyben mindig megszerzi a többséget, és nem lehet leváltani. Rá kell ébrednünk, hogy ez az ember olyan rendszert épít, amelyben neki mindig kétharmados többsége lesz. Nem adja ennél alább.

Orbán Viktor egyik legnagyobb csúsztatása az a mondat, amelyre százezreknek kellett volna utcára vonulni, hogy 1989 után valamiféle zavaros átmeneti időszak volt, amit ők most lezárnak. Amit ők lezárnak, az a modern polgári demokrácia volt, és ez csak azért volt átmeneti, mert azt ők most felszámolják. Magyarország húsvét után elindul a sötét középkor felé, a Duna-Tisza közén megszűnik a modern polgári Magyarország. Orbán állításával szemben most kezdődik el egy zavaros átmeneti korszak, amely vagy egy nagy bukással, forradalommal és az alkotmányos rend helyreállításával végződik (úgy tíz év múlva), vagy a királyság bevezetésével. Nem véletlen, hogy a „köztársaság” kikerült az ország nevéből, a Szent Korona pedig bekerült a legfőbb helyre, és „ugrásra készen várja”, hogy valódi közjogi funkciót kapjon. Nem lehet majd leváltani a Fideszt, de a fenyegetettség okozta stressz miatt Orbán arra törekszik majd, hogy a legkisebb veszély is elháruljon, és a királyság intézményével nyugalmat találjon a lelke. Nem fog, de Magyarország királyság lesz, ha addig el nem söpri egy éhséglázadás. Ha ezt megússza, akkor egy emberöltőre vége ennek az országnak, addig meneküljön mindenki, amíg tud. Ez a hatalom csak a nemzeti uszítással, ordas eszmékkel és elnyomással tudja fenntartani magát. A kisebbségek lesznek a bűnbakok, számkivetett, bujdosó lesz, aki nem lelkes híve a vallásos képmutató ájtatoskodásnak, a buta öntelt melldöngető magyarkodásnak. Aki nem lesz együttműködő híve az új rendszernek, az előtt bezárulnak az ajtók. Ha lenne pénzem, vagyonom, azonnal menekíteném. Az nemcsak szimbolikus aktus lesz, hogy fel kell esküdni az új alaptörvényre és az új hatalomra. Jobbágyok lesznek az egykori polgárok, akiket éppen csak meg nem ostoroznak majd az Audikban pöffeszkedő fidesznyikek. Ennyi történik, ennyi az új rendszer. Kormányzás címén pedig csak ennek a hatalmi gépezetnek a működtetése várható. Kormányozni nem tudnak, az ország rendbetételére nincs tervük, fogalmuk nincs, mit kellene kezdeni a lényeges dolgokkal.

Az új alaptörvény megnyit bizonyos kapukat, más dolgokat homályban tart, viszont egyértelmű ideológiai iránymutatást tartalmaz. A történelmi alkotmányra vonatkozó hivatkozás jól mutatja, merre tart Magyarország. Ebből minden elnyomó törvényt és minden elképzelhető aljasságot le lehet vezetni, ahogyan ezt meg is teszik majd. Az igazi feketeleves nem maga az alaptörvény, hanem azok a sarkalatos törvények lesznek, amelyeket ebből az alaptörvényből levezetnek. A bilincs akkor kattan mindenki kezén. A logika világos: forradalom történt, a nép Magyarország megújítására szavazott, soha nem látott (sic!) felhatalmazással bízta meg a nemzeti erőket, hogy új országot hozzanak létre. A felhatalmazás birtokában soha nem látott mértékű nemzeti konzultáció és kérdőívezés keretében a nép elsöprő többsége értett egyet a soha nem látott új alaptörvény rendelkezéseivel. Az új alaptörvény pedig meghatározta a főbb irányokat, és a sarkalatos törvényekre bízta a részletek kidolgozását. Aki a sarkalatos törvények ellen támad, az az alaptörvény, ezen keresztül a nép akarata ellen támad. Orbán ma még csak azt mondja, hogy akik nem vettek részt az „alkotmányozásban”, azok elárulták a választóikat (sic!). Holnap ezek már hazaárulók lesznek. És lesz majd törvény arra, ha valaki nem tiszteli eléggé a Fidesz alaptörvényét. Miközben Orbán a demokratikus alkotmányt, amelynek alapján uralkodik, amire felesküdött, naponta sérti meg.”(Bartus László)