A Társadalombiztosítás mem alkotmányos jog

 

Nem érhető el leírás a fényképhez.

Alaptörvény  a jóléti állam felszámolását készítette elő. A jelenlegi Alaptörvény szerint a “A Magyar Köztársaság Alkotmánya szerint  a Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz”. Az Alaptörvényben már csak az a cél, hogy az állam “szociális biztonságot nyújtson”. Ezen látszólagos apróságból az következik, hogy az elégséges szociális biztonsághoz való jog nem vezethető le az alkotmányból, tehát az állam nem is köteles azt nyújtani – nem úgy mint eddig.

Ez az javaslat a társadalombiztosítás elvét jelentősen csorbítani kívánja, a szociális biztonsághoz való jogot egy szociális biztonságra való törekvéssé építi le. Hasonló a helyzet a nyugdíjaknál is. Az Alkotmány szerint az “idősek a “megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak”, míg az Alaptörvény  alapján “Magyarország az időskori megélhetés biztosítását […] segíti elő”.  Tehát megszünteti az időskori megélhetéshez szükséges ellátáshoz való jogot, és ehelyett egy meghatározatlan és korlátlan flexibilitással értelmezhető nyugdíjkötelezettséget vállal. Két apró szó, de teljesen más világ.

A nyugdíj tekintetében különösen szemléletes a változás. Az eddigi alkotmányos normaszövegre figyelemmel ugyanis az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a társadalombiztosítási rendszerbe befizetett hozzájárulást védi a tulajdonjog. Azaz a befizetésekkel olyan biztosítás jellegű jogosultságot szerez a TB-tag, amelyet az állam tulajdonként elismerni köteles. Ez nem azt jelenti, hogy bizonyos mértékig nem oszthatja el az állam a befizetéseket az alacsonyabb keresetűek, rászorulók felé – ez is a szolidáris rendszer egyik lényeges eleme. De a nyugdíj és annak mértéke mindenképpen a befizetés összege mentén orientálódó, az egyén tulajdonjogához kapcsolódó jogosultság. Ez általánosan elfogadott egész Európában, ugyanis az Európai Emberi Jogi Bíróság a Klein v. Austria esetben egyhangú döntésében szintén kimondta, hogy a nyugdíjjárulékok az állam által ki nem sajátítható jogosultságot eredményeznek.

AAlaptörvény szociális jogokról szóló cikke az összes ENSZ-tagállam – így Kína, Kenya, Ghána – “legkisebb közös többszörösét” jelentő alapegyezményének, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának a szövegezését és alapmodelljét követi. Magyarország azonban ennél jóval szélesebb körben vállalt nemzetközi kötelezettségeket a szociális jogok biztosításával kapcsolatban a Módosított Európai Szociális Kartához történő csatlakozással. Azaz: ha az alkotmányban biztosított keretek között a jogalkotó csökkententette a szociális jogok szélességét, akkor ellentétbe kerülne hazánk nemzetközi kötelezettségvállalásaival, s ennek feloldására elvileg csak úgy kerülhet sor, ha Magyarország kilép ezen egyezményekből – aminek beláthatatlan nemzetközi következményei lennének.

Ráadásul ezek a változtatások – miként részletesen elemeztük – elsősorban az átlagos jövedelemmel rendelkező állampolgárokat érintik hátrányosan.

Alaptörvényből kivették az alkotmányos jogok közül a Társadalombiztosítást, ami azt jelenti, hogy adó formájában fizetünk nyugdíjadót és egészségügyi adót, de ezért cserébe NEM JÁR semmi, sem nyugdíj, sem ingyenes egészségügyi ellátás. A kormány biztosít valamit, amennyit éppen kedve tartja és simán megvonhatja bármikor és hozzányúlhat az eddigi nyugdíjakhoz is. Nincs alkotmányos garancia semmire, nincs kihez fordulni, mert törvénysértést nem követ el a kormány, hiszen az Alaptörvényben nem található ezt az alkotmányos jog.Ergo a teljes kiszolgáltatottság állapotában teljesen védtelenek az állampolgárok, különösen a 4 millió nyugdíjas.