A világot egészen mások irányítják

 

Sohasem volt aktuálisabb, mint ma az a tanulmány, melyet Dr. Ilkei Csaba tudományos kutató tollából közöltünk 2010. június 29-én Cecil Rhodes öröksége: a Round Table a kis nemzetek ellenében uralja a globális világot címmel. 

Ebben a szerző bemutatta a nemzetközi magánvagyonokra épülő titkos szervezetek globális hálózatát, annak kialakulását és mai szerepvállalását, benne olyan háttér intézményekkel, melyek ma vezető hírként szerepelnek a világsajtóban: IMF, CFR, RIIA, FED, EU, ECB, stb.

A nemzetközi hitelválság eseményeinek hatására Dr. Ilkei Csaba most frissítette, bővítette, aktualizálta tanulmányát. (Ennek során felhasználta Dr. Drábik Jánossal készített televíziós műsorsorozatának anyagát, s kettőjük azzal kapcsolatos írásait.)

Titkos szervezetek a nemzetközi magántőke globális rendszerében 

A politika egyre inkább a látszatok világa. Semmi sem az, aminek mutatja magát. A megtévesztő kirakatok mögött kettéválik a valóság és annak médiatükre. Fecseg a felszín, és hallgat a mély. A láthatatlan háttérhatalom bábfigurákat mozgat: felemel és elsüllyeszt; legnagyobb fegyverével: a pénzzel mindent és mindenkit meg tud venni.

A világot ma egészen mások irányítják, mint ahogy azt a színfalak mögé nem látók elképzelik.

Egy demokráciában – többpártrendszer és szabadságjogok közepette – épp úgy tönkre lehet tenni egy országot, mint az egypárti diktatúrában, a kollektivizmus szabványos keretei között. Csak meg kell fogadni a dinasztiaalapító Rothschild bankár fő tanítását: „Adjátok kezembe egy ország pénzügyeit, s nem érdekel, kik hozzák a törvényeket a parlamentben!” Azaz: egy ország közpénzrendszerét meg kell szereznie a nemzetközi vagyonokra épülő magánpénzrendszernek. Ez utóbbinak az a jellemzője, hogy bankjai hitel és kamat pénz-mechanizmusa olyan uzsorajövedelmet biztosít, amellyel adósságfüggésbe lehet taszítani egész népeket, azok gazdaságát, ellenőrzés alá helyezhetők kormányok, látszatdemokráciájuk és bábként mozgatott intézményeik, valamint tömegtájékoztatási eszközeik.

A Nemzetközi Pénzügyi Közösség magánpénzrendszere az uzsoracivilizáció programját igyekszik rokonszenvesen becsomagolni: a szegénység leküzdését, jólétet és biztonságot ígér a világ népeinek. A jelszavak: globalizáció, liberalizáció, dereguláció, privatizáció. Az erősek szabadságának korlátlan növelése a tőke és a szabadpiac korlátozatlan uralmához vezet, az egyenlőtlenségek sorához, a versenyképtelenek tömeges elszegényedéséhez, testi, lelki és szellemi nyomorához.

Akik a munkán és az értékteremtő termelőtevékenységen alapuló közpénzrendszer visszaállítását szorgalmazzák, és felelősen gondolkodnak a nemzetek közösségeinek jövőjéről, azok ma könnyen megkapják a populista jelzőt, ha pedig ugyanezt a másik oldalon teszik, akkor ők a szociális bozótharcos jelzőt kapják.

Pedig a gazdaság nem lehet öncélú, az van az emberért és nem fordítva. Bármely gazdaság erkölcsi mércéje az: hogyan boldogulnak benne az önhibájukon kívül versenyképtelenek, az elesettek, a gyerekek, az öregek, a betegek, a szegények. Szolidaritás és társadalmi igazságosság nélkül a gazdasági növekedés önmagában csak keveseket boldogít. Ám a pénz diktatúrája éppen ezen kevesek törekvéseit emeli a kis nemzetek fölé, amelyek egyre kiszolgáltatottabbak és megalázottabbak a centralizált erőforrások és magánvagyonok árnyékában.

Abraham Lincoln (1809–1865), az USA 16. elnöke, a rabszolgaság eltörlője mondta a korporációs hatalom veszélyéről:

„Olyan válság közeledését látom, amely megbénít, és arra késztet, hogy remegve aggódjak hazám biztonságáért. A háború eredményeként a korporációk kerültek hatalomra, és ezt a korrupció korszaka követi a legmagasabb szinteken. A pénzhatalom mindent maga alá gyűr, hogy meghosszabbítsa uralmát, kihasználja az emberek hiszékenységét, egészen addig, amíg a vagyon néhány kézben halmozódik fel, és a köztársaság elpusztul.”

A korporációs rendszer működésének alapvető szabályai:

a.) a profit magánosítása
b.) a költségeket át kell hárítani
c.) ellenőrzés alá kell vonni a tájékoztatási rendszert (titkosítás)
d.) a politikai hatalmat centralizálni kell (a fő feladat, hogy az állami intézmények helyébe a magántulajdonban lévő korporációk és azok titkos szervezetei lépjenek)
e.) a gazdasági hatalmat is centralizálni kell
f.) el kell hárítani minden korlátozást a szabadpiaci kereskedelem elől

Az eladósítás elpusztítja a demokráciát! 

A nemzetközi pénzkartell hitelek nyújtásával vagy megtagadásával meg tudja határozni népek és kormányok sorsát – ezért nem beszélhetünk sem szabadságról, sem nemzeti önrendelkezésről. A mesterséges ködösítés, félretájékoztatás, a tudatosan előidézett káosz eredményeként az emberek többsége ma még nem képes a bonyolult pénzviszonyokban kiismerni magát.

Az eladósítás – a hatalom átvétele. A társadalom szükségleteire termelő ökonómiával (közgazdasággal) szemben Arisztotelész krematisztikának (pénzgazdaságnak) nevezte a pénzuralmi rendszert. Lehetővé teszi a világot uraló nemzetközi pénzkartell számára, hogy a magánpénz-monopóliumára támaszkodva tetszése szerint szabályozza a forgalomban lévő pénz mennyiségét, ezáltal a saját ellenőrzése alatt centralizálja a világ termelővagyonát és erőforrásait. Ennek a felmérhetetlen hatalomnak az egyedüli forrása az, hogy tudatlan, illetve megvásárolt politikusokkal legalizálni tudta a pénzhamisítás monopóliumát a maga számára.

A világot egészen mások irányítják 

1912-ben az Egyesült Államok 26. elnöke, Theodore Roosevelt (1858–1919) egy választási gyűlésen a következőket mondta:

„A látható kormányok mögött trónol egy láthatatlan kormány, amely nem tartozik hűséggel a népnek, és nem ismer felelősséget. Az államférfi feladata ennek a láthatatlan kormánynak a megsemmisítése, a korrupt üzlet és a korrupt politika közti szövetség széttörése.”

Caroll Quigley amerikai egyetemi tanár, a washingtoni Georgetown Egyetem, a Princeton Egyetem és a bostoni Harvard Egyetem professzora, a globális pénzhatalom titkainak egyik legjobb ismerője ezt írja a globális háttérhatalom nemzetközi hálózatának céljairól:

„..ez nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi ellenőrzés olyan magánkézben lévő világrendszerét, amely képes uralni valamennyi ország politikai rendszerét és a világgazdaság egészét. Ezt a rendszert a világ központi bankjai feudális módon kontrollálják, összhangban azokkal a titkos megállapodásokkal, amelyeket a rendszeresen tartott magántalálkozókon és konferenciákon elfogadnak.”

A háttérerők létezéséről Benjámin Disraeli angol államférfi, író, brit miniszterelnök (1804–1881) ezt mondta 1856. július 14-én a brit alsóházban:

„Van egy hatalom Olaszországban, amelyről alig teszünk említést ebben a házban… a titkos társaságokra gondolok… Nincs értelme tagadni, mert lehetetlen eltitkolni, hogy Európa nagy részét – egész Olasz- és Franciaországot, valamint Németország nagy részét, hogy más országokat ne említsünk – titkos társaságok egész hálózata fonja be, ahogyan a föld felszínét behálózzák a vasútvonalak. És melyek a céljaik? Nem is kísérlik elrejteni. Nem akarnak alkotmányos kormányzatot; nem akarnak megreformált intézményeket… a föld tulajdonát akarják, elűzni a jelenlegi birtokosokat, és véget vetni az egyházi intézményeknek. Néhányuk ennél is tovább megy…”

Ugyancsak Disraeli mondotta az 1848-as európai forradalmakat követően:

„A világot egészen más személyek kormányozzák, mint ahogy azt a kulisszák mögé nem látók képzelik. Az a hatalmas forradalom, amely jelenleg van készülőben Németországban, jelentősebb reformot fog jelenteni, mint az első.”

Thomas Woodrow Wilson (1856–1924), aki nemcsak az Egyesült Államok 28. elnöke (1913–1921), hanem tekintélyes történész, egyetemi tanár és a Princeton Egyetem elnöke is volt, félreérthetetlenül célzott egy hatalmas és jól szervezett hálózat létezésére, amely ellenőrzése alatt tartja a gazdasági-társadalmi folyamatokat. 1913 decemberében ő írta ugyan alá a Federal Reserve System (az Egyesült Államok pénzrendszerét kézben tartó magánkartell, amely ellátja a központi bank szerepét) engedélyezéséről szóló törvényt, de már 1916-ban így foglalja össze Amerika pénzügyi-gazdasági helyzetéről a véleményét:

„Ezt a nagy ipari nemzetet most már a pénzhitel rendszere ellenőrzi. A hitelek nyújtása központosítva lett. Ezáltal az ország növekedése, és valamennyi tevékenység ellenőrzése néhány ember kezébe ment át. A legrosszabb uralom alá kerültünk, kormányzatunk egyike a civilizált világ leginkább ellenőrzött és dominált kormányzatának. Ez a kormány többé nem a választók szabad döntésének, hanem befolyásos csoportok véleményének és kényszerének megfelelően cselekszik.”

Ezeket mondta 1920-ban, amikor már tudta, hogy nem pályázza meg újabb négy évre az elnökséget:

„Az Egyesült Államok kereskedelmének és iparának még a legnagyobbjai is félnek valakitől, félnek valamitől. Tudják, hogy létezik valahol egy hatalom, amely olyan szervezett, kifinomult és mindenre figyelő, olyan összefonódott és mindent átható hogy jobban teszik, ha nem beszélnek hangosan, amikor elítélőleg nyilatkoznak róla.”

Franklin Delano Roosevelt (1882–1945) – aki 1933-tól 1945-ig volt az Egyesült Államok 32. elnöke – úgy vélte, hogy „A politikában semmi sem történik véletlenül. Ha valami megtörténik, biztosak lehetünk abban, hogy az így lett eltervezve.”

Az 1930-as évek elején dúló világgazdasági válság idején jegyezték fel tőle a következőket:

„Amerikában 60 család ellenőrzi az egész ország vagyonát… A lakosság egyharmadának nincs elfogadható lakása, ruházata és alultáplált… A Közmunka Hivatal programjain részvevők 20 százaléka nagyfokú alultápláltság következtében nem képes végig dolgozni egy munkanapot… Szándékomban áll kiűzni a pénzváltókat a templomból.”

Roosevelt tisztában volt vele, hogyha nem képes a nemzetközi pénzvilág modern templomából (FED) kiszorítani – megfegyelmezni, befolyásolni – azokat, akik a pénz visszatartásával, a hitelek megvonásával és más pénzügyi manipulációkkal tartósan megbénították az egyébként egészséges gazdasági életet, akkor nem tud véget vetni a gazdasági válságnak. Hamarosan rájött azonban, hogy a pénzhatalommal szemben tehetetlen. 

Arnold Toynbee brit történelemfilozófus, a London School of Economics tanára, aki 40 éven át, 1925-től 1965-ig a tekintélyes Royal Institute of International Affairs (RIIA) igazgatója volt, annak a meggyőződésének adott hangot, hogy „A jövő pénzembere a világot átfogó irányítási rendszer egyik kulcsszereplője lesz, függetlenül attól, hogy visel-e valamilyen hivatalos címet vagy sem. Az üzletemberek következő nemzedékének a többsége az új világrend kialakításával és fenntartásával lesz elfoglalva, amely az egyetlen alternatívának tűnik a népirtással szemben.”

Pierre Quesnay, aki 1926-ban a Francia Nemzeti Bank vezérigazgatója volt, főnökének, a Bank kormányzójának, Emil Moreau-nak, a megbízásából tárgyalásokat folytatott Londonban Montague Normannel, a Bank of England, az Angol Nemzeti Bank akkori elnökével.

Visszatérve Párizsba többek között ezeket jelentette:

„Az Angol Bank elnöke számára a XX. század legnagyobb feladata a világ gazdasági és pénzügyi megszervezése. Nézetei szerint a politikusok és a politikai intézmények nem képesek elvégezni ezt a feladatot. Csak a központi bankok, amelyek egyidejűleg függetlenek a kormányoktól és a magán pénzintézetektől, alkalmasak ennek a feladatnak a megoldására. Ezért kampányt folytat a teljesen autonóm központi bankok érdekében, amelyek irányítják a saját pénzügyi piacaikat és közös megegyezéssel osztják fel maguk között a hatalmat. Ezt úgy tudják sikeresen megvalósítani, ha a politikai szférától elvéve ők döntenek minden olyan kérdésben, amely lényeges az adott ország pénzügyi biztonsága, a hitelek szétosztása és az árak mozgása tekintetében. Így elejét tudják venni, hogy a belső politikai küzdelmek kárt okozzanak a nemzetek gazdasági fejlődésének.”

Norman tehát egy olyan világrendszert akart, amelyben a nemzetek pénzügyi szuverenitása megszűnik, ahol a központi bankok a politikától függetlenül maguk dönthetnek a nemzetek legfontosabb pénzügyi kérdéseiben.

Wright Patman, aki az amerikai képviselőház bank és pénzügyi albizottságának a vezetője volt, állapította meg a washingtoni kongresszus tagjai számára 1964-ben készült jelentésében:

„Az Egyesült Államoknak ma gyakorlatilag két kormánya van… Az egyik alkotmányos előírásoknak megfelelően jön létre, a másik kormány a független, ellenőrizetlen és a tevékenységét nem egyeztető Federal Reserve System, (A Szövetségi Tartalék Rendszer, az Egyesült Államok magántulajdonban lévő jegybankja, a FED), amely a pénz feletti hatalmat gyakorolja, noha ez a hatalom a Kongresszust illeti meg az alkotmány előírásai szerint.”

Tehát sem a demokratikusan megválasztott és politikai felelősséggel tartozó elnökök, törvényhozók, sem a pénzügyminiszterek nem irányíthatják a pénzügyeket. Ezekben az igen fontos és minden polgárt érintő kérdésekben magánszemélyek döntenek a politikai felelősségre vonás minden lehetősége nélkül. Vagyis a gazdasági-pénzügyi szféra az ellenőrizetlen hatalommal rendelkező pénzvagyon tulajdonosok magán kormányzása alá került.

Ezek után bocsássuk előre a témánkat meghatározó fogalmakat és alaptételeket (nem lehet elégszer ismételni őket):

A HÁLÓZAT – Carol Quigley nevezte így – a globális pénzhatalmat gyakorlók csoportja által koordinált stratégia alapján működtetett formális és informális szervezetek hálózata. Célja: a globális pénzuralmi diktatúra megvalósítása – ha kell, erőszakos eszközökkel – az egy központból irányított világállam létrehozásáért.

Emlékeztető: „Adjátok kezembe egy nemzet pénzkibocsátását, és nem érdekel, ki hozza törvényeit.” (Mayer Amschel Rotschild, a Rotschild bankárdinasztia megalapítója) 2000-n Orbán-kormány idején Magyarország a kezükbe adta… 

Tényleg nem tűnt fel?

 

Tényleg nem tűnt még fel nyolc év után sem hogy egypártrendszer van csak több kirakattal? Tényleg nem tűnt fel hogy bárkire szavazol akkor is a Fideszre szavazol? Tényleg nem tűnt fel még nyolc év után sem hogy a kamu ellenzéki pártoka demokráciát színlelve segítenek Orbánnak felhasználva a szavazókat tökéletesíteni az államcsínyt?? Tényleg ennyire nehéz tisztán látni? Tényleg ennyire nehéz elszakadni ettől a pártok által gyártott fanatizmustól? Tényleg ennyire nehéz nyolc év után felfogni azt, hogy nincs jobb vagy bal oldali választó és párt? Tényleg ennyire nehéz felfogni azt, hogy az összes kamu ellenzéki párt kollaborált a Fidesszel? Ha még nyolc év után is a saját sírotokat ássátok. Én ebben nem veszek, részt nem megyek szavazni egypártrendszerben lévő kirakat pártokra.. Akiknek az a feladatuk, hogy építsék az Orbáni diktatúrát. Elég volt a hülyítésből. Nézzük, hol tartják a “választásokat” Orbán által létrehozott Orbáni alaptörvény segítségével eszkábált “Magyarországon” Amiről nem tartottak népszavazást. Tudtommal ezt a fabrikált Magyarországot az ENSZ nem hagyta jóvá, mint új államot. Akkor hol tartják a választásokat és mi által? Egy olyan dokumentum által, aminek a neve Alaptörvény. amely közjogilag érvénytelen jogalkotásra alkalmatlan. Ezért minden, ami erre a közjogilag érvénytelen dokumentumra épül érvénytelen és törvénytelen! A választási törvény is! Ezért a megtartott és megártandó választások mind érvénytelenek! tehát érvénytelen választásokat tartanak egy nem létező államban?. Ehhez kérik a nép segítségét és részvételét azok az álellenzéki kollaboráns pártok, akik a népet fel és kihasználják azért, hogy hatalomban maradjanak és segítsenek egy magán hatalomnak (Fidesz) bebetonozni a diktatúrát. Amiért a néptől elsíbolt pénzből Orbán kidob nekik egy kevés javadalmazást. Ezért cserébe megtárják és elfogadják mindegyik azt az Alaptörvényt, amely államcsíny által jött létre, és aminek a segítségével jogfosztottá tették a magyar népet. Szóval ehhez kérik a segítségemet és ti segítségeteket.

Nem kéne már felébredni?

Aranyosi Ervin: Gondolat – Ébresztő!

Acsargó, veszett farkascsordák,
osztozkodnak a koncokon.
Te vagy a préda Magyarország,
– édes hazám és otthonom.
A történelem viharában
bárkivel szembe szállt hadunk.
“Magyar szúnyog” szív vért a mában,
s ellene védtelenek vagyunk.
Országunk annyi drága kincse,
széthordva már! Nem létezik!
Mert van ki sajátnak tekintse,
– a dolgozó meg éhezik.
Dolgoztunk köröm szakadtáig,
adósságunk meg egyre nőtt.
Nincs jog mi véd, jövőnk nem látszik,
így állunk istenünk előtt.
Birkák vagyunk, gyapjúnk lerágva,
pásztor mi ránk már nem figyel,
zsebét tömi, – a nép meg árva –
s tehetetlen, ha tenni kell!
Egészségünk, lelkünk szakadtan.
Terelgetnek, s megosztanak.
Bégetve, sírva szakadatlan,
s nézve, ki hogyan fosztanak?
Néhányan érzik, tenni kéne!
De mit? Hogyan? És nincs vezér!
Nincsen “király” kit becsül népe,
ki bosszút állhat mindezért.
Tanácstalanság húz a mélybe,
ha így folytatjuk, elveszünk!
Az irányítást vegye kezébe,
a nép,  és mentsük NEMZETÜNK.

Nem érhető el leírás a fényképhez.

Meddig nem volt „Orbán egy geci”?

Simicskának addig nem volt Orbán „egy geci” ameddig a közvagyont magán vagyonná nem gyártotta. (Fidesz pártház)Aztán akkor sem volt Simicskának Orbán „egy geci” amikor a jogállamot lebontotta és szép lassan Il liberális állammá nem kreálta. Akkor sem volt a Lajosnak Orbán „egy geci”ameddig az Orbáni alaptörvény segítségével közbeszerzésekhez jutott, ami a ti pénzetek a népé! Ahogy kieset az üzletből. Lajosnak Orbán „geci” lett meg hazaáruló meg ki tudja még mi? Ja, besúgó is. Pedig ez csak egy dologról szól Az üzletről! Ti meg zabáljátok két pofára ezt a fél mondatát, hogy Orbán „egy geci” Egy korrekt dolgot ki mondott ez a Lajos és ez volt az! “Mindenkinek alkotmányos joga hogy hülye legyen” Bezzeg ezt nem szajkózzátok. Igaz alaptörvényt kreált Viktor magának, amit alkotmány elleni puccsal hozott létre meg államcsínyt követett el egy puskalövés nélkül! De semmi baj mormoljátok tovább hogy Orbán „egy geci” biztos ettől megjavul a jogállam ettől függetlenné válik a bíróság rendőrség ügyészszeszég helyre fog állni a jogfolytonosság. Valóban hülye ez a nép és még alkotmány sem kell hozzá!

Hajrá Magyarország hajrá magyarok!

Előre a Lenini úton