Ki nevezheti magát demokratának egy diktatúrában?

Képtalálat a következőre: „demokrata”

 

Magyarország Alaptörvénye egy diktatúra alaptörvénye, mert nem tartalmazza a népszuverenitás elvét. Az általa adott hatalom(-birtoklás) nem alkotmányos és nem jogszerű, mert nem a néptől származik. (Nem legitim és nem legális).

Ezért aki elfogadja az Alaptörvényt, az nem nevezheti magát demokratának.”

 

Mivel ezt a három mondatot a továbbiakban naponta leírom, ezért most elsőre teszek mellé egy bővebb indokolást.

Két alapigazsággal kezdeném:

1. Demokrata az, aki elfogadja a nép hatalmát, aki a hatalmat a néptől eredezteti.

2. „Lex iniqua est non” -Jogtalanság jogot nem alapít – mondták már a rómaiak is.

 

Egy homogén társadalom összetartó ereje lehet egy közös hit, de egy heterogén társadalom összetartó ereje csak a hatalom lehet. Ezért egy hozzánk hasonló társadalomban a legfontosabb kérdés, hogy honnan ered a hatalom.

 

A hatalom legitim módon két helyről származhat. Csak az Isten és a nép rendelkezik önmagában való hatalommal, mindenki más hatalma csak származékos. Vagy az Istentől, vagy a néptől ered. Ami nem vezethető vissza ezen kettő valamelyikére, az a hatalom NEM LEHET legitim, az nincs vagy csak diktatúra lehet. Egyszemélyi diktatúra, egy csoport diktatúrája vagy a többség diktatúrája. A lényeg, hogy a hatalom az Isten és A NÉP TULAJDONA. Ha a hatalom nem az Istentől vagy nem a néptől származik, akkor az diktatúra.

 

Legitim hatalmat csak az Isten vagy a nép alkotta szabályok (jog) alapján lehet gyakorolni. A nép legmagasabb, csak közösen gyakorolható jog(szabály) alkotó képessége az alkotmányozás. Az alkotmányozás jogával csak a nép rendelkezik! Minden jog és mindenki más alkotmányozó joga csak a nép alkotmányából keletkezhet. Aki a nép felhatalmazása nélkül önmagát hatalmazza fel alkotmányozás jogával, az alkotmány és jogellenes. (“Jogtalanság jogot nem alapít”.)

 

A magyar alkotmányos rend szerint a törvényalkotó országgyűlési képviselő nem rendelkezik alkotmányozó joggal (hatalommal). Mert a nép nem adott egyetlen képviselőjének se ilyen jogot!!! 1949-ig nem is adhatott, mert a történeti alkotmány 1848-tól tartalmazza a népszuverenitás elvét, de az Istentől kapott hatalom elvét vallja. Az azóta megalkotott alkotmányokat meg nem a nép alkotta, hanem a képviselők hatalmazták fel saját magukat alkotmányozó joggal, és úgy alkották meg őket.

Ezt tette Rákosi 1949-ben, ezt tették a 89-es rendszerváltók, és ezt tette Orbán és az ő képviselői 2011-ben. Önmagukat hatalmazták fel alkotmányozó joggal, és így alkottak alkotmánynak (alaptörvénynek) elnevezett törvényeket. Ezért ez a jog – a képviselők alkotmányozó joga – nem létezik, az általuk alkotott alkotmányok nem a nép alkotmányai, ezért NEM LEHET a magyar nép alkotmányának tekinteni őket.

 

Magyarország Alaptörvénye nem a nép alkotmánya, hanem 262 – Orbán által kiválasztott, neki elkötelezett, önmagát alkotmányozó hatalommal felruházott – képviselő törvénye. Ha e törvény hatályba lépése után az alkotók saját hatalmukat ebből a törvényből vezetik le – márpedig ezt teszik – akkor hatalmuk nem vezethető vissza a nép hatalmára. Ezért az általuk létrehozott hatalom NEM LEHET demokrácia, amiben a hatalom a néptől ered. Az csak diktatúra, annak valamelyik formája (vagy több formája együtt!) lehet. Aki meg ezt a diktatúrát elfogadja, az NEM LEHET demokrata.

Tehát se az Alaptörvényt megalkotók, se azok támogatói, se az ellenzéki képviselők, se azon szervezetek és tagjaik – azok a polgárok – akik elfogadják az Alaptörvényt, azok többé nem tekinthetők demokratáknak!!!

 

Az ne tévesszen meg senkit, ha valaki a kígyó két nyelvén beszél, és demokrata voltát azzal akarja bizonyítani, hogy ő is le akarja váltani az Alaptörvényt. Mert nem mindegy az, hogy valaki úgy váltja le egy diktatúta alkotmányát, hogy helyére a SAJÁT diktatúrája alkotmányát (alaptörvényét) helyezi – mint a 89-es rendszerváltók vagy mint Orbán most – vagy a leváltott diktatúra alkotmánya helyébe egy nép által alkotott alkotmányt kíván helyezni.

Tehát ne dőljünk be azoknak, és ne nevezzük demokratának azokat, akik Orbán Alaptörvényét azért akarják eltörölni, hogy helyébe a saját diktatúrájuk alaptörvényét tegyék!

Ennek a másik oldala az, ha valaki demokrata, de nem azért tartja be a diktatúra szabályait, mert elfogadta legális hatalomnak, hanem azért mert diktatúra van, azért, mert ezt a hatalmat állami erőszakkal rá kényszerítették. Ezek a demokraták nem fogadják el az Alaptörvényt – a diktatúra jogát a hatalom gyakorlására – csak a hatalommal való közvetlen konfrontáció elkerülése érdekében nem vállalják a nyílt szembeszegülést a diktatúrával. Ezekre a domokratákra lehet és kell is számítani a diktatúra felszámolásakor. De tudni kell megkülönböztetni őket azoktól, akik nem demokraták, csak a saját diktatúrájuk érdekében akarják felszámolni az éppen hatalmon levő diktatúrát.

 

Ez rögtön meg is adja, hogy kire lehet számítani – és kivel szabad együttműködni – a diktatúra leváltása érdekében. A diktatúrát csak a demokraták tudják leváltani!!! Ezért a diktatúra leváltása érdekében csak néphatalmat akaró VALÓDI demokratákkal lehet és szabad együttműködni!!!

 

Tegnap az derült volna ki – ha bejutunk és szót kapok a Társadalmi Kerekasztalon – hogy a bent lévők azok demokraták, és a céljuk a nép hatalmának létrehozása, vagy a diktatúrát csak azért akarják leváltani, hogy helyére a saját diktatúrájukat tegyék.

Mivel be se juthattam a Társadalmi Kerekasztalra, ezért a kérdés nem bent dőlt el, hanem már kint, az ajtó előtt eldőlt. A Társadalmi Kerekasztal nem demokraták gyülekezete, céljuk nem a nép hatalmának – a demokráciának – a megteremtése, hanem csak azért akarják leváltani a diktatúrát, hogy helyére a saját diktatúrájukat, a saját hatalmukat állítsák.

 

Ezzel, hogy az ellenzéki pártok és az őket támogató szervezetek, mozgalmak és szakértők nyíltan színt vallottak, előttünk – a nép hatalmát akaró demokraták előtt –  megnyílt az út, hogy a VALÓDI demokratákat összegyűjtve most már valóban megkezdjük a VALÓDI demokráciának – a nép hatalmának – létrehozását.

Kicsit soká tartott, míg kiderült, hogy kik a demokraták, hogy kikre számíthatunk egy diktatúra elleni harcban. De immár lehullt a lepel, immár tudjuk.

Demokraták azok, akik a nép alkotmányának megalkotásával a nép hatalmát akarják létrehozni. Pont.

Céljaink megvalósítása érdekében munkára fel demokraták! (Mert a diktatúrát akarók önként nem fognak lemondani a saját hatalmukról! Azt a többség erejével, békés eszközökkel, el kell venni tőlük!)

Geri Tibor

Olaj ügyek, Orbán 500 milliárdos vagyona

 

“Orbán Viktor ügyvéd foglalkozású felesége, Lévai Anikó is kivette a részét a páratlan vagyongyarapodásból. A gyermekei születése előtt a Nógrád Megyei Földhivatalnál dolgozott. Azt beszélik arra felé, hogy a megye területén lévő ércbányákat az Orbán család, valamint a FIDESZ- holdudvarába tartozó vállalkozók részére juttatta. Orbán Viktor édesapja nem véletlenül lett dúsgazdag bányatulajdonos.
Már több szerző is leírta, hogy a FIDESZ a 90′-es években eladta a székházát. A FIDESZ-hez közeli cégek, a székházból befolyt pénzekből, megvásárolták az addig állami tulajdonban volt bányákat, amelyeket aztán jelképes összegért eladták Orbán Viktor édesapjának. A bányák jövedelmezőségének biztosításához, a meglévő politikai kapcsolatok révén, zsíros megrendeléseket szereztek a Dunai Vasműtől, valamint az autópálya építkezésekhez. Az Orbán-család vagyonát egyes közírók 500 milliárd forint körülire teszik, amihez hozzátartozik egy Pintér Sándor belügyminiszterrel közösen vásárolt és fenntartott horvátországi sziget az Adrián, valamint egy kb. 600 millió Ft. értékű jacht, ami francia lobogó alatt került nyilvántartásra…”

Pécsi Kálmán: Gergényi hasonmása (Magyar Világ,2006. máj.19.)Avagy végrehajtási jog Kubicsek ingatlanán

Gergényi Péter budapesti rendőr-főkapitány személyiségét vizsgálva a külső szemlélődőnek az a benyomása támadhat, hogy Gergényi Pétert, valamikor a késői Kádár-korszakban, donorként használták fel a tipikus, rendszerhű rendőri vezető személyének klónozására. Mint közismert, a klónozás egy olyan eljárás, amikor a donor sejtjeiből mintát vesznek, és a minta felhasználásával, a donorral egyező tulajdonságú hasonmásokat fejlesztenek ki, mesterséges úton. Miközben a magyar rendőrség bővelkedik a fiatalabb nemzedékekhez tartozó tehetséges, magasan képzett szakemberekkel, majd minden megyei kapitányságon találhatunk Gergényi Péter típusú, a Kádár-renzsimből hátramaradt őskövületet.

Emlékezzünk Pintér Sándorra, az ORFK egykori vezetőjére, aki a FIDESZ 1998-as hatalomra jutása után a belügyminiszterségig vitte. Ide tartozik dr. Kubicsek András kecskeméti városi rendőr-kapitány, Orbán Péter, az ORFK volt parancsnoka, jelenlegi Vas Megyei rendőr-főkapitány, Horváth György, a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi vezetője, Kiss Ernő, a Budapest XIII. kerületi Rendőrkapitányság vezetője, Tóth Molnár István, a Nemzeti Nyomozó Iroda Dél-alföldi Regionális Igazgatóságának vezetője. A nyugdíj korhatárhoz közeli, vagy azt valamivel meghaladott rendőri vezetők életpályája szinte szó szerint megegyezik. Mondhatni, gyerekfejjel, 17-18 évesen, szakmunkás bizonyítvánnyal kerültek a rendőrség kötelékébe, ahol a legalacsonyabb fokozatról emelkedtek lassan felfelé, miközben a káderképzési tervnek megfelelően végezték el a különböző rendőri tanfolyamokat, majd a rendőr-tiszti főiskolát. Mindegyik életpályájában közös, hogy valamennyien jogi diplomát is “lőttek” maguknak a “céllövöldében”.

A jogi diploma megszerzésében csak Gergényi Péter budapesti rendőr-főkapitány tekinthető kivételnek, akinek még érettségi bizonyítványt sem sikerült szereznie, így a rendőrtiszti főiskolán is csak egyéni felmentésekkel sikerült diplomát szereznie. Érdemes a részletekre figyelnünk. Az internetes tudósítások nem arról számolnak be, hogy Gergényi Péter elvégezte a főiskolát, hanem arról, hogy diplomát szerzett. A kettő között van egy árnyalatnyi különbség. A szakmai karrier tekintetében csak Tóth Molnár István, a Nemzeti Nyomozó Iroda Dél-Alföldi Regionális Igazgatóságának vezetője marad ki a sorból. A szegedi kollégák azt beszélik, Tóth Molnár István már 17 éves kora óta rendőrként tevékenykedett. A rendőri pályafutása alatt megszerezte ugyan a jogi diplomát, mégsem vitte túl sokra. Amikor a rendőrség kötelékében szolgált, környezete nem nagyon kedvelte. A helyi viszonyokat ismerők arról számoltak be, amikor a létrehozták az APEH bűnügyi igazgatóságait és Tóth Molnár István átkerült az APEH kötelékébe, volt rendőrségi környezete megkönnyebbülten sóhajtott fel, hogy megszabadulhatott a kellemetlen Tóth Molnár Istvántól. Aztán, amikor megszüntették az APEH bűnügyi igazgatóságait és létrehozták a Nemzeti Nyomozó Irodát, annak regionális igazgatóságaival, Tóth Molnár Istvánt áthelyezték a Nemzeti Nyomozó Iroda Dél-alföldi Regionális Igazgatóságához. Ekkor a volt APEH-es munkatársai örültek, hogy megszabadulhattak tőle. Az alkoholizmus valamennyi őskövületre jellemző.

Polgármester-vadászat Felcsúton

Polgármester-választás lesz Orbán-falván. A bíróság a napokban úgy döntött: Varga György felcsúti független faluvezetőt köztartozása miatt jogosan menesztette a helyi fideszes többség. Varga szerint azért vadászták le, mert megálljt parancsolt a kormánypárti nyomulóknak. A helyi fideszes erős ember szerint szó sincs politikáról, nincs harag, egyszerűen csak nem akar Vargával együtt dolgozni. PUNGOR ANDRÁS riportja.
Üresek a felcsúti utcák. Csak egy kapatos alcsútdobozi átkozódik az út mentén, hiába stoppol, senki sem veszi fel. A Puskás Akadémia Makovecz-palotájában álmosak még a focisták, edzés helyett az öltözőben diskurálnak. A szomszédban, Orbán Viktor parasztházának udvarán terepjáró áll. Otthon lehet a gazda. Egyesek szerint ő bólintott rá a polgármester levadászására, mások legyintenek: „Viktor itt csak a focival törődik!”
Varga György, a falu első embere hivatali szobájában fogad. Független, s bár – mint mondja – jobboldali érzelmű, nem tagja a Fidesznek. Az álmoskönyvek szerint Orbán-falván ez rossz ómen.
Négy unokájának képe a vitrinben. Velük szokott pecázni a falu környéki kis tónál. Ma már nincs rohanás, csak a falu, a kert meg a gyerekek a fontosak. Korán kezdte a vállalkozást, 1983-tól egy ARO-val, teherfuvarozóként járta a vidéket. Felesége könyvelt, ő hajtotta a munkát.

Túl vagyunk a választásokon. “Az új parlamentben 190 képviselője lesz a szocialista pártnak. A Fidesznek minden bizonnyal 141, a KDNP-nek pedig 23 (a két párt még nem állapodott meg véglegesen arról, hogy pontosan hány képviselő ül majd a kereszténydemokrata frakcióban.) Az SZDSZ frakciója 20 tagú lesz, az MDF-nek pedig 11 mandátum jutott. Az új Országgyűlésnek lesz egy független képviselője is.” tudósított a királyi tévé csatorna egyik hétvégi kiadása. A választások nagy veszteséről, Orbán Viktorról annyit érdemes tudni, hogy politikai pályafutása valahol az átkos Kádár-rendszerben gyökeredzik. Aczél György, a Kádár korszak hírhedt MSZMP politikai bizottságának tagja hozzásegítette a névtelenségből előbukkanó Orbán Viktort ahhoz, hogy a magyar származású gátlástalan amerikai milliomos, Soros György alapítványának anyagi támogatásával külföldön is szerezhessen diplomát és a politikai karrierhez akkor már elengedhetetlennek látszó angol nyelvtudást. A “rendszerváltozásnak” gúnyolt ’89-es fordulatot megelőzően Kádár János, az MSZMP főtitkára, valamint Aczél György, az MSZMP politikai bizottságának tagja tudatosan választotta ki a majdani ellenzéki szerepre a lelkes és tehetségesnek látszó KISZ aktívistákat. Így figyeltek fel és így emelték ki a névtelenségből Orbán Viktort is, akinek hithű ifjúkommunista beállítottságáról éppen eleget lehet olvasni.

Tény viszont, hogy a ’89-es rendszerváltozás-ként emlegetett fordulat után országgyűlési képviselőként bekerült a parlamentbe, és azóta is képviselő. Köztudott, hogy csodás politikai karriert és ennek eredményeként csodás egzisztenciális emelkedést tudhat a magáénak, anélkül, hogy valaha is, egyetlen percet is tényleges munkával töltött volna.

Legfőbb támogatója, a munkásőrparancsnokból MDF-es belügyminiszterré, majd Antall József halála után miniszterelnökké lett Boross Péter, valamint jobb keze, Pintér Sándor, akkor országos rendőr-főkapitány sietett a segítségére. Boross Péter Orbán Viktort bemutatta a Bács-Kiskun Megyei helyi maffiának is. Itt ismerkedett meg Sepsi László dohány-nagykereskedővel, Flaisz Ferenc érsekhalmi bor- és olajvállalkozóval, valamint Stadler Józseffel. A helyi viszonyokat jól ismerők szerint Boross Péter belügyminiszter és Pintér Sándor országos rendőr-főkapitány mellett most már Orbán Viktor is a kiválasztottak közé emelkedett. A helybéli elemzők véleménye szerint Boross Péter és Pintér Sándor azért szorgalmazta, hogy a Bács-Kiskun Megyei maffiózók is ismerjék meg Orbán Viktort, mert az 1990-es választásokon hatalomra került MDF ekkorra már lejáratódott, érezni és tudni lehetett, hogy a következő választásokon már nem lehet meghatározó politikai tényező. A helyi megfigyelők szerint, 1992-től kezdődően, Orbán Viktor magánvagyona is folyamatosan gyarapodott. Egyes beszámolók szerint az AVANTI benzinkúthálózatban, Szajol és Szolnok között legalább 10 benzinkútra tett szert. 9000 hektáros, 40 aranykoronás szántót, legelőt és erdőt szerzett Békés megyében. Nagymaroson, egy kivágott ősgesztenyés helyén pazar kastélyt építtetett. 2000 darabos holstein-fríz szarvasmarha állománnyal rendelkezik és annak ugyanennyi éves szaporulata gazdagítja. Tokaj-Hegyalján szőlőt és feldolgozót szerzett a vissza nem téritendő állami támogatások kijárása révén. A felcsúti földek is Orbán Viktor vagyonát gyarapítják, amit állami juttatásokból szerzett. A gazdasági felemelkedés az egész Orbán-családot érintette. Orbán Viktor ügyvéd foglalkozású felesége, Lévai Anikó is kivette a részét a páratlan vagyongyarapodásból. A gyermekei születése előtt a Nógrád Megyei Földhivatalnál dolgozott. Azt beszélik arra felé, hogy a megye területén lévő ércbányákat az Orbán család, valamint a FIDESZ- holdudvarába tartozó vállalkozók részére juttatta. Orbán Viktor édesapja nem véletlenül lett dúsgazdag bányatulajdonos.

Már több szerző is leírta, hogy a FIDESZ a 90′-es években eladta a székházát. A FIDESZ-hez közeli cégek, a székházból befolyt pénzekből, megvásárolták az addig állami tulajdonban volt bányákat, amelyeket aztán jelképes összegért eladták Orbán Viktor édesapjának. A bányák jövedelmezőségének biztosításához, a meglévő politikai kapcsolatok révén, zsíros megrendeléseket szereztek a Dunai Vasműtől, valamint az autópálya építkezésekhez. Az Orbán-család vagyonát egyes közírók 500 milliárd forint körülire teszik, amihez hozzátartozik egy Pintér Sándor egykori belügyminiszterrel közösen vásárolt és fenntartott horvátországi sziget az Adrián, valamint egy kb. 600 millió Ft. értékű jacht, ami francia lobogó alatt került nyilvántartásra.

A fekete vállalkozói szféra bolsevik gyökereit mi sem példázza jobban, mint Dékány István és Csikós József személye. Az Energol ügyből ismert Dékány István Csikós Józseffel feketézett olajügyben, a ’90-es években. Csikós József 1990-ig a BM III-as ügyosztályán, ezredesi rangban szolgálta a Kádár-rezsimet. Most Dékány István a fő keresztapa Kiskunfélegyházán. Kiskunfélegyházát nyugodtan említhetjük a hazai olajpancsolás egyik meghatározó helyének, hiszen például 2000-ben egy mini olajfinomító működésére derült fény, amely 2000. áprilisában felrobbant. A helybéliek szerint az olajfinomítót a helyi jobboldali alpolgármester fia üzemeltette, de erre tényszerű bizonyítékot a Gergényi Péter és dr. Kubicsek András vezette rendőrség soha nem tudott feltárni. Visszatérve Dékány Istvánra, érdemes megemlíteni, hogy az Energol-ügy kapcsán több alkalommal is letartóztatták.

A helyi viszonyokat jól ismerők szerint 500.000 és 1 millió liter közötti gázolajat hozott Nagykőrösre Romániából és Szlovákiából, a Szlovnaft nevű finomítóból. A gázolajat 6-8 Ft/liter áron hozták be. Számlagyárak által gyártott hamis számlákkal igazolták az olaj eredetét. A vám- és pénzügyőrök elfogadták a valótlan tartalmú minőségi és származási bizonyítványt. A vámosok, a tevékenységükért, 1-5 Ft-ot kértek literenként. Ezért cserébe, azon túl, hogy elfogadták a hamis kísérő okmányokat, még azt is megtették, hogy az üzemanyaghoz nem keverték hozzá a színező anyagot.

A keresztapák a könnyen szerzett energia hordozót aztán 53-55 Ft-ért árulták a kutaknak. Literenként 43 Ft haszon maradt. A haszon egy részét az akkori politikai “elit” tagjai kapták és használták fel piszkos kis politikai üzérkedéseik finanszírozására. Az önmagát politikai elitnek nevező piszkos kis társaság köreiben össznépi játék volt az olajpancsolás. Mindenki lehúzta a maga sápját. Ne feledjük, hogy ebben az időszakban az országban 3.000-nél több tartálykocsi rótta az országutakat, a pancsolt energiahordozóval. A bankokban oda-vissza áramlottak az olajpancsolásból származó adózatlan forint-milliárdok.

A vasutasok elsőbbséget biztosítottak az olajszerelvényeknek. A vám- és pénzügyőrség tagjai és vezetői soron kívül biztosították a vámügyintézést és elfogadták a hamis származási és minőségi bizonyítványokat, valamint nem keverték a tartályokba a megkülönböztető színezéket. Az olajpancsolási lázban a rendőrök is jelentősen kivették a részüket, hiszen ők biztosították a közutakon az üzemanyag szállító tankerek háborítatlan mozgását. Emlékezzünk azokra az információkra, amelyek a parlamenti olajbizottság vizsgálódásai során számtalanszor felmerültek: a rendőrség vezetői személyes kapcsolatot tartottak az olaj-maffiózókkal. Emlékeznek még kedves Olvasóink, szemtanúk – és az olajbizottsági jegyzőkönyvekből nyilvánosságra hozott vélemények szerint Pintér Sándor, aki az Antall-kormány idején az Országos Rendőr-főkapitányság vezetője, az Orbán-kormány idején pedig belügyminiszter volt, rendszeresen, személyesen vette át az olajmaffiózóktól a politikusok részére szánt fekete pénzeket.

Gergényi Péter, a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság egykori vezetője, a jelenlegi budapesti rendőr-főkapitány ugyancsak személyesen kapcsolatot ápolt az alvilág kiemelkedő képviselőivel. A rendőrség helyzetét jól jellemezte Labanc Ferenc, a Kattani-csoport egykori vezetője. Mint emlékezetes a rendőrségen belül létrehoztak egy különítményt az alvilág és a politikusok közötti kapcsolat feltérképezésére. Végül is nem értek el eredményt, mert amikor érdemi információkat tártak volna fel, munkájukat politikai körök leállították. Egy rendezvényen Labanc Ferenc a mai magyar rendőrségről alkotott véleményét az alábbiak szerint foglalta össze: “a rendőrség állapotára jellemző, hogy a rendőrség megragadta a pénzt és nem hajlandó a karmai közül kiengedni.” Valószínűsítem, hogy Labanc Ferenc a rendőrségnek nem csak az olajpancsoláshoz való kötődését, hanem a drog-, a fegyver- és emberkereskedelemben, valamint a prostitúcióban való tevékeny közreműködését is sérelmezte.

A bűnüldözésre hivatott szervezetek: a rendőrség és az ügyészség pontosan tudta, melyik politikai erő hogyan veszi ki a részét az olajpancsolásból. Mégsem léptek fel hatékonyan. A Legfőbb Ügyészség vezetője, dr. Györgyi Kálmán, majd dr. Polt Péter és a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal vezetője, dr. Túri András minden erőfeszítése arra irányult, hogy az olajügyeket vizsgáló parlamenti bizottság által feltárt tényeket és iratokat eltüntesse. Az olajpancsolás nyilvánvalóan nem a sajtó által maffiózónak kikiáltott “flajsz ferencek” és “stadler józsefek” egyéni akciója volt, hiszen elszigetelt helyi szinten ezt nem lehetett bonyolítani. Az olajpancsolás nagybani űzéséhez nyelveket beszélő kereskedelmi bonyolítók kellettek, akik a külföldi szállítókkal tárgyalták meg az üzlet részleteit. Jól képzett ügyintézőkre volt szükség, akik megrendelték, kifizették és okmányokkal látták el a szállítmányokat.

Az önmagát politikai jobboldalnak tekintő politikai csoport, az MDF-FIDESZ nevével meghatározóvá vált döntéshozó klikk ugyanúgy kivette a részét az olajpancsolásból, mint a kommunista gyökerektől mind a mai napig elhatárolódni elmulasztott és önmagát szociáldemokratává kisárgított vérvörös posztkommunista csoportosulás. Az olajpancsolásból mindegyik politikai párt kivette jócskán a részét. Eredetileg az MDF saját magát kívánta gazdagítani az olajpancsolás lehetővé tételével. Bevezette az energiahordozók forgalmazásának liberalizálását.

Az MDF egyik meghatározó személyisége, Lezsák Sándor, szűkebb hazájában, Lakitelek mellett folyt az olajpancsolás. Az MDF által a palackból kiszabadított szellemet aztán már nem lehetett megállítani. A “rendszerváltozásnak” hazudott politikai válságból lassacskán magához térő MSZMP utódpárt, az MSZP, a régi gazdasági kapcsolatrendszerét, valamint a volt titkosszolgálati ügynöki infrastruktúrát felhasználva vérszemet kapott, és maga is beszállt az olajüzletbe. Amikor már mindenki az olajból próbált meggazdagodni, az MSZP leállította az olajszőkítést és bevezette a halasztott vámfizetés rendszerét.

Az MSZP-SZDSZ kormány alatt csak az foglalkozhatott olajkereskedelemmel, akinek a szocialista vezetésű gazdasági minisztérium a halasztott vámfizetési engedélyt kiadta. Mindegyik politikai brancsnak megvolt a meghatározó olajpancsolási technikája. Az 1990 és 1994 között hatalmon volt MDF rögtön a hatalomra kerülése után liberalizálta az olajpiacot. Magánimportőrök sefteltek az üzemanyaggal és erre az időszakra volt jellemző a gázolaj szőkítése, vagy az a gyakorlat, hogy a megvásárolt vám- és pénzügyőrök nem keverték a színezéket az üzemanyaghoz. Erre az időszakra volt jellemző az Energol-ügy, a Transelektro-ügy, Kordax-ügy és ebben az időszakban tevékenykedett a korábbi számainkban jelzett, Dávid Ibolya MDF-es pártelnök nevéhez kötődő Zsibex Kft.

A korszak meghatározó személyiségei az MDF-es belügyminiszter, majd miniszterelnök, Boross Péter, valamint az ORFK akkori vezetője, a később FIDESZ-es belügyminiszterré lett Pintér Sándor volt. Horn Gyula szocialista kormánya 1994. nyarán lépett hatalomra. Az volt a célja, hogy az addig zavartalanul garázdálkodó és alapvetően az MDF érdekeltségébe tartozó olajmaffiózókat kiszorítsák az olajpiacról. A volt pufajkás, az 1956-os forradalom vérbefojtásában kiemelkedő érdemeket szerzett Horn Gyula miniszterelnök, bevezette a halasztott vámfizetést. Az 1994 és 1998 között hatalmon volt Horn-Kuncze kormány új technikát vezetett be az olajbűnözés zavartalan folytatására. 1994 nyarára már tömegessé vált a gázolaj szőkítése, ezért a politikai ellenfelek kizárására új jogszabályi környezetet teremtettek. Már nem volt szükség az üzemanyag savazással történő szőkítésére.

A szocialista-szabaddemokrata kormány megszüntette a háztartási tüzelőolaj és a gázolaj közötti árkülönbözetet. Az olajjövedelem megszerzésének technikája a halasztott vámfizetés volt. Importálták a gázolajat, levámolta az importőr, de nem kellett azonnal a vámot befizetnie. Mire elérkezett a fizetési időpontja, az importőr céget eltüntették. Hogy mire volt mindez jó? Arnold Mihály, a Vám- és Pénzügyőrség akkori parancsnoka csak a hatalomra jutott, az önmagát politikai elitnek nevező posztkommunista hatalmi kör által kiválasztott cégek részére engedélyezte a halasztott vámfizetés kedvezményét. Az MSZP pénztárnoka, Karl Imre gyűjtötte be az extraprofitot azoktól a cégektől, amelyek részére Arnold Mihály vámparancsnok engedélyezte a halasztott vámfizetést. A halasztott vámfizetés időszaka 1997. december 31. napjáig tartott. Addigra már olyan méreteket öltött a költségvetés hiánya, hogy tarthatatlan volt az állapot. 1998. nyarától új politikai erő került hatalomra.

A FIDESZ-MDF kormány uralkodásának első időszakában sem kívánt a politikai “elit” lemondani az üzemanyag forgalmazásból származó adózatlan, ezért fekete extraprofitról. Bevezették hát a kőolajszármazékok segédanyagainak importját. Ezek olyan vegyi anyagok voltak, amelyek csak egy komponensben különböztek a gázolajtól. Rozsdagátló olajként, extra könnyű fűtőolajként, könnyű-műszerolajként, pakuraként vagy félkönnyű olajként importálták a gázolajat, amelyet aztán kamionok, traktorok hajtására, illetve a mezőgazdasági üzemek szárító berendezéseinek üzemeltetésére, valamint ipari ingatlanok fűtésére használták. Az időszak 2001 nyaráig tartott.

A Pallag László által vezetett parlamenti vizsgáló bizottság munkája nyomán már mindenki az olajpancsolásról beszélt, ezért lezárult az olajpancsolás mesés jövedelmeinek időszaka. A robbantásos merényletek egy részének hátterében az húzódott meg, hogy az MSZP-SZDSZ kormány bevezette a halasztott vámfizetést. Leszűkült az olajpancsolás lehetősége, mert csak azok a gazdasági szereplők kapták meg a vámhalasztási kedvezményt, akiknek a Vám- és Pénzügyőrség akkori parancsnoka, Arnold Mihály azt engedélyezte. Természetesen ezek az MSZP-s politikai döntéshozók holdudvarához tartozó vállalkozók voltak. Akik nem jutottak hozzá a megfelelő engedélyekhez, már csak brókerek lehettek a rendszerben. A brókerkedéssel viszont már korántsem volt olyan jövedelmező az olajüzlet, mint akkor, amikor maguk állították elő a szőkített üzemanyagot. Míg a szőkítés időszakában literenként 40-50 Ft volt az adózatlan extraprofit, a brókerkedéssel már csak legfeljebb literenként 5 Ft-ot lehetett kaszálni.

Az MSZP-n kívüli politikai erők holdudvarához tartozó bűnözői körök nem jutottak hozzá a hőn áhított húsosfazékhoz, ezért elkezdték egymást robbantgatni. Olyanokat robbantottak fel, akik vámhalasztási engedéllyel rendelkező cégnek voltak tulajdonosai. Göncz Árpád köztársasági elnök mindhárom olajpancsolási időszakból és technikából kivette a “nyereségét”. Amikor Göncz Árpádot Mádl Ferenc követte a köztársasági elnöki székben, Göncz Árpád legfőbb segítőjét, a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokát, Arnold Mihályt is menesztették, és helyére ültették a brüsszeli döntéshozók bábját: Nagy Jánost, aki mind a mai napig betölti a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokának tisztségét. Már a választások előtt több elemző is megfogalmazta azt a véleményét, teljesen mindegy, melyik politikai erőre szavaz a választók többsége. Úgyis az lesz, hogy a tolvajok maradnak hatalmon. Az OVB által kihirdetett végeredmény igazolta a borús várakozásokat.

Régi ismeretség
Nem politizált, nem lépett be az állampártba, Viktor 1989-es beszéde után gratulált Orbán Győzőnek a fiához: „Bátor a gyerek!” Aztán segített kopogtatócédulát gyűjteni a Fidesznek, de ennél a politikában nem ment tovább. 2002-ig mélyépítési vállalkozó volt, utána feladta. Azt mondja, nem nosztalgiázik a régi rendszer után, ám a nyolcvanas években jobb volt az adórendszer: ha keresett, ha nem, az átalányt be kellett fizetnie – de legalább lehetett előre kalkulálni, nem úgy, mint manapság!
Tavasszal Varga György megint gratulált egy Orbánnak. Most a miniszterelnöknek a győzelméhez. Az újdonsült kormányfő akkor épp Felcsútra jött. Nem nagy ügy, sokszor látják, hogy jön-megy a kocsival.
Varga és Orbán tegezik egymást, de alig beszélnek. Pedig régi az ismeretség: a polgármester annak idején tanuló volt abban a tsz-műhelyben, ahol Viktor apja művezetett.
A polgármester már nyáron érezte, baj lesz. Beszélt a Fidesz helyi erős emberével, Mészáros Lőrinccel, jelezte, harmadszor is indul a faluvezetői posztért. Kérte tőle: ne osszák meg a települést. Mészáros azt válaszolta, nekik megvan a maguk jelöltje. Nem egyeztek meg. Varga biztos lehetett magában, hiszen addig mindig tucatnyi vokssal győzött. Büszke arra, hogy a falu útjainak több mint kilencven százalékát aszfaltozták, nincs jelentős tartozásuk, s bárki bármikor fordulhat hozzá, nála sosincs hivatali idő.
A Fidesz a kampányban nehézfegyverzetben vonult fel, mindent megtett, hogy Orbán szülőfaluját megszerezze.
– Volt itt Edda-koncert, kisvasút a gyerekeknek, én meg két szórólappal kampányoltam – meséli a polgármester.
Végül győzött, tíz vokssal. Üröm az örömben: a független védőnőn kívül öt fideszest kapott a nyakába. Ők nem tudták feldolgozni a vereséget: újraszámláltatták a voksokat.
Aztán a jegyzővel közölték: nem akarnak vele dolgozni. Pedig helybéli asszony, a munkájára nem akadt panasz.
Miért akarták eltávolítani? A polgármester megvonja a vállát:
– Nem tudom, talán így akartak közelebb kerülni hozzám.
A jegyzőnő végül a szomszédban, Alcsútdobozon kapott munkát. Nem rúgták ki, „magától” ment. Pedig támogatói még aláírásokat is gyűjtöttek a védelmében. Azóta nagy az érdeklődés a testületi ülések iránt: van, hogy harmincfős a közönség.
– Honnan tudták meg, hogy tartozásom van, nem tudom – tárja szét kezét a felcsúti polgármester.
Szerinte adótitok, hogy tartozott az adóhivatalnak, furcsamód mégis kitudódott. Egy ingatlaneladásból származott az adóhátralék. Hogy mekkora összegről van szó, arról nem akar beszélni.
– Kinyírtak, pedig végül befizettem a pénzt. 2009-től a fizetésem harminchárom százalékát vonta az Államkincstár a tartozásom miatt. Rendszeresen, havonta. A jegyző nem tájékoztatott arról, hogy hatályba lépett a polgármesterek köztartozására hozott törvény – mentegetőzik.
(Az önkormányzati jogszabály tavalyi módosítása szerint meg kell szüntetni annak a polgármesternek a megbízatását, akinek köztartozása van, és azt hatvan napon belül nem rendezi.)

Magas labda
Egy pénteki napon a helyi fideszesek közölték vele, hogy a törvény szerint összeférhetetlenségi eljárást indítanak ellene. Hétfőn kész volt a polgármester felfüggesztéséről szóló képviselő-testületi határozat.
Varga György részletfizetési kérelmet nyújtott be a NAV-nak (leánykori nevén: APEH), majd fellebbezett a bíróságon a testületi döntés ellen. Tartozását befizette, de így is elvesztette a pert.
– Azért támadnak, mert én tudok nemet mondani nekik. Kitartottam, mert ha mindenki meghátrál, mi lesz itt?
Valóban, mi lesz?
Azt mondja, még nem tudja, indul-e az időközi választáson. Köszöni a lakosság bizalmát, de csalódott és keserű:
– Hibáztam. Magas labdát adtam nekik!
A falu lelkiismerete – nevezzük Verának – csipetkét készít a gulyáshoz. Barka a konyhai vázában, kockás abrosz az asztalon, a falon cicás naptár. A parkból a kismamák irányítottak hozzá. Azt mondták, ő tud igazán a fideszes nyomulásról beszélni.
– Mert a fideszesek mindent maguknak akarnak – magyarázzák a fiatalasszonyok.
Nevüket nem adják, fényképet sem akarnak: félnek. Az utcán a járókelők sem szívesen beszélnek.
Vera munkanélküli. Korábban a polgármesteri hivatalban dolgozott. Aláírásokat gyűjtött a polgármesterért. Csaknem száznegyvenen szignózták a papírt. Sokan elhárították, mert a fideszes futballakadémián vagy a helyi erős ember, Mészáros Lőrinc cégénél dolgoznak.
– Féltették az állásukat – magyarázza Vera. – Egyszerű ember a polgármesterünk. Közülünk való.
A fideszesek meg pökhendiek, még a képviselő-testületi üléshez sem szólhatunk hozzá.
Vera a Fideszre szavazott, de nem ilyen lovat akart:
– Sokan megbántuk, hogy a Fideszt választottuk. Az biztos, hogy legközelebb nem így lesz!
Nem alkalmas
Felcsúti kúria Mészáros Lőrinc cégének központja. Emberei gázvezetéket, közműveket építenek a rendszerváltás óta. A tulaj korábban is gázt szerelt, de mert nagyot álmodni.
– Van, aki privatizál, van, aki dolgozik – somolyog.
Jelzi, ő a második kategóriába tartozott. Darab idő múlva társával az egész Vál-völgye belső gázberendezéseit szerelte.
Irodájában elegáns barokk bútorok, a falon faragott Nagy-Magyarország-dombormű. Mindenütt vadászrekvizitumok: szarvastrófeák, a földön medveszőnyeg.
– Valamennyit én lőttem – büszke a cégvezető.
Mélyről jutott idáig. Az egyik legszegényebb család volt az övék. Apja lakatosként dolgozott, anyja háztartásbeli volt. Ismeri Orbán Viktort, jóban voltak (és vannak), de gyerekként nem bandáztak együtt. Távol laktak egymástól, akkoriban az egy utcában élők játszottak egymással.
– Ő idősebb nálam, én az öccsével, Győzővel vagyok egykorú – magyarázza.
Szülei jobboldalinak nevelték: nem lehetett kisdobos, úttörő, de még KISZ-tag sem. Apja nem engedte.
A rendszerváltás után a kisgazdákban bízott: talán ők tesznek a vidékért. Aztán a Fidesz oldalán kötött ki. Orbánhoz hasonlóan fociőrült: cége támogatja a futballt, ő pedig a Felcsút SE elnökhelyettese, majd a Puskás Akadémia egyik vezetője lett. Korábban rúgta a bőrt ő is, de még a serdülőcsapatban. Cége száz, az utánpótlás-nevelő iskola hetven embernek ad munkát.
Azt mondja, ő lokálpatrióta, elvárja, hogy más is mindent megtegyen a faluért.
– Varga Gyuri nem ilyen vezető. Nem alkalmas polgármesternek – böki ki.
Hogy miért?
– Nem szívesen személyeskedem, de nem tudok együtt dolgozni vele, és nem is akarok. Nincs mély ellenszenv vagy harag, egyszerűen nem vagyunk egy hullámhosszon.
Legyint, ha a politikai támadás kerül szóba:
– Ha politikáról szólna az ügy, akkor bekeményítenénk, a testületi ülésen nem szavaznánk meg egyetlen napirendi pontot sem. De nem így van: építő, kreatív munkát végzünk. Mindent megszavazunk, ami a falu javát szolgálja. Itt amúgy sem úgy érvényesül a pártpolitika, mint másutt. Az emberek személyekre voksoltak, és nem pártra.
Hogy miért nem akartak a jegyzővel dolgozni?
– A cégemnél is azzal dolgozom, akivel akarok. Békében váltunk el – dől hátra a széken.
Meséli, hogy a fideszes alpolgármester jelezte, köztartozása van a polgármesternek. Szerinte ez nem minősül adótitoknak, hiszen az adóhivatalnak is van egy nyilvános listája az adósokról.
Az ő ügyük
Ha a bíróság másként dönt, kénytelenek lettek volna a testület feloszlatását kezdeményezni.
– Mert ha a polgármester és a képviselők nem jönnek ki egymással, annak a falu látja a kárát – magyarázza.
Orbán Viktorral jóban van, de – állítása szerint – nem beszélnek a kialakult helyzetről.
– Ez a mi ügyünk – indokol.
Hogy a választáson indul-e a polgármesteri székért?
– Nem tudom. Van itt más ember – hárít.
Hogy ki lenne a jelölt, azt nem árulja el. De van.
Ebben biztosak voltunk.

Orbán szerint hétről hétre el kell tűrniük, hogy bűncselekményekkel vádolják őket a Parlamentben

http://viszavzsodor.blogspot.com/2016/04/olaj-ugyek-orban-500-milliardos-vagyona.html

 

A világot egészen mások irányítják

 

Sohasem volt aktuálisabb, mint ma az a tanulmány, melyet Dr. Ilkei Csaba tudományos kutató tollából közöltünk 2010. június 29-én Cecil Rhodes öröksége: a Round Table a kis nemzetek ellenében uralja a globális világot címmel. 

Ebben a szerző bemutatta a nemzetközi magánvagyonokra épülő titkos szervezetek globális hálózatát, annak kialakulását és mai szerepvállalását, benne olyan háttér intézményekkel, melyek ma vezető hírként szerepelnek a világsajtóban: IMF, CFR, RIIA, FED, EU, ECB, stb.

A nemzetközi hitelválság eseményeinek hatására Dr. Ilkei Csaba most frissítette, bővítette, aktualizálta tanulmányát. (Ennek során felhasználta Dr. Drábik Jánossal készített televíziós műsorsorozatának anyagát, s kettőjük azzal kapcsolatos írásait.)

Titkos szervezetek a nemzetközi magántőke globális rendszerében 

A politika egyre inkább a látszatok világa. Semmi sem az, aminek mutatja magát. A megtévesztő kirakatok mögött kettéválik a valóság és annak médiatükre. Fecseg a felszín, és hallgat a mély. A láthatatlan háttérhatalom bábfigurákat mozgat: felemel és elsüllyeszt; legnagyobb fegyverével: a pénzzel mindent és mindenkit meg tud venni.

A világot ma egészen mások irányítják, mint ahogy azt a színfalak mögé nem látók elképzelik.

Egy demokráciában – többpártrendszer és szabadságjogok közepette – épp úgy tönkre lehet tenni egy országot, mint az egypárti diktatúrában, a kollektivizmus szabványos keretei között. Csak meg kell fogadni a dinasztiaalapító Rothschild bankár fő tanítását: „Adjátok kezembe egy ország pénzügyeit, s nem érdekel, kik hozzák a törvényeket a parlamentben!” Azaz: egy ország közpénzrendszerét meg kell szereznie a nemzetközi vagyonokra épülő magánpénzrendszernek. Ez utóbbinak az a jellemzője, hogy bankjai hitel és kamat pénz-mechanizmusa olyan uzsorajövedelmet biztosít, amellyel adósságfüggésbe lehet taszítani egész népeket, azok gazdaságát, ellenőrzés alá helyezhetők kormányok, látszatdemokráciájuk és bábként mozgatott intézményeik, valamint tömegtájékoztatási eszközeik.

A Nemzetközi Pénzügyi Közösség magánpénzrendszere az uzsoracivilizáció programját igyekszik rokonszenvesen becsomagolni: a szegénység leküzdését, jólétet és biztonságot ígér a világ népeinek. A jelszavak: globalizáció, liberalizáció, dereguláció, privatizáció. Az erősek szabadságának korlátlan növelése a tőke és a szabadpiac korlátozatlan uralmához vezet, az egyenlőtlenségek sorához, a versenyképtelenek tömeges elszegényedéséhez, testi, lelki és szellemi nyomorához.

Akik a munkán és az értékteremtő termelőtevékenységen alapuló közpénzrendszer visszaállítását szorgalmazzák, és felelősen gondolkodnak a nemzetek közösségeinek jövőjéről, azok ma könnyen megkapják a populista jelzőt, ha pedig ugyanezt a másik oldalon teszik, akkor ők a szociális bozótharcos jelzőt kapják.

Pedig a gazdaság nem lehet öncélú, az van az emberért és nem fordítva. Bármely gazdaság erkölcsi mércéje az: hogyan boldogulnak benne az önhibájukon kívül versenyképtelenek, az elesettek, a gyerekek, az öregek, a betegek, a szegények. Szolidaritás és társadalmi igazságosság nélkül a gazdasági növekedés önmagában csak keveseket boldogít. Ám a pénz diktatúrája éppen ezen kevesek törekvéseit emeli a kis nemzetek fölé, amelyek egyre kiszolgáltatottabbak és megalázottabbak a centralizált erőforrások és magánvagyonok árnyékában.

Abraham Lincoln (1809–1865), az USA 16. elnöke, a rabszolgaság eltörlője mondta a korporációs hatalom veszélyéről:

„Olyan válság közeledését látom, amely megbénít, és arra késztet, hogy remegve aggódjak hazám biztonságáért. A háború eredményeként a korporációk kerültek hatalomra, és ezt a korrupció korszaka követi a legmagasabb szinteken. A pénzhatalom mindent maga alá gyűr, hogy meghosszabbítsa uralmát, kihasználja az emberek hiszékenységét, egészen addig, amíg a vagyon néhány kézben halmozódik fel, és a köztársaság elpusztul.”

A korporációs rendszer működésének alapvető szabályai:

a.) a profit magánosítása
b.) a költségeket át kell hárítani
c.) ellenőrzés alá kell vonni a tájékoztatási rendszert (titkosítás)
d.) a politikai hatalmat centralizálni kell (a fő feladat, hogy az állami intézmények helyébe a magántulajdonban lévő korporációk és azok titkos szervezetei lépjenek)
e.) a gazdasági hatalmat is centralizálni kell
f.) el kell hárítani minden korlátozást a szabadpiaci kereskedelem elől

Az eladósítás elpusztítja a demokráciát! 

A nemzetközi pénzkartell hitelek nyújtásával vagy megtagadásával meg tudja határozni népek és kormányok sorsát – ezért nem beszélhetünk sem szabadságról, sem nemzeti önrendelkezésről. A mesterséges ködösítés, félretájékoztatás, a tudatosan előidézett káosz eredményeként az emberek többsége ma még nem képes a bonyolult pénzviszonyokban kiismerni magát.

Az eladósítás – a hatalom átvétele. A társadalom szükségleteire termelő ökonómiával (közgazdasággal) szemben Arisztotelész krematisztikának (pénzgazdaságnak) nevezte a pénzuralmi rendszert. Lehetővé teszi a világot uraló nemzetközi pénzkartell számára, hogy a magánpénz-monopóliumára támaszkodva tetszése szerint szabályozza a forgalomban lévő pénz mennyiségét, ezáltal a saját ellenőrzése alatt centralizálja a világ termelővagyonát és erőforrásait. Ennek a felmérhetetlen hatalomnak az egyedüli forrása az, hogy tudatlan, illetve megvásárolt politikusokkal legalizálni tudta a pénzhamisítás monopóliumát a maga számára.

A világot egészen mások irányítják 

1912-ben az Egyesült Államok 26. elnöke, Theodore Roosevelt (1858–1919) egy választási gyűlésen a következőket mondta:

„A látható kormányok mögött trónol egy láthatatlan kormány, amely nem tartozik hűséggel a népnek, és nem ismer felelősséget. Az államférfi feladata ennek a láthatatlan kormánynak a megsemmisítése, a korrupt üzlet és a korrupt politika közti szövetség széttörése.”

Caroll Quigley amerikai egyetemi tanár, a washingtoni Georgetown Egyetem, a Princeton Egyetem és a bostoni Harvard Egyetem professzora, a globális pénzhatalom titkainak egyik legjobb ismerője ezt írja a globális háttérhatalom nemzetközi hálózatának céljairól:

„..ez nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi ellenőrzés olyan magánkézben lévő világrendszerét, amely képes uralni valamennyi ország politikai rendszerét és a világgazdaság egészét. Ezt a rendszert a világ központi bankjai feudális módon kontrollálják, összhangban azokkal a titkos megállapodásokkal, amelyeket a rendszeresen tartott magántalálkozókon és konferenciákon elfogadnak.”

A háttérerők létezéséről Benjámin Disraeli angol államférfi, író, brit miniszterelnök (1804–1881) ezt mondta 1856. július 14-én a brit alsóházban:

„Van egy hatalom Olaszországban, amelyről alig teszünk említést ebben a házban… a titkos társaságokra gondolok… Nincs értelme tagadni, mert lehetetlen eltitkolni, hogy Európa nagy részét – egész Olasz- és Franciaországot, valamint Németország nagy részét, hogy más országokat ne említsünk – titkos társaságok egész hálózata fonja be, ahogyan a föld felszínét behálózzák a vasútvonalak. És melyek a céljaik? Nem is kísérlik elrejteni. Nem akarnak alkotmányos kormányzatot; nem akarnak megreformált intézményeket… a föld tulajdonát akarják, elűzni a jelenlegi birtokosokat, és véget vetni az egyházi intézményeknek. Néhányuk ennél is tovább megy…”

Ugyancsak Disraeli mondotta az 1848-as európai forradalmakat követően:

„A világot egészen más személyek kormányozzák, mint ahogy azt a kulisszák mögé nem látók képzelik. Az a hatalmas forradalom, amely jelenleg van készülőben Németországban, jelentősebb reformot fog jelenteni, mint az első.”

Thomas Woodrow Wilson (1856–1924), aki nemcsak az Egyesült Államok 28. elnöke (1913–1921), hanem tekintélyes történész, egyetemi tanár és a Princeton Egyetem elnöke is volt, félreérthetetlenül célzott egy hatalmas és jól szervezett hálózat létezésére, amely ellenőrzése alatt tartja a gazdasági-társadalmi folyamatokat. 1913 decemberében ő írta ugyan alá a Federal Reserve System (az Egyesült Államok pénzrendszerét kézben tartó magánkartell, amely ellátja a központi bank szerepét) engedélyezéséről szóló törvényt, de már 1916-ban így foglalja össze Amerika pénzügyi-gazdasági helyzetéről a véleményét:

„Ezt a nagy ipari nemzetet most már a pénzhitel rendszere ellenőrzi. A hitelek nyújtása központosítva lett. Ezáltal az ország növekedése, és valamennyi tevékenység ellenőrzése néhány ember kezébe ment át. A legrosszabb uralom alá kerültünk, kormányzatunk egyike a civilizált világ leginkább ellenőrzött és dominált kormányzatának. Ez a kormány többé nem a választók szabad döntésének, hanem befolyásos csoportok véleményének és kényszerének megfelelően cselekszik.”

Ezeket mondta 1920-ban, amikor már tudta, hogy nem pályázza meg újabb négy évre az elnökséget:

„Az Egyesült Államok kereskedelmének és iparának még a legnagyobbjai is félnek valakitől, félnek valamitől. Tudják, hogy létezik valahol egy hatalom, amely olyan szervezett, kifinomult és mindenre figyelő, olyan összefonódott és mindent átható hogy jobban teszik, ha nem beszélnek hangosan, amikor elítélőleg nyilatkoznak róla.”

Franklin Delano Roosevelt (1882–1945) – aki 1933-tól 1945-ig volt az Egyesült Államok 32. elnöke – úgy vélte, hogy „A politikában semmi sem történik véletlenül. Ha valami megtörténik, biztosak lehetünk abban, hogy az így lett eltervezve.”

Az 1930-as évek elején dúló világgazdasági válság idején jegyezték fel tőle a következőket:

„Amerikában 60 család ellenőrzi az egész ország vagyonát… A lakosság egyharmadának nincs elfogadható lakása, ruházata és alultáplált… A Közmunka Hivatal programjain részvevők 20 százaléka nagyfokú alultápláltság következtében nem képes végig dolgozni egy munkanapot… Szándékomban áll kiűzni a pénzváltókat a templomból.”

Roosevelt tisztában volt vele, hogyha nem képes a nemzetközi pénzvilág modern templomából (FED) kiszorítani – megfegyelmezni, befolyásolni – azokat, akik a pénz visszatartásával, a hitelek megvonásával és más pénzügyi manipulációkkal tartósan megbénították az egyébként egészséges gazdasági életet, akkor nem tud véget vetni a gazdasági válságnak. Hamarosan rájött azonban, hogy a pénzhatalommal szemben tehetetlen. 

Arnold Toynbee brit történelemfilozófus, a London School of Economics tanára, aki 40 éven át, 1925-től 1965-ig a tekintélyes Royal Institute of International Affairs (RIIA) igazgatója volt, annak a meggyőződésének adott hangot, hogy „A jövő pénzembere a világot átfogó irányítási rendszer egyik kulcsszereplője lesz, függetlenül attól, hogy visel-e valamilyen hivatalos címet vagy sem. Az üzletemberek következő nemzedékének a többsége az új világrend kialakításával és fenntartásával lesz elfoglalva, amely az egyetlen alternatívának tűnik a népirtással szemben.”

Pierre Quesnay, aki 1926-ban a Francia Nemzeti Bank vezérigazgatója volt, főnökének, a Bank kormányzójának, Emil Moreau-nak, a megbízásából tárgyalásokat folytatott Londonban Montague Normannel, a Bank of England, az Angol Nemzeti Bank akkori elnökével.

Visszatérve Párizsba többek között ezeket jelentette:

„Az Angol Bank elnöke számára a XX. század legnagyobb feladata a világ gazdasági és pénzügyi megszervezése. Nézetei szerint a politikusok és a politikai intézmények nem képesek elvégezni ezt a feladatot. Csak a központi bankok, amelyek egyidejűleg függetlenek a kormányoktól és a magán pénzintézetektől, alkalmasak ennek a feladatnak a megoldására. Ezért kampányt folytat a teljesen autonóm központi bankok érdekében, amelyek irányítják a saját pénzügyi piacaikat és közös megegyezéssel osztják fel maguk között a hatalmat. Ezt úgy tudják sikeresen megvalósítani, ha a politikai szférától elvéve ők döntenek minden olyan kérdésben, amely lényeges az adott ország pénzügyi biztonsága, a hitelek szétosztása és az árak mozgása tekintetében. Így elejét tudják venni, hogy a belső politikai küzdelmek kárt okozzanak a nemzetek gazdasági fejlődésének.”

Norman tehát egy olyan világrendszert akart, amelyben a nemzetek pénzügyi szuverenitása megszűnik, ahol a központi bankok a politikától függetlenül maguk dönthetnek a nemzetek legfontosabb pénzügyi kérdéseiben.

Wright Patman, aki az amerikai képviselőház bank és pénzügyi albizottságának a vezetője volt, állapította meg a washingtoni kongresszus tagjai számára 1964-ben készült jelentésében:

„Az Egyesült Államoknak ma gyakorlatilag két kormánya van… Az egyik alkotmányos előírásoknak megfelelően jön létre, a másik kormány a független, ellenőrizetlen és a tevékenységét nem egyeztető Federal Reserve System, (A Szövetségi Tartalék Rendszer, az Egyesült Államok magántulajdonban lévő jegybankja, a FED), amely a pénz feletti hatalmat gyakorolja, noha ez a hatalom a Kongresszust illeti meg az alkotmány előírásai szerint.”

Tehát sem a demokratikusan megválasztott és politikai felelősséggel tartozó elnökök, törvényhozók, sem a pénzügyminiszterek nem irányíthatják a pénzügyeket. Ezekben az igen fontos és minden polgárt érintő kérdésekben magánszemélyek döntenek a politikai felelősségre vonás minden lehetősége nélkül. Vagyis a gazdasági-pénzügyi szféra az ellenőrizetlen hatalommal rendelkező pénzvagyon tulajdonosok magán kormányzása alá került.

Ezek után bocsássuk előre a témánkat meghatározó fogalmakat és alaptételeket (nem lehet elégszer ismételni őket):

A HÁLÓZAT – Carol Quigley nevezte így – a globális pénzhatalmat gyakorlók csoportja által koordinált stratégia alapján működtetett formális és informális szervezetek hálózata. Célja: a globális pénzuralmi diktatúra megvalósítása – ha kell, erőszakos eszközökkel – az egy központból irányított világállam létrehozásáért.

Emlékeztető: „Adjátok kezembe egy nemzet pénzkibocsátását, és nem érdekel, ki hozza törvényeit.” (Mayer Amschel Rotschild, a Rotschild bankárdinasztia megalapítója) 2000-n Orbán-kormány idején Magyarország a kezükbe adta…