A mi Viktorunk, amikor elveszítette a választást 2002-n azt mondta “Ha még egyszer hatalomra jutok tönkre fogom tenni ezt az országot. Ezt a kijelentése csak egyszer lehetett hallani, mert minden honnét letiltották. Aztán a Viktor munkába kezdett. Neki látott a szemléletváltozásnak és változtatásnak. Amikor 2006-n ismét elveszítette a választást vendégeskedett egy jó ideig a Grazi szanatóriumban. Ahogy hallottam akkor tájt tőrt el Lévai Anikó állkapcsa is. Az arca pedig szép foltoktól pompázott. Amit sikertelenül takargatott a napszemüveggel. A kormányőr aki aki halott ezt azt az meg eltűnt mint az aranyóra. De most nem is ez a lényeg. Amint azt már mindenki előtt ismert ez a Viktor gyerek ez nem bír veszíteni. Neki küldetés tudata van. Meg van győződve arról hogy ö nem véletlen látta meg a napvilágot a Felcsúti porfészekben. Tudták ezt azok is akik a Fidesz élére tették ezt a KISZ titkár gyereket. Kijelölte az útját az MSZMP. Győri Gábor besúgóként nevezzük nevén a dolgokat spicliként a legmagasabb megbízásig vitte. Na persze nem egyedül érte ezt el. A segítői azok mind ott díszelegtek az MSZMP-n. Ilyen volt Horváth István is a volt belügyminiszter. Akinek a kegyence volt a mi Viktorunk. De nagy odafigyeléssel ápolta az útját a derék “Horthysta” Boross Péter is aki mindent kipucolt Viktorunk után. Horváth István hozatta haza ezt a szent e Viktorkát és a társait Szlovákiából, amikor ott mutatták be hogy “kija magyar”. Ezt attól a katonatiszttől hallottam akit kiküldtek érte. Aztán hallottam én erről a Viktor gyerekről még elég sok mindent. Például azt is hogy 1988 körül elütött egy embert, aki meghalt. Kanyarodott ki az Akadémia utcából egy zöld színű Audi 80-as kocsival. Azt mondják részegen vezetett. A kocsiban vele volt a porszívó Tomi meg a liberális Gabi is. A derék Horthysta Boross Péter a hírek szerint ezt a piszkot is sikerrel eltakarította Viktor után. Így ívelt a pályafutása ennek a derék Felcsúti csihuhusnak. Hallgattak takarták kimosdatták minden féle bűnből ezt a beteg elméjű embert. Átmentették magukat vele a hatalomba. A Fiatal Demokraták inkább öreg kommunisták klubjává vált az idők során. Most így rabolják ki az országot. A lényeg hogy a Viktor az beteljesíti a fogadalmát. Ez a sok kollaboráns senki házi meg segít neki ebben elég nagy erőkkel. Ott van például a TV székház ostroma. Amiről Vona Bevallotta, hogy előre egyeztetett akció volt. Már akkor polgárháborút akart kirobbantani. Az akkori vezetés is elég nagy hibát vétett. Gyurcsánynak hadbíróság elé kellett volna állítani ezeket a pondrókat. Törvényesen megválasztott rend erőszakos megdöntésének kísérlete végett. Amit elég szépen mértek a jogállam szerint. De nem tette azon gondolkoztam miért nem lépték ezt meg? Aztán 2010-n hatalomra került ez a nemzeti skizofrén, és amit 2006.-n nem tudott véghezvinni azt megtette 2011-n. azonnal lefejezte a jogrendszert, ami még valamennyire megkötötte a kezét. A Jogász professzor megmondta államcsíny történt. Alkotmányos puccs. De még ezt is hagyták ennek az aljas latornak. Készített saját magának egy Fidesz alkotmányt, amit a bűntársai megszavaztak hálából, mert be kerültek a parlamenti nagy cirkuszba. Bűnözők rablók hazaárulók vették át a hatalmat. A legszörnyűbb az, hogy az ellenzék mindenről tudott tudták, hogy mi történik és még is hallgattak. Kötelességük lett volna fellépni ez ellen és a nép figyelmét is felhívni erre. De a mai napig csöndben asszisztálnak Viktornak ahhoz, hogy jogrendszer nélkül hatalomban tartsák ezt a mocskot. A hallgatásukkal tartják hatalomban ezt szemér Orbán rendszert és tesznek tönkre emberek millióinak az életet. Ők etetik a NER-t, Amiért tisztes jövedelemhez jutnak. Akkor most jó lenne, eldöntené már magában azt, hogy egy demokrata hogyan tehet esküt egy olyan jogrendszerre, ami alapköve a diktatúrának. Mi ez, ha nem haza és nemzet árulás magas foka?
“2010 februárja óta a Fidesz tevékenysége már nemcsak kimondatlanul, de kimondva is a „centrális erőtér” létrehozására, más szóval a versengő többpártrendszer fölszámolására irányul. Törekvésük sikerének záloga a szabad politikai verseny feltételeinek, nem utolsó sorban kommunikációs feltételeinek kiiktatása. Ennek megfelelően igyekeznek a közszolgálati médiumokban megakadályozni a kormányon lévőkétől eltérő nézetek, vagy számukra nem előnyös politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális hírek megjelenését, a különböző vélemények ütköztetését. Más kommunikációs eszközök használatát pedig megkísérlik a lehető legszűkebb korlátok közé szorítani. A „kötcsei doktrína” mintegy kicövekeli a Fidesztől várható médiaszabadság határait, ez a határ pedig olyan rezsimeket idéz, melyek Záhonytól keletre honosak.
De vesszünk el a részletekben. Mutassuk be a Magyar Televízión keresztül, miként tárgyiasul Kötcse szelleme. A közszolgálati televízió mindössze 150 perc műsoridőt szenteljen a választási műsorokra. Ez a két és fél óra is úgy jött össze, hogy az országos listát állító hat párt 25-25 percben „bemutatkozhatott”. A megelőző öt szabad választással ellentétben idén semmiféle, sem szakértői, sem szakpolitikusi, sem miniszterelnöki vitaműsor nem volt – pont úgy, ahogy a Fidesz akarta. Következésképpen Magyarország polgáraira úgy köszöntött rá a választás napja, hogy az esélyes s végül győztes párt politikusai soha nem kényszerültek sem nyilvános vitára, sem álláspontjuk egyértelmű kifejtésére, a párt miniszterelnök-jelöltje pedig még csak meg sem jelent a közszolgálati televízió egyetlen választási műsorában sem (Navracsics Tibor helyettesítette). Most a bőrünkön érezhetjük annak következményeit, hogy a köztévé megszegte az újságírásnak a polgári demokráciákban bevett normáit.
Nyár elejére összeállt a „kötcsei doktrínából” következő köztévébeli tennivalók végrehajtására verbuvált csapat. Ez a kontinensünkön egzotikusnak számító garnitúra lényegében megegyezik azzal a társasággal, amelyről e szavakkal emlékezett meg az EBESZ 2002-es választási megfigyelő csoportja: „a köztévé egyértelműen rendkívüli elfogultsággal viseltetett az ellenzéki pártokkal szemben”, s míg a Fidesz nagyjából egyenlő arányban kapott pozitív és negatív tudósítást, az ellenzéki pártokról, a MIÉP-et kivéve csak negatív vagy semleges szövegösszefüggésben esett szó.
A választások utáni MTV hírszolgáltatásának minősége tekintetében 2010 novembere átlagos hónap, nem különbözik októbertől, augusztustól vagy júniustól. Ekkor a híradókban még föl-föltűntek a kormánnyal és a kormánypártokkal nem egy állásponton lévő pártok, szervezetek és személyek (más kérdés, hogy milyen kontextusban), a főműsoridős politikai-közéleti háttérműsorokból viszont valósággal kiciánozták őket. Az ORTT honlapján elérhetők mérési eredmények arról, hogy a főbb hírműsorokban hogyan alakult a politikai szereplők jelenléte. A híradókban a számszerűsíthető elemekben is nyomasztó a kormány és a kormánypártok túlsúlya, de a tartalmi vizsgálódás beszédesebb. Az Index például erre jutott: „…sajátosan kezelte a köztévé Matolcsy György november 24-ei, magánnyugdíjakra vonatkozó bejelentését. Mint ismeretes, a nemzetgazdasági miniszter aznap közölte, hogy aki valamelyik magánnyugdíjpénztár tagja marad, elveszíti jogosultságát az állami nyugdíjra, járulékot azonban változatlanul fizetnie kell. A köztévé esti Híradójában az ellenérdekelt oldalt, a Stabilitás pénztár-szövetséget alig engedték szóhoz jutni, majd a kormánydöntésről szóló blokk után egy, a Stabilitást lejárató hírt adtak közzé, miszerint amennyiben állampolgári bejelentés érkezik, az adatvédelmi ombudsman meg fogja vizsgálni, hogy üzleti titoknak minősül-e, milyen pénzből folytatnak reklámkampányt a magánnyugdíjpénztárak. Ezután Az Este című műsorban is csak Matolcsy György és a kormány álláspontját ismerhették meg a nézők, mivel a köztévé nem hívott be sem a magánnyugdíjpénztárakat, sem az ellenzéki pártokat képviselő vendéget.”
Forrás: (NOL.hu 2010.12.21)
