Így tapsolt el a kormány 3000 milliárd forintot

Orbán Zóna fényképe.
Az Orbán kormány 2010 végén elvett majdnem 3000 milliárd forinttal hogyan gazdálkodott a direkt erre létrehozott Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap. Az alap valójában már idén januárban megszűnt, ahogy a pénz is rég elfogyott, az államadósság azonban továbbra is az egekben, a nyugdíjrendszer problémái pedig azóta sincsenek megoldva.
A kormány 2010. január 31-ével megszüntette a még 2011-ben létrehozott Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapot, ami a magánnyugdíjpénztáraktól államosított vagyont kezelte, az alap ugyanis beteljesítette azt, amire létrehozták: elköltötte azt a 2945,3 milliárd forintot, amit a magyar állampolgárok a magánnyugdíjpénztárakban tartottak.
Ez baromi sok pénz, a GDP nagyjából 10 százaléka volt 2010-ben, ehhez képest alig két év elég volt ahhoz, hogy a 90 százalékát elköltsék. Csütörtökön az Országgyűlésben az alap a fogantatásától a végelgyengüléséig mutatják be azt, hogy költötte el a rábízott 3000 milliárd forintot.
Miért is kellett ez az egész?
A második Orbán-kormánynak 2010 végére, tehát úgy fél év kormányzás után az a komoly problémája támadt, hogy lyuk kezdett nőni a költségvetésben: a gyorsan bevezetett egykulcsos adó és a társasági adócsökkentés miatt 600 milliárd forint hiányzott. Ráadásul az Európai Bizottság is túlzottdeficit-eljárást folytatott az ország ellen már 2004 óta, ez pedig lehetővé tette, hogy a kormány politikájába is közvetlenül beleszóljanak.
Ez nagyon zavarta a politikai szuverenitására nagyon érzékeny Orbán-kormányt, ezért kellett valami megoldás. Nem kellett nagyon messzire nézni, az észt kormány ugyanis 2009-ben azzal előzte meg, hogy elszaladjon a költségvetés hiánya, hogy a magánnyugdíjpénztárakba kötelezően befizetett járulékokat az államkasszába irányították. Igaz, ők ezt csak ideiglenesen csinálták.
A Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap egy 2010. december 22-én elfogadott törvénnyel jött létre, működni pedig 2011. május 18-án kezdett hivatalosan. Ekkor már átkerült ide az a 2945,3 milliárd forint, ami korábban a magánnyugdíjpénztáraknál gyűlt mint kötelező magánbefizetés.
Ebből másfél évvel később, 2013 végére már alig maradt valami, eddigre a pénz 90 százalékát már elköltötték. Egy évvel később pedig már csak úgy 100 milliárd forint maradt a kasszában, mára pedig semmi. Pontosabban még maradt valamennyi részvény, amit még megszűnése előtt a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnek adott át az alap, de már ebből is törlesztett adósságot az állam, 3,7 milliárdot.
És a hazugságok!
https://youtu.be/6A7lo1sEvag

Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint államcsíny történt.

A választási eljárási törvény elfogadásával megszűnik a polgári demokrácia és befejeződik egy autoriter rendszer kiépítése – derül ki Vörös Imre, volt alkotmánybíró szavaiból. A jogászprofesszor szerint azonban a kizárólagos hatalombirtoklást az Alaptörvény is tiltja, ezért ha az Alkotmánybíróság nem is állapítja meg addig az alkotmányellenességet, a következő Országgyűlés minden olyan törvényt megsemmisíthet, amely az államcsínyt szolgálta.

Már 2012 márciusban államcsíny alapos gyanújára figyelmeztetett, egyebek között azért, mert ön szerint a kétharmados többséggel elfogadott törvények nagy számuk és tartalmuk miatt egy, a kizárólagos hatalombirtoklásra irányuló gépezet fogaskerekei. Akkor még sehol nem volt a választási eljárási törvényjavaslat. Az mennyiben árnyalja a képet?

Tovább ront a helyzeten. Eddig harminckét kétharmados törvényt fogadtak el, ha a földtörvény is sarkalatos lesz, azzal együtt harminchármat. Ez gyakorlatilag lefedi a közélet kilencven százalékát – minden érdemi kérdésben megkötnék a következő kormány kezét. A jogalkotói cinizmus abban áll, hogy e törvényhozási tárgyak túlnyomó része egyáltalán nem sarkalatos jelentőségű: a kitüntetések, az Állami Számvevőszék vagy a Költségvetési Tanács működésének szabályai, a nyugdíjrendszer, a forint fizetőeszközként való deklarálása, az adórendszer… Mindegy is, mi történik még

Ezzel a demokrácia el van temetve. Innentől azt is meg lehet szavazni, hogy minden törvény kétharmados. Bármit. Már nincs jelentősége. Ugyanis mindezzel vagy a változatlanságot kódoljuk, vagy egy olyan koalíciós kényszert a mindenkori kormány és ellenzék között, ami gyakorlatilag működésképtelenné teszi az országot. Teljesen mindegy lesz, hogy ki kormányoz, és ki van ellenzékben.

Én nem nevesíthetem azt a pártot, amelyiknek ezek a változások előnyösek. A tény az, hogy a mindenkori relatív többséget hozó párt pozícióját erősíti fel végtelenül a már elfogadott választójogi törvény, amely a győztest tovább jutalmazza. A választási eljárási törvény tervezete pedig a kisebb pártok működését lehetetleníti el. Például előírja, hogy a választási körzetekben két párt delegáltnak kell lennie: ha a pártok nem küldenek kettőt, akkor egyet sem küldhetnek. Ez lehetetlenné teszi az egész folyamat demokratikus kontrollját. A határon túli magyarok levélben történő regisztrációja ellenőrizhetetlen: senki nem tudja bizonyítani, hogy ki adta fel azt a levelet, például Ausztráliából, hogy nem holt lelkek százezrei küldik be azokat – a választás manipulálásának, a választási csalásoknak annyi lehetősége van elrejtve ezekben a jogszabályokban, amivel megszűnik a polgári demokrácia. A választási eljárási törvény elfogadása határvonal, amelyet ha átlép a kormánytöbbség, akkor ezzel befejezettnek tekinthető a hatalom kizárólagos birtoklására törekvés. A kétharmados törvények nagy száma miatt egyébként sincs tétje a választásoknak, ezzel a két választójogi jogszabállyal pedig a választások tisztasága, szabadsága alaposan megkérdőjelezhetővé válik.

Ezzel az államcsíny végrehajtottnak tekinthető?

Igen. A választási törvényekben megfogalmazott „kísérletek” egy olyan irányba viszik el a közjogi rendszert, ami még jobban ráerősít az eddigi aggályokra. Vagyis, hogy ez egy demokratikus garanciák nélküli, autoriter rendszer, nem pedig polgári demokrácia. Egy Patyomkin-demokrácia.
A kormány minden kifogásra ugyanazt az érvet hozza fel: hogyne lenne demokratikus ez vagy az, amikor ugyanígy van az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában…
A lényeg az összkép. El lehet vitatkozni egyes elemeken, de a probléma az, hogy ezek mind fogaskerékszerűen illeszkednek egy nagy gépezetbe: közjogi rendszerünk egészébe. Lehet azzal érvelni, hogy az Egyesült Államokban is – persze egészen más körülmények között – van választási regisztráció, vagy hogy a kampányeszközök korlátozásának a célja az olcsóság, de itt Magyarországon ez a választási eljárási törvény a közjogi rendszer egyik fogaskerekeként kétségessé teszi a mindenkori kormány leválthatóságát. Ezt ki kell mondani. Ha a most még a parlament előtt lévő tervezetet ebben a formában fogadják el, akkor létrejön egy olyan választójogi rendszer, amit egyébként az Alaptörvény tilt: a hatalom kizárólagos birtoklására való törekvést szolgáló rendszer, függetlenül a mindenkori kedvezményezett párttól. Ez ellen az Alaptörvény szerint mindenkinek kötelessége fellépni.
Pontosan mit ír az Alaptörvény?
Ha egy jogszabály bármelyik paragrafusáról megállapítható, hogy az a közhatalom kizárólagos birtoklására vonatkozó törekvést segíti elő, akár önmagában, akár a többi hasonlóval együtt, akkor az a paragrafus sérti az Alaptörvény C. cikke második bekezdését. Azzal például, hogy a Költségvetési Tanács akár két taggal is megakadályozhatja a büdzsé elfogadását, hogy a jegybank alelnökeit a miniszterelnök nevezi ki, hogy a Monetáris Tanács létszámát szakmai indokok nélkül felemelik, hogy a bírák tisztsége egyetlen ember döntésétől függ, hogy a Médiahatóság teljhatalmú vezetőjét kilenc évre nevezi ki a kormányfő, és még lehetne sorolni. A lényeg a rendszer egésze. Ez a kialakult konstelláció pedig úgy, ahogy van, alkotmányellenes.
De ezt csak az Alkotmánybíróság mondhatja ki. Márpedig a Szabadság és Reform Intézet tavaszi beadványát, amely a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló törekvéseket kifogásolta, a testület nem fogadta be.
Az Alkotmánybíróság valóban úgy ítélte meg, hogy az adott indítványt előterjesztő négy magánszemély nem érintett közvetlenül, így aztán nem döntött arról, hogy megvalósul-e a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló törekvés. Kiss László különvéleményt írt a végzéshez, amelyben felhívta a figyelmet: jelen körülmények között nem lehet olyan indítványt írni, amely ennél jobban be tudja bizonyítani, hogy érintettek vagyunk. Miközben például egy német állampolgár alkotmányjogi panasza alapján a német alkotmánybíróság elbírálta az unió alapszerződéseit módosító Lisszaboni Szerződést. Fel sem merült, hogy ne lennének érintettek. Ezen az alapon a magyar médiatörvény, a magyar bírák jogállása is eléggé érinti bármelyik magyar állampolgárt.
Nem kiskapuról beszélnék, hanem mindnyájunk törvényes jogérvényesítési lehetőségeiről. Látok lehetőséget, bár a „kaput” az Alkotmánybíróság félig behajtotta. Lehetne új indítványokat írni, másképp megfogalmazni, a személyes érintettséget jobban kidolgozni. A Szabadság és Reform Intézet kitűnő beadványt készített, azt be lehetett volna fogadni, de ha az Alkotmánybíróság úgy látja, hogy túlságosan általánosan megírt, manifesztumszerű volt, akkor meg lehet teljesen neutrálisan, alkotmányos érdekeiben sértett érintettségként fogalmazni.
Ha a választási eljárási törvény kapcsán valaki kifogásolja, hogy csak a közmédiában, összesen napi tíz percben hirdethet az összes párt. Nehéz erre azt mondani, hogy tíz perc bőven elég, üljön ott a tévé előtt álló nap, majd csak belefut… Vagy a választási regisztráció azt jelenti, hogy egy budapesti kerületben, vagy Győrben akár százötvenezer embernek kell a jegyzőhöz elzarándokolnia – mi ez, ha nem érintettség?
Valóban, ez is egy jogi lehetőség, csak ez anarchiához vezet. Az Alaptörvény idézett cikkelye szerint a kizárólagos hatalombirtoklásra való törekvéssel szemben törvényes úton mindenki köteles fellépni, de ha az már meg is valósult, akkor értelmetlen számon kérni, hogy miért nem tartják be azokat a törvényeket, amelyekkel megvalósították a kizárólagos hatalombirtoklást. Ilyenkor az Alaptörvény szerint azokat a jogszabályi rendelkezéseket, amelyek ennek megvalósítását szolgálják, nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni, mert ezzel az alkotmányosság talaján maradunk. Más szóval maga az Alaptörvény menti fel az ilyen törvényi rendelkezéseknek való engedelmesség alól polgárait – éppen azért, hogy alkotmányos úton léphessenek fel a kizárólagos hatalombirtoklás ellen.
Mi történik a választások után? Feltételezzük, hogy bár a rendszerbe kódolva van a nem szabad választások lehetősége, mégis a demokratikus ellenzék győz. Fleck Zoltán az ön tanulmányára hivatkozva mondta azt, hogy 2014-ben gyakorlatilag a legtöbb 2010 óta született törvényt érvényteleníteni lehet, mert azokat alkotmányellenesen fogadták el.
Csak azon törvények azon rendelkezéseiről mondtam ezt, amelyek a kizárólagos hatalombirtoklást építik ki és garantálják. Ezzel együtt valóban felmerül a kérdés: ki fogja minősíteni azt a közjogi-alkotmányjogi helyzetet, amibe az ország került? Valakinek állást kell foglalni, és véleményem szerint ez lehet az Országgyűlés. Ha az úgy foglal állást, hogy mindaz, és persze csak az, ami 2010 óta a kizárólagos hatalombirtoklás érdekében történt, alkotmányellenes, akkor igen, semmissé nyilváníthatja az ilyen tartalmú rendelkezéseket.
Az Országgyűlés hozta létre az Alkotmánybíróságot, ez a legfőbb szuverén szervezet. Ez a lehetőség sehol nincs külön leírva, de nem is kell: én abból indulok ki, hogy a parlament hatalmazta fel az Alkotmánybíróságot, hogy döntsön alkotmányossági kérdésekben. Egy ilyen alapkérdésben tehát, hogy a kialakult közjogi rendszer alkotmányos-e, maga a felhatalmazó is állást foglalhat.
Vörös Imre volt alkotmánybíró
Forrás:Vasárnapi Hírek: 2012. november 25

 

Az alkotmányos rendet helyre kell állítani….!

Én egyet nem értek, de most komolyan. 900 000 család vár devizahitel miatt, cca. 150 000 család vár egyéb tartozás miatt kilakoltatásra. A már kilakoltatottak sincsenek kevesen, nem tudom a pontos számot. Ha minden kilakoltatásra váró, csak 5 emberrel íratná alá a saját ívét, már meglenne a megfelelő számú aláírás a törvénycsomag életbeléptetéséhez. A törvénycsomag pont arra terjed ki főleg, hogy a rendszer károsultak és kilakoltatottak KÁRPÓTOLVA LEGYENEK! Fel nem fogom, hogy ingyen, miért nem adsz egy esélyt magadnak!? Nem, neked az kell, hogy pénzt fizess ügyvédeknek, álügyvédeknek, magukat jogvédőnek nevezőnek. Felőlem önmacerázhatsz, fizethetsz, de egy esélyt sem adni arra, ismétlem ingyen, ami az igazi megoldás…..BŰN! Pedig nincs más opció, ez az igazság, amit mondunk és illik hallgatni róla! Tehát minden kilakoltatásra váró és kilakoltatott összesen 5db aláírás. Így még a névtelenségből sem kell kilépned, az aláíróívekért elmegyünk, fel ne add postán. Nemzetközi segítség van a hátunk mögött!!!! Az alkotmányos rendet helyre kell állítani….! Az Alkotmányos Ellenállás nem part! Közülünk senki nem akar politizálni….mi azt akarjuk, amit a nép! Önrendelkezési jog visszavétele! A kihirdetés napján fel sem kell állnod a frászbúk elől, csak örülni. / mondjuk én ott akarok lenni /. Ha ez a nemzet összefog, picit félretesz mindent, egyenként felfogjátok, hogy csak mi tudunk változtatni, nagyon hamar megoldódna minden! 4 gombnyomás a gépeden, 5 aláírás az íveden / lehet több is / és vége!!!!!! ENSZ, EU és a tagállamok jelenlétében! Én a törvénycsomagot szeretném a Magyar Közlönyben olvasni! Az életed megfizethetetlen – most ajándékot kaptunk! Kérdezz, válaszolunk!

https://alkotmanyos-ellenallas.hu

 

Mónika Szimuly