Ha hallgatsz, hallgatok!

Kapcsolódó kép
Papp Károly r. vezérőrnagy

 

Volt egy súlyos bűnügy, amit a magyar kriminológia legnagyobb melléfogásaként könyveltek el, a móri ERSTE bankfiókban történt mészárlás ügye. Amihez történetesen a fegyvereket egy bicskei rendőr ¬- S. Zoltán – szerezte a gyilkosoknak. Tehát úgy fest a dolog, hogy Papp Károly egyik bicskei rendőre volt a fegyverszállító abban a véres bűntettben, ami után a valódi tetteseket gyilkosságok helyszínéről való menekülés közben megállította a rendőrség, és gyorshajtásért meg is bírságolták, de a bírságolás jegyzőkönyvébe nem a megállítás valódi időpontját írták, hanem több órával eltolták azt, és ezzel máris volt a rendőrség által kiállított alibijük a gyilkosoknak.

Akik egyébként a bankfiók trezorjához hozzá sem nyúltak, pedig benne lógott a zárban a kulcs, és a trezor tele volt pénzel, viszont a számítógépeket módszeresen szétlőtték. Aztán a következetesen folytatott nyomozati koncepciónak köszönhetően a móri mészárlás ügye alaposan félresiklott, és jogerősen tényleges életfogytiglanra ítélték a móri gyilkosságok miatt, a biztos alibivel rendelkező Kaiser Edét – ártatlanul, bizonyítékok nélkül. Viszont ezek után Papp Károlynak diplomája továbbra sem lett, de hogy hogysem, alaposan meglódult a karrierje, és közben valahogy kifelejtette az életrajzából a bicskei rendőrkapitányi beosztást. Tehát nagyon úgy áll a dolog, hogy a móri mészárlás ügyében nagyon is benne volt Papp Károly, aki most az országos rendőr-főkapitány.

A magas rangú politikusok által megrendelt gyilkosságok kényes ügyek, azok megszervezését nem bízzák akárkire, oda kipróbált emberek kellenek, olyanok, akik már bizonyítottak. Papp Károly már bizonyított a móri mészárlás ügyében, az egyik rendőre szállította a gyilkosoknak a fegyvereket, és a móri gyilkosságok ügye egészen kiválóan félresiklott. Máig nem derült ki, hogy mi is történt ott, bankrablásnak álcázva. Az az egy biztos, bármi is történt ott, Papp Károlynak és rendőreinek, véres a keze a móri mészárlás miatt. Miért cseréltek le volna egy ilyen kipróbált embert, mint Papp Károly, amikor Váradi András likvidálásáról volt szó? Magas politikai körök ugyan arra a bázisra támaszkodnak, ha meg kell ölni valakit, az ilyesmi nem olyan mintha zsemlét vesz valaki, és hol ebbe, hol abba a boltban vásárol. Papp Károly az ORFK-n felügyelte Váradi András likvidálását, Balázs Sándor bicskei rendőrkapitány meg Felcsút környékén. Minden szinten meg volt szervezve Váradi András likvidálása, nehogy valami malőr miatt valamelyik rendőri szinten kibukjon Váradi András meggyilkolása. Papp Károly országos rendőr-főkapitány részt vett Váradi András meggyilkolásának megszervezésében, és most ezért fél a Váradi ügytől, ezért nem kerülhetett fel a Fejér megyei rendőrök ellen bejelentett elfogultság ügye az ORFK-ra, mert Papp Károly keze a Göböl-pusztai úton is véres lett, nem csak Móron az ERSTE bankfiókban.

A Nagy János r. zls. és Végh Viktor r. ftörm megsértése miatt ellenem folytatott jelenlegi ügyben tehát a Fejér megyei rendőrök azért bírálták el jogszabályt sértő módon a saját maguk ellen jelentett elfogultságot, hogy Papp Károly Országos Rendőr-főkapitányt fedezzék Váradi András halála ügyében. Mindez lehet, hogy nagyon helyes tett azon rendőrök szemében, akik Mészáros Lőrinc pénzéért állnak sorba, de a jogszabályok szerint az ilyen rendőri magatartás bűncselekmény. Az ilyen rendőröktől pedig pártatlan, elfogulatlan, jogkövető magatartás nem várható, így emiatt Fejér Megye összes rendőre ellen elfogultságot jelentek a jelen ügyben.

Az alacsonyabb szellemi képességű rendőri vezetőkre figyelemmel ismertetem, hogy értelemszerűen Fejér megyei rendőrnek számít Fejér Megye Rendőr-főkapitánya, annak minden helyettese, beosztottja is, és a Fejér Megye összes rendőre ellen jelentett elfogultságot az ORFK-nak, mint felettes szervnek van jogosultsága elbírálni.

Tehát miközben az elfogultság jelentése miatt a Sárbogárdi Rendőrkapitányság 07050/101-2/2018.bü. számú, jelen ügyének intézése szünetel, az alatt minden Fejér megyei rendőr nyilatkozik az elfogultság ügyében, majd miután ez megtörtént, mindezt fel kell terjeszteni az ORFK-ra elbírálásra. Azon rendőröknek, akik a rendőri hivatásukat a társadalom védelme érdekében kívánják gyakorolni és nem kívánnak a bűnöző mocsokkal azonosulni, ideje tudatára ébredni arra, hogy adott számukra a lehetőség, hogy RENDET tegyenek a saját soraik között a rendőrségen, hiszen fegyveres testület lévén fegyvert viselnek az oldalukon.

Továbbá ismertetem azt is, hogy korábban már írásban értesítettem Papp Károly r. vezérőrnagyot, országos rendőr-főkapitányt, hogy 2013. július. 08. napján Nagy János r. zls. és Végh Viktor r. ftörm bicskei rendőrök a 07020/1149/2013.ált. számú intézkedésük során számos, jogszabályt sértő cselekményt, köztük bűncselekményt valósítottak meg sérelmemre. Ám nyilván hozzám hasonlóan, Nagy János r. zls. és Végh Viktor r. ftörm bicskei rendőrök évekig ismeretlen helyen tartózkodtak, és emiatt Papp Károly felfüggesztette az ellenük való eljárást. Ez úton értesítem Papp Károly r. vezérőrnagyot, hogy Nagy János r. zls. és Végh Viktor r. ftörm előkerűltek, így a jogszabályok értelmében meg kell indítani ellenük a büntető eljárás lefolytatását, hiszen rendőr által elkövetett bűntett nem évülhet el úgy, hogy az országos rendőr-főkapitány tudomást szerzett a bűntettről.

A jelen ügy során már előadtam, hogy fennáll a gyanúja annak, hogy, Nagy János és Végh Viktor rendőrök is részt vettek Váradi András likvidálásában. Az a tény, hogy a nevükben indított eljárás során az összes Fejér megyei rendőr ellen bejelentett elfogultság ügyét jogszabályt sértve nem az ORFK vizsgálta meg, mindez tovább erősíti a megalapozott gyanút – rendőrök részt vettek a politikai utasításra történt likvidálásban, és Váradi Andrást a bicskei rendőrök gyilkolták meg az önkormányzati választások előtti napon a 2014. évben. A bicskei rendőrség a móri mészárláshoz is aktív segítséget nyújtott, nyilván Felcsút közelsége miatt a bicskei rendőrség állománya a körzet politika körei számára megbízható válogatott egyénekből áll, akik különleges feladatok végrehajtására is alkalmasak.

Például a 2015. évben, amikor Bicskén megállították migránsokat szállító vonatot, a bicskei vasútállomást Papp Károly Országos Rendőr-főkapitány műveleti területté nyilvánította, akkor a jelen ügyben érintett, Nagy János r. zls. az állomás épülete mellett készenlétben álló rohammentő kormányánál ült tetőtől talpig mentős-egyenruhában. Nyilván a műveleti területen még a mentőautóban is a titkosszolgálat megbízható emberei ültek. Számos tény, számos körülmény utal arra, hogy Váradi Andrást politikai körök utasításra a titkosszolgálat közreműködésével ölték meg, és a gyilkosságban rendőrök, köztük bicskei rendőrök is közremüködtek

Csatolt irat: A Dunaújvárosi Rendőrkapitányság 07030-105/1/2018..RP. számú ügyéhez küldött, 2018. március 20. kelt irat

Kelt: Bodmér 2018. április. 14. Hajnáczki Csaba állampolgárjogi aktivista

Forrás: Indítsuk újra Magyarországot, állítsuk helyre az állami jogfolytonosságot /Facebok

Az Alaptörvény érvénytelen.

Az Alaptörvény érvénytelen.

Ez a videó, érthetően (konyhanyelven) bemutatja, hogy miért van magyarországon Alkotmányos válság. Valamint, hogy mi is az Alkotmányos válság?! És miért érvénytelen minden törvény, és jogszabály, amit 2012-óta meghoztak?Többek között miért nincs Pl a végrehajtóknak sem joguk, vagy joghatóságuk elfoglalni egyetlen-egy ingatlant sem.A diktatúra már érzi a vesztét. (Hamarosan cselekvés)www.alkotmanyos-ellenallas.com

Zveřejnil(a) A Magyar nép hangja dne Čtvrtek 28. červen 2018

 

Ez a videó, érthetően (konyhanyelven) bemutatja, hogy miért van Magyarországon Alkotmányos válság. Valamint, hogy mi is az Alkotmányos válság?! És miért érvénytelen minden törvény, és jogszabály, amit 2012-óta meghoztak?
Többek között miért nincs Pl a végrehajtóknak sem joguk, vagy joghatóságuk elfoglalni egyetlen-egy ingatlant sem.

A diktatúra már érzi a vesztét. (Hamarosan cselekvés)

www.alkotmanyos-ellenallas

A Magyar nép hangja

A KORMÁNYZATI TEVÉKENYSÉG A FOLYAMATOS ELLENSÉGGYÁRTÁSRA ÉPÜL. Az autoriter rendszerek beszariak – Interjú dr. Fleck Zoltán jogásszal, szociológussal, az ELTE professzorával

http://fuhu.hu/wp-content/uploads/2018/06/fleck_3.jpg

facebook

 

  • A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság lényegében állami felügyelet alá kerül

  •  Nincs szükség erre az új bíróságra

  • Akkor vezetik be, amikor virágzik a diktatúra

  • Politikailag szabad szöveg az alkotmány

  •  A hatalom bebetonozása a cél

 

 Az a tapasztalatom, hogy az emberek nem nagyon értik, mi is az a legfelső közigazgatási bíróság, illetve miért is lenne baj nekik, ha ez létrejönne…

Ez szakmai kérdés, és azért nehéz megérteni, mert olyan jogintézmény, amely létezik a jogállamokban is, de a jogalkotó nem magyarázza el értelmesen miért van rá szükség ma Magyarországon. Ráadásul, amiről beszélünk, az nem teljesen új, közigazgatási bíráskodás természetesen létezik most is. Tudni kell, hogy szakmailag különválasztják a büntetőügyeket, a polgári ügyeket és a közigazgatási ügyeket. Jelenleg ez utóbbiak közé tartoznak szervezetileg a munkajogi ügyek. A  közigazgatási ügyek azok, amelyekben, az állami hatóság által hozott döntés jogszerűségét vizsgálja felül a bíróság.

Mondana példát?

Ha mondjuk adóügyben kiszabnak az állampolgárra egy bírságot, és azt ő jogszerűtlennek tartja, ezért bírósághoz fordul. Vagy például az építési hatóság elutasítja az engedély kiadását, de nagyon sok állami hatóság van, amely döntéseket hoz, piacfelügyelet, közpénzek feletti döntések, hogy csak egy-két példát említsek.

A közigazgatási bíróg már a nem jogállami rendszerekben is létezett, jogállamokban pedig azért kapott szerepet, mert elvi jelentősége van annak, hogy minden állami döntést független bíróságon lehessen megtámadni, nagyon kiterjedt a modern államok működése, életünk számos részét közvetlenül érinti.

De akkor mi ez a mostani terv?

Amíg nem áll fel a Legfőbb Közigazgatási Bíróság, addig a Kúriának egy erre szakosodott tanácsa dönt az ilyen ügyekben. Olyan tanács, amiben a Baka András elnököl, vagy éppen a Darák Péter. Ők például a közigazgatási kollégium tagjai, ismert személyiségek.

Ismert ellenségek

Igen… Vagy inkább a politikai rezsim által teremtett ellenségek, bizonyos értelemben. De más értelemben nem azok. Egy bíró esetében különösen furcsa ilyesmiről beszélni,

A kormányzati tevékenység a folyamatos ellenséggyártásra épül.

Eddig tehát a rendes bíróságnak volt hatásköre, a Kúriának, és ezek a döntések jelentős méretékben befolyásolták a többi határozatot.

Még akkor is, ha Magyarországon nincs precedens jog?

Ténylegesen természetesen van. A Kúria döntése hat az egész szakmai területre. Most ezt a felső szintet, azaz a Kúriának a közigazgatással foglalkozó részétől veszik el a végső döntéseket hozó, meghatározó szerepet és cserélik ki egy külön bíróságra az említett ügyeket illetően. Ez a tétje ennek a tervnek. Olyan különbíróságra, amelynek a vezetőjét a mostani politikai rendszer vezetője fogja kiválasztani. Ismétlem: kiszedik a Kúria hatásköre alól, és adnak neki egy új profilt. És ezt

az új profilt, a felső bíróság esetében a mostani kétharmad közigazgatási főbírója fogja meghatározni. Nem lehet kétségünk arról, hogy itt milyen irányokat akarnak megszabni. Mert egy olyan esetben, ahol az egyik oldalon az állam van, a másikon pedig – a végső döntésre hivatott szerv – egy olyan testület, amelynek élén olyasvalaki áll, akit politikai szempontok alapján, nem tiszta szándékkal az állam nevez ki, nehéz elképzelni, hogy az állam ellen hozzanak ítéletet.

Minden ilyen átalakítás azzal az előnnyel jár a politikai döntéshozó számára, hogy szabadon megválaszthatja a személyzetet. Nem lehet szakmai szándékokat feltételezni, e döntés mögött tisztán politikai célok vannak.

Amúgy, feltételezve, hogy nincs hátsó politikai szándék, szükség van egy ilyen bíróságra?

Nem hiszem, hogy szükség lenne rá, legalább is szakmai indokok nincsenek. Még Handó Tünde is, egy őszinte pillanatában azt nyilatkozta, hogy nem látszik a szükségessége egy ilyen bíróságnak.

Azért gyanús a külön bíróság felállítása, mert a diktatúrák, vagy az autoriter rendszerek ezt egy nagyon jó eszközként tudják használni,

mégpedig két okból. Egyrészt akkor vezetik be, amikor már virágzik a diktatúra, jó nevezzük autoriter rendszernek, és nyugodtan kinevezheti a saját embereiket, vagyis megvannak már a rezsimhez hű káderek; így volt ez a Franco-rendszerben és a dél-amerikai katonai diktatúrákban, ide telepítették a kényes ügyeket. Másrészt ezzel a közhatalom működésének ellenőrzését hatékonyan semlegesítik, illetve ezeket a döntéseket saját politikai céljaik alá rendelik.

Fogalmazhatunk akkor úgy is, hogy a hatalom nem hajlandó vesztesként levonulni semmilyen pályáról.

Ez minden szinten jól látszik. Például egy olyan ártalmatlan ügyben, amelyet a Kúria hozott az országgyűlési mandátumokkal kapcsolatban, a miniszterelnök úgy reagált, mint egy sértett egy kisgyerek, akinek elvették a labdáját. Egyszerűen képtelen elviselni a jogállami döntéseket.

A jelenlegi rezsim zsigerileg autokratikus.

A miniszterelnök kijelentésének, annak tudniillik, hogy a Kúria elvett a Fidesztől egy mandátumot, van a szervezetre hatása? Megjelenik a bírókban a félelem?

Hogy félnek, vagy sem, azt én innen nem tudom megítélni. Természetesen lehet ilyen hatása, hiszen soha nem történt meg az, hogy egy ilyen nyilatkozatra a szakma élesen reagált volna. Vagyis kiszolgáltatva érzik magukat, tegyük hozzá: teljesen jogosan.  Ezért nincs egy határozott fellépés az ellen, hogy a bírói hatalom függetlenségét nem lehet ilyen módon megtámadni.

Hasonló volt a helyzet, amikor a miniszterelnök a választási bizottság vezetőjének szólt be, mert megszavazta az óvodásokkal való kampányolás ügyében a büntetését.

Igen, hasonló  megalázás volt az is. A Kúria döntése kapcsán azt is mondta Orbán Viktor, hogy a Kúria intellektuálisan nem nőtt fel a feladatához, ez tiszta megalázás, ilyet nem mond egy európai politikus.

Nem miniszterelnök, politikus sem?

Politikus sem, mert a bírói autonómiának az a mentális értelme, ami nem pusztán intézményes garanciákból áll, hanem a tiszteletből. Vitathatjuk a döntést, de azt nem mondhatjuk, hogy hülyék vagytok. Mert, amit Orbán mondott lényegében azt jelenti, hogy nem értenek a dologhoz, csak én értek hozzá. Nem más ez, mint hatalmi arrogancia. Persze, hogy az ilyesminek az az üzenete, hogy félhetnek a bírók. Minden hatalmi arrogancia, olyan helyzetben különösen, amikor a hatalomnak megvan a lehetősége arra is, hogy megváltoztassa az alkotmányt egyik napról a másikra, az el is küldhet embereket, megváltoztathatja a bíróg működési feltételeinek az alapjait, hozzányúlhat bármihez, attól miért ne félnének az emberek? Dehát

Az autokratáknak éppen az a célja, hogy féljenek, csak úgy tud működni.

Nem arról van szó, hogy ön, és mindazok, akik így gondolkodnak, ragadtak le egy romantikusan kezelt államszervezetnél, idillikus jogállami rendszernél, amelyet már rég túlhaladott az idő?

Persze, csak ezt a romantikus képzetet úgy hívják, hogy jogállam. Lehet azt mondani rá, hogy korszerűtlen, de azért a jogállamban bizonyos elvekhez tudjuk magunkat tartani.

Az autoriter rendszerek, és a Fidesz hatalom is ilyen, tudatosan leépítik a hatalommegosztás konstrukcióját és logikáját. Amikor ugyanis politikusok, akik éppen kiszolgálják a végrehajtó hatalmat, bárhol is üljenek éppen, azért panaszkodnak, mert a parlament szuverenitását féltik a bírókkal szemben, akkor nyilvánvalóan a kormányzati hatalmat akarják növelni.

Régen felbomlott az az egyensúly, amikor is a parlament ellenőrzi a kormányzat munkáját, egy kétharmados kormánypárti jelenléttel  ugyan mit ellenőriz az országgyűlés? De korábban is baj volt ezzel, korábban sem tudott a parlament jól működni, még a nem ilyen túlsúlyos politikai döntéshozó vezetés mellett sem. Ezért

sok országban igyekeztek a jogalkotást és az alkotmányozást elválasztani egymástól, hogy még egy kétharmados többséggel se lehessen össze-vissza rángatni az alkotmányt, legalább ez maradjon meg a növekvő kormányzati túlsúllyal szemben.

A magyar jogalkotó azonban elkövette azt a hibát, hogy meghagyta ennek lehetőségét a nagyarányú győzelem esetére. Emiatt teljesen sérülékennyé vált az alaptörvény szövege, bármikor hozzá lehet nyúlni, az alkotmánymódosításnak semmilyen jogi gátja nincsen, politikailag szabad szöveg.

Az tehát már régen nem működik, hogy a parlament ellenőrzi a kormányzati munkát, bizottságai és egyéni képviselőkön keresztül.

A harmadik hatalmi ág, vagyis a bíróság természetesen növelte jelentőségét ebben a helyzetben, hiszen nem maradt más érdemi ellensúly. Ezért autonómiája, függetlensége kulcskérdés a jogállamokban.

A legújabb alaptörvény módosítás most azzal is korlátozni akarja ezt a hatalmat, hogy kötelezővé teszi a bírónak, hogy a politikai természetű és általában korlátozott látókörű indoklást tekintse magára nézve kötelezőnek.

A BÍRÓI HATALOM AUTONÓMIÁJÁNAK ALAPJA A JOGÉRTELMEZÉS AUTONÓMIÁJA.

Közhelyszerűen

azzal vádolják a bíróságokat, hogy bizonyos kérdésekben szabadon értelmezik a jogszabályokat. Ez sok ok miatt nagyon problémás, hiszen nyilván nem szabadon, hanem a jogi normához kötve, csakhogy a jog olyan szintjeit is figyelembe veszik, amelyek zavarják a kormányzatokat: alkotmányos elvek, európai bírói gyakorlat.

Persze nagyon álságos az az érv is, hogy a bírói hatalom átveszi a jogalkotás hatáskörét az alkotmánybíráskodás képében. Hiszen a Fidesz-uralom legelső közjogi ténykedése volt az alkotmánybíráskodás felszámolása. Hétköznapi nyelven szólva: elfoglalták azt az intézményt. A formálisan még létező Alkotmánybíróságtól ma már semmi olyan nem várható, ami szembe menne a kormányzat akaratával.

SZÉP LASSAN, DE KÖVETKEZETESEN KIÉPÜLT A LENINI HATALOM EGYSÉGÉNEK ELVE.

A jogi tankönyveket is át kell írni?

Azokat nyilván nem lehet átírni, illetve persze mindent át lehet írni, azt azonban tudni kell, hogy ebben az elmúlt kétszáz évben, azaz a francia forradalom, vagy inkább a felvilágosodás óta eltelt, az a folyamatos jogkiterjesztésnek a folyamata. Ebben a folyamatban a második világháború fontos tanulság volt, főként Németországban, Ausztriában és Közép-Európának ebben a részében, és azt kell mondanom, hogy ezek a visszahajlások, amelyeket Magyarországon is látunk, csak átmenetiek. Ez az optimista forgatókönyv. A pesszimista az, hogy időlegesek ugyan, de a méretük jelentős. Az átmenetisééveket, évtizedeket jelenthet.

Lehet akár negyven év is.

Lehet.  A demokráciákról szokták mondani, hogy sok sebből véreznek, de jobbat még nem találtak ki, és ez így van a jogállam, a hatalommegosztás esetében is; fékek és ellensúlyok, autonómiák, ezek együttesen egy kiegyensúlyozott rendszert alkotnak, aminek a felbomlasztása időlegesen mehet, de zsákutcát jelentenek.

Ez is az optimizmusát sugallja.

Igen azt, bár hosszú távú optimizmus. Ki fog ebből vergődni a világ, nagyon remélem, hogy nem az egész európai jogi kultúra kerül válságba. Sajnos ezek a modern politikai rendszerek tele vannak korrupcióval, hatalmi visszaéléssel, az Unió döntéshozói rendszere problémás, nem tud védekezni az autoriter belső erőkkel szemben.

FÉLNEK A DOMINÓELVTŐL, ATTÓL, HOGY AZ ORBÁNIZMUS TERJED, EZÉRT TALÁN KÉPESEK LESZNEK FELISMERNI ÉS MEGELŐZNI EGY ÚJABB TÖRTÉNELMI VESZÉLYT.

thatóan a választók is meg vannak zavarodva, egy sor helyen – kivéve nálunk – olyan eredményt hoztak a választások, hogy szinte alig tudnak kormányt alakítani.

A válságok lehetnek termékenyek. Az európai politikai mezőben én látok most egy fordulópontot; kezdik felismerni, hogy azok a logikák, amelyek lehetővé teszik, hogy egy diktatórikus hajlamú tagállami vezetőt visszatereljék a helyes útra, hiszen az egész Európai Uniót veszélyeztetik nem járhatóak, mert alapvetően ott is a párt alapú megfontolások érvényesülnek. Az tehát, amíg szavazatot hoz, addig szükség van rá. Ezzel kezdeni kell valamit, például

VÁLSÁGHELYZETBEN KÉPESNEK KELL LENNI A PARTIKULÁRIS MEGOSZTOTTSÁGOK FÖLÉ EMELKEDNI AZ EURÓPAI ÉRTÉKEK MEGŐRZÉSE CÉLJÁBÓL. 

 Miért van az, hogy az emberek alig-alig rezdülnek attól, ha demokratikus jogaikat csorbítják?

Nagyon sok tényezője van annak, hogy kulturálisan miért nem beágyazott a demokrácia, illetve a jogrendszer tisztelete.  Itt van például ez a Stop Soros törvénycsomag, amelyet valójában hiba így nevezni, mert láthatatlan módon alárendeljük magunkat egy primitív ideológia nyelvi uralmának. Azt látni kell, hogy ez egy politikai felület, a migráció kérdésének egydimenziós kezelése egy nagyobb politikai célt szolgál. Ez nagyon jól működik befelé, mert

AZ EMBEREK FÉLNEK A VÁLTOZÁSTÓL, FÉLNEK AZ IDEGENEKTŐL, EL LEHET VELÜK HITETNI, HOGY EZ VESZÉLYES.

Nagyon könnyű tehát azt a médiafelületet létrehozni, amely bemutatja a terroristától való félelmet, az idegentől való félelmet, sőt a Nyugattól való félelmet. Ezekre az érzelmekre rá lehet játszani, de nem ez a hatalom lényege. Azt is megkockáztatom, hogy nem a “Stop Soros” az egésznek a lényege, hanem az ilyen típusú hatalomnak a hosszútávú bebetonozása. A média csaknem totális elfoglalása és elhülyítése után a civil szervezetek és a civil autonómiák felszámolása része a hatalom paranoid megerősítésének és terjeszkedésének. És ez az egyébként átlátszó logika működik, még a nyugati politikai mezőben is. Mi a probléma, kérdezik tanult európai politikusok, a keresztény Európával, hiszen egész Európa keresztény gyökerű, a liberális hegemónia, mint ideológia, tényleg sok kárt okozott, és ez ellen küzdeni kell, mi tehát a baj az orbáni érveléssel? És mi a baj a jurisztokráciával, hogy itt a bírók döntenek fontos kérdésekben. Csakhogy azt is érezzük, hogy a nyugat-európai akusztikája ezeknek a vitáknak más, mint a kelet-európai.

Ha egy kelet-európai autokrata beszél keresztény államról, akkor itt annak kirekesztő tartalma van: köznapi értelme szerint nem zsidó, a közjogi értelme szerint pedig az állam és egyház elválasztásának megkérdőjelezése; ha azt mondja egy kelet-európai autokrata, hogy a bíróságnak túl nagy a hatalma, akkor nem azt gondolja, hogy finomhangolásra van szükség a hatalmi ágak viszonyában, hanem azt, hogy tapossuk földbe az autonómiákat. Ha egy kelet-európai mondja azt, hogy liberális hegemónia van, akkor nem azt érti alatta, hogy ki kell egyensúlyozni a politikai erőviszonyokat és kezelni kell a neoliberális kapitalizmus következményeit, hanem azt, hogy liberális zsidó uralom van és ezt meg kell szüntetni, “őrségváltás” kell a kultúrában.

Nem tudom világos e: más nyelvet beszélünk. Mintha a nyugat-európai politikusok most kezdenék felismerni, hogy itt van két nyelvezet. És ez azért van így, mert eddig mintha nem értették volna ezeket a perifériákát, nem ismerték eléggé a történelmi, kulturális folyamatokat. Itt volt a héten Magyarországon egy amerikai professzor, Daniel Kelemen – az apukája magyar volt – , arról tartott előadást, hogy Európában van egy autoriter egyensúly, mégpedig azért, mert a brüsszeli politikai központnak szüksége van az autoriter rendszer szavazataira, ezért hagyja is létezni őket, ameddig pártpolitikai hasznot tudnak hajtani. Ez

AZ EURÓPAI NÉPPÁRT MŰKÖDÉSI LOGIKÁJA, LEHET, HOGY UNDORODNAK ETTŐL A KELETI BAGÁZSTÓL, DE EGYELŐRE HASZNOT HOZNAK. EZ AZ IGAZI GYARMATI HELYZET, NEM ANNYIRA ÉRDEKES AZ ITT ÉLŐ EURÓPAI POLGÁROK SZABADSÁGA.

Akkor tehát van egy nemzetközi környezet, amely ezt hagyja működni, és ugyanakkor van itthon egy demokratikus gondolkodási deficit…

t igen, elég veszélyes elegy. De azt egyelőre nem lehet tudni, hogy hol van az a vörös vonal, amit már egy ilyen pártlogikában sem engednek átlépni.  Ilyen lehet például az igazságügy területe. Ez a külső vörös vonal, de van egy belső is; hogy melyik az a pont, amely már az itthoni társadalomnál is elfogadhatatlan, kiveri a biztosítékot. Ez a fontosabb, de még kevesebbet tudunk róla.

Azt valóban nem lehet látni, hogy mivel lehet megingatni ezt az autoriter rendszert.

Ezt sose lehet tudni.

AZ AUTORITER RENDSZEREK RUGALMATLANOK, ROSSZUL REAGÁLNAK A KONFLIKTUSOKRA, NEM SZALONKÉPES KIFEJEZÉST FOGOK HASZNÁLNI: BESZARIAK

Az ilyen rendszerek általában félnek, és van is mitől félniük. Azért, mert lényegében tudják, hogy az egész egy jogszerűtlen alapon áll, aki részt vesz benne gyakorlatilag fél lábbal a börtön szélén áll, tehát zsarolható… Így a rendszer reakciói kiszámíthatatlanok, a legkisebb ellenállásra is képes hisztérikusan reagálni. Ráadásul a magyar autoriter rendszer is olyan, amelyben a döntéseket egy személy hozza. És nincs törékenyebb dolog, mint az ember, aki hajlamos arra, hogy rosszul reagáljon, hibás döntéseket hozzon, előítéletei működtessék. Ráadásul, a rendszer természete olyan, hogy egyre inkább olyanokkal veszi körbe magát, akik nem mondanak ellent, mert nem tudnak vagy mernek, ezért az egész működési struktúra úgy épül fel, hogy mindenről a nagyfőnököt kell megkérdezni, de nem lehet neki megmondani, hogy valami nem jó. Ezért elképesztően nagy az esélye a hibázásnak, mert senki nem meri megmondani, hogy rossz a döntés. A szakirodalomban régóta ismert jelenségről van szó, borzasztó hibákat követhet el az a vezető, aki nem hajlandó meghallgatni az ellenérveket.

Az ön által elmondottaknak egyik szép példája az, amit a választási bizottság elnökének mondott…

Ráadásul azt a miniszterelnök maga tette fel a honlapjára. Nem véletlen volt, hogy beszólt Patyi Andrásnak, üzenni akart vele másoknak.

Mit taníthat mindezekből ? Mégis egy állami egyetem professzora…

A történelmi példák nagyon jól működnek, többnyire értik a hallgatók a párhuzamokat. Hogy csak egy példát említsek: hogyan épült fel a kádárizmus döntési struktúrája…

Jósolni nehéz, de mégis: mikor állhat itt helyre valamelyest egy jogállam?

Azért is nehéz jósolni, mert a korábbi állapotokhoz képest is, amikor a nemzetállamok domináltak, most egy sokkal komplexebb térben élünk. Teljesen bizonytalan például, hogy az Európai Unió és a nemzetállamok struktúrája hogyan fog viszonyulni egymáshoz; lehet hogy ez sokkal inkább függ a francia-német politikától, mint a belpolitikától; lehet, hogy az olasz választások, vagy a görög helyzet sokkal meghatározóbbá válik a magyar demokrácia jövőjét illetően, mint a Fidesz ellenzékének a feléledése, de említhetném azt: miként dönt a Néppárt, miként döntenek az uniós pénzekről, vagy mi történik a civilekkel. Felébrednek-e, hogy azok után, hogy már az ügyvédi kart is megtámadták  a pártlapban, akkor most már muszáj valamit lépni. Ezek olyan folyamatok, amelyeket nagyon nehéz előre modellezni, és nem tudjuk milyen szikra lobbantja be őket. Van ennek egy mikro, azaz emberi része, aztán van egy makró, azaz az európai folyamatok, és van egy még nagyobb, hogy mindezt elsöpri egy új gazdasági világválság, amely hozhat egy újabb autoriter hullámot, nem pusztán Kelet-Európában.

Azt mondják, hogy az ilyen rendszereket nem lehet választásokon leváltani.

Akkor igen, ha előtte már megroppannak. A megroppanás nem mindig látványos. De ez még messze van. Megismétlem: az autoriter rendszerek beszariak, úgy tűnnek mintha erősek lennének, közben törékenyek.

Vagy az a következő fokozat, hogy inkább diktatúrába vált?

Ez a nagy kérdés. Azért, mert itt nem teljesen putyinizmus, vagy erdoganizmus van, kialakultak bizonyos lavírozási technikák. Az orbánizmus különbözik ezektől, itt nem lőnek le újságírót, nem börtönöznek be embereket, vagy legalábbis sokakat nem politikai okokból, az egyetemi oktatók sem veszítik el az állásukat, azért mert politikai véleményük van. Most az a tét, hogy melyik irányban indulunk el. Az első húsz év azt mutatta, hogy a nyugati civilizáció irányába megyünk, az orbáni rendszer ezt erősen megkérdőjelezte; történelmi szempontból elképesztően paradox a helyzet: Putyin és a Kínai Kommunista Párt a legfőbb barátja ennek a rendszernek, sok egyéb borzasztó és embertelen rezsim mellett.  Csakhogy ez az ország kulturálisan még sem teljesen Kelet-Európa. Mégis inkább állunk közelebb egy provinciális, féldemokratikus Ausztriához. A kulturális mintáink, az intézményes reakcióink, a társadalmi elvárások azért nem keletiek.

AZ ASPIRÁCIÓINK NYUGATIAK, MENTALITÁSUNK A KÖZÉP-EURÓPAI BIZONYTALANSÁG HAGYOMÁNYOS ELEMEIT HORDOZZA.

Forrás: Fühü