Alkotmány

A harmadik alkotmány (1989)

Szerző:

 

Képtalálat a következőre: „A harmadik alkotmány 1989”

 

Hazánk harmadik alkotmányát – mely bizonyos jogi értelmezés szerint az 1949-es alkotmány módosítása – a rendszerváltás hozta el Magyarország számára. Az 1988 –tól megindult és az 1990 –es szabad választásokkal részben befejeződött, békés eszközökkel végbement politikai folyamatot, amely a kommunista hatalom diktatórikus jellegű egypártrendszerét, illetve az állami és társadalmi tulajdonra épülő tervgazdálkodását többpártrendszeres parlamentáris demokráciává és magántulajdonra épülő piacgazdasággá alakította át, magyarországi rendszerváltozásnak nevezzük. (A rendszerváltás eseményeiről itt olvasható el cikkünk.) Az októberi alkotmánynak is nevezett alaptörvényt – az 1956-os forradalom és szabadságharc emléke előtt tisztelegve – 1989 október 23-án hirdették ki a Magyar Közlönyben. (Ezzel a nappal lépett hatályba, 1989. évi XXXI. törvény néven.) Ugyanezen a napon kiáltotta ki a köztársaságot a Kossuth téren Szűrös Mátyás, az Országgyűlés szocialista elnöke és ettől a naptól a köztársaság ideiglenes elnöke. (Megszületett a III. Magyar Köztársaság.)

Népköztársaságból Magyarország köztársasággá alakult, éspedig olyanná, amelyben egyaránt érvényesültek a polgári demokrácia és a demokratikus szocializmus elvei. Az 1989-ben módosított Alkotmány kimondta, hogy Magyarország független, demokratikus jogállam. Az Alkotmány bevezette a piacgazdaságot, valamint kinyilvánította a tulajdonformák egyenjogúságát: ez azt jelentette, hogy megszűnt a köztulajdon addigi elsődlegessége, a köz- és a magántulajdon attól kezdve egyenlő védelemben részesül. Az új alaptörvény deklarálta a többpártrendszert, kimondta, hogy egyetlen párt sem gyakorolhatja a közhatalmat, és azt, hogy bárki szabadon alapíthat pártot. A törvényalkotás mellett az Országgyűlés kizárólagos hatáskörébe kerültek a legfontosabb személyi döntések, így a Minisztertanács tagjainak és más fontos állami szervek vezetőinek a megválasztása.

Az alkotmánymódosítások segítségével megvalósult a jogállamiság és a hatalommegosztás elve. Létrejött a köztársasági elnök és az alkotmánybíróság intézménye. (Ezzel megszünt az Elnöki Tanács.) A köztársasági elnök, aki egyben a fegyveres erők főparancsnoka is, kifejezi a nemzet egységét és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. Bár személye sérthetetlen, törvényszegés esetén tisztségétől megfosztható. Ehhez a döntéshez a képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Az Országgyűléssel szemben korlátozott vétójog és korlátozott felosztási jog illeti meg. (A köztársasági elnök jogkörének megállapításához, az 1946. évi I. tc-t vették alapul.) A korlátozott vétójog értelmében egyet nem értése esetén az elnök egy ízben, megfontolás végett visszaküldheti az aláírására váró törvényt. Ebben az esetben az Országgyűlés a törvényt köteles újratárgyalni, ám döntését követően az elnöknek öt napon belül a törvényt ki kell hirdetni. Az államfői vétó másik lehetséges formája az úgynevezett alkotmányossági vétó, amely nem más, mint előzetes normakontroll kezdeményezése az Alkotmánybíróságnál. Az Alkotmánybíróság döntésétől függetlenül az államfő a törvényt vagy visszaküldi az Országgyűlésnek, vagy köteles azt kihirdetni. Az Országgyűlés feloszlatására csak rendkívüli körülmények esetén és új választások kiírásának kötelezettsége mellett, elnapolására pedig 30 napos maximális időterjedelemmel kapott jogot. A köztársasági elnököt a parlament választja meg. A posztra jelölhető minden választójoggal rendelkező magyar állampolgár, aki a választás napjáig a 35. életévét betöltötte, és akit legalább 50 országgyűlési képviselő támogat. A köztársasági elnököt az Országgyűlés öt évre választja meg (egyetlen alkalommal újraválasztható)

A módosított Alkotmányba bekerült a népszuverenitás és a népképviselet elve, mely azt jelenti, hogy hazánkban minden hatalom a népé, amely hatalmát közvetetten (képviselők útján), valamint közvetlenül (pl. népszavazással) gyakorolhatja. A módosított Alkotmányba belefoglalták az erőszakos hatalmi törekvések, valamint az egyeduralomra történő törekvés tilalmát. Az 1989-es alkotmánymódosítások megszüntették a tanácsrendszert, és lerakták az önkormányzati rendszer alapjait. Az 1989-es Alkotmány fontos kiegészítése volt az 1989. évi XXXII törvény az Alkotmánybíróság felállításáról, és az 1989. évi XXXIV törvény az országgyűlési képviselők választásáról. (Az 1989-es választási rendszerről itt olvasható el cikkünk.) Az 1989-es magyar alkotmányban jelentős szerephez jutottak az úgynevezett „alkotmányos fékek”, melyek a demokrácia megőrzése és garantálása felett őrködtek. Ilyen alkotmányos fék volt az európai viszonylatban is széles jogkörrel rendelkező Alkotmánybíróság, a népszavazás intézménye, az ombudsmanok működése, és az Állami Számvevőszék. Ombudsmanokból a negyedik alkotmányig összesen négy működhetett: állampolgári jogok biztosa, adatvédelmi biztos, kisebbségi jogok biztosa, a jövő nemzedékek ombusdmanja (2008-tól).

 

A magyar alkotmány jogforrása

A mai magyar alkotmány szerkezeti felépítése
I.fejezet: Általános rendelkezések
II.fejezet: Az országgyűlés
III.fejezet: A köztársasági elnök
IV.fejezt: Az Alkotmánybíróság
V.fejezet: Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és a nemzeti és
etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa
VI.fejezet: Az Állami Számvevőszék és a Magyar Nemzeti Bank
VII.fejezet: A kormány
VIII.fejezet: A fegyveres erők és a rendőrség
IX.fejezet: A helyi önkormányzat
X.fejezet: A bírói szervezet
XI. fejezet: az ügyészség
XII. Alapvető jogok és kötelességek
XIII.fejezet: A választások alapelvei
XIV.fejezet: A Magyar Köztársaság fővárosa és nemzeti jelképei
XV.fejezet:Záró rendelkezések

XII. fejezet

Alapvető jogok és kötelességek

 

54.§ (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az

élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen

megfosztani.

(2) Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak

vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül

orvosi vagy tudományos kísérletet végezni.

55.§ (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a

személyi biztonságra, senkit sem lehet szabadságától másként, mint a

törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján

megfosztani.

(2) A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe vett személyt a

lehető legrövidebb időn belül vagy szabadon kell bocsátani, vagy bíró elé kell

állítani. A bíró köteles az elé állított személyt meghallgatni, és írásbeli

indokolással ellátott határozatban szabadlábra helyezéséről vagy

letartóztatásáról haladéktalanul dönteni.

(3) Az, aki törvénytelen letartóztatás vagy fogvatartás áldozata volt,

kártérítésre jogosult.

56.§ A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes.

57.§ (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és

mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely

perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és

pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

(2) A Magyar Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg

büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.

(3) A büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában

megilleti a védelem joga. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása

során kifejtett véleménye miatt.

(4) Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan

cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog szerint nem volt

bűncselekmény.

(5) A Magyar Köztársaságban a törvényekben meghatározottak szerint mindenki

jogorvoslattal élhet az olyan bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés

ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti.

58.§ (1) Mindenkit, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén –

törvényben meghatározott esetek kivételével – megillet a szabad mozgás és a

tartózkodási hely szabad megválasztásának joga, beleértve a lakóhely vagy az

ország elhagyásához való jogot is.

(2) A Magyarország területén törvényesen tartózkodó külföldit csak a

törvénynek megfelelően hozott határozat alapján lehet kiutasítani.

(3) Az utazási és letelepedési szabadságról szóló törvény elfogadásához a

jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

59.§ (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jó hírnévhez, a

magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok

védelméhez való jog.

(2) A személyes adatok védelméről szóló törvény elfogadásához a jelen lévő

országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

60.§ (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a

lelkiismeret és a vallás szabadságára.

(2) Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés

szabad megválasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását

és meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján

vagy egyéb módon akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy

magánkörben kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolhassa

vagy taníthassa.

(3) A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik.

(4) A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény elfogadásához a jelen

lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

61.§ (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad

véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje,

illetőleg terjessze.

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.

(3) A közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény, valamint a

sajtószabadságról szóló törvény elfogadásához a jelen lévő országgyűlési

képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

(4) A közszolgálati rádió, televízió és hírügynökség felügyeletéről, valamint

vezetőinek kinevezéséről, továbbá a kereskedelmi rádió és televízió

engedélyezéséről, illetőleg a tájékoztatási monopóliumok megakadályozásáról

szóló törvény elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők

kétharmadának szavazata szükséges.

62.§ (1) A Magyar Köztársaság elismeri a békés gyülekezés jogát, és biztosítja

annak szabad gyakorlását.

(2) A gyülekezési jogról szóló törvény elfogadásához a jelen lévő

országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

63.§ (1) A Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga

van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg

azokhoz csatlakozni.

(2) Politikai célt szolgáló fegyveres szervezet az egyesülési jog alapján nem

hozható létre.

(3) Az egyesülési jogról szóló, valamint a pártok gazdálkodásáról és

működéséről szóló törvény elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők

kétharmadának szavazata szükséges.

64.§ A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy

másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes

állami szerv elé.

65.§ (1) A Magyar Köztársaság – a törvényben meghatározott feltételek szerint

– biztosítja a menedékjogot azoknak a külföldi állampolgároknak, akiket

hazájukban, illetőleg azoknak a hontalanoknak, akiket tartózkodási helyükön

faji, vallási, nemzeti, nyelvi vagy politikai okokból üldöznek.

(2) A menedékjogot élvező személyt más államnak nem lehet kiadni.

(3) A menedékjogról szóló törvény elfogadásához a jelen lévő országgyűlési

képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

66.§ (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát

minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog

tekintetében.

(2) A Magyar Köztársaságban az anyáknak a gyermek születése előtt és után

külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani.

(3) A munka végzése során a nők és a fiatalok védelmét külön szabályok is

biztosítják.

67.§ (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az

állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely

megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.

(2) A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést

megválasszák.

(3) A családok és az ifjúság helyzetével és védelmével kapcsolatos állami

feladatokat külön rendelkezések tartalmazzák.

68.§ (1) A Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei

a nép hatalmának: államalkotó tényezők.

(2) A Magyar Köztársaság védelemben részesíti a nemzeti és etnikai

kisebbségeket. Biztosítja kollektív részvételüket a közéletben, saját

kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvű oktatást, a saját

nyelven való névhasználat jogát.

(3) A Magyar Köztársaság törvényei az ország területén élő nemzeti és etnikai

kisebbségek képviseletét biztosítják.

(4) A nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos önkormányzatokat

hozhatnak létre.

(5) A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény elfogadásához a

jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

69.§ (1) A Magyar Köztársaságban senkit nem lehet magyar állampolgárságától

önkényesen megfosztani, vagy magyar állampolgárt a Magyar Köztársaság

területéről kiutasítani.

(2) Magyar állampolgár külföldről bármikor hazatérhet.

(3) Minden magyar állampolgár jogosult arra, hogy törvényes külföldi

tartózkodásának ideje alatt a Magyar Köztársaság védelmét élvezze.

(4) Az állampolgárságról szóló törvény elfogadásához a jelen lévő

országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

70.§ (1) A Magyar Köztársaság területén élő minden nagykorú magyar

állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési és a helyi önkormányzati,

továbbá a kisebbségi önkormányzati választásokon választható és – ha a

választás, illetőleg népszavazás napján az ország területén tartózkodik –

választó legyen, valamint országos vagy helyi népszavazásban és népi

kezdeményezésben részt vegyen.

(2) A helyi önkormányzati képviselő- és polgármesterválasztásnál a választás

joga, valamint a helyi népszavazásban és helyi népi kezdeményezésben a

részvétel joga – külön törvény szerint – megilleti a Magyar Köztársaság

területén bevándoroltként élő nem magyar állampolgárt is, ha a választás,

illetőleg a népszavazás napján az ország területén tartózkodik.

(3) Nincs választójoga annak, aki a cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró

gondnokság alatt, illetőleg aki a közügyek gyakorlásától eltiltó jogerős

ítélet hatálya alatt áll, továbbá aki jogerős szabadságvesztés büntetését,

vagy aki büntetőeljárásban jogerősen elrendelt intézeti kényszergyógykezelését

tölti.

(4) Minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen a közügyek

vitelében, továbbá hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának

megfelelően közhivatalt viseljen.

70/A.§ (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden

személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely

megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy

más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb

helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos

megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az

esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.

70/B.§ (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és

a foglalkozás szabad megválasztásához.

(2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül,

egyenlő bérhez van joga.

(3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett

munkája mennyiségének és minőségének.

(4) Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett

szabadsághoz.

70/C.§ (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy gazdasági és társadalmi érdekeinek

védelme céljából másokkal együtt szervezetet alakítson vagy ahhoz

csatlakozzon.

(2) A sztrájkjogot az ezt szabályozó törvények keretei között lehet

gyakorolni.

(3) A sztrájkjogról szóló törvény elfogadásához a jelen lévő országgyűlési

képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

70/D.§ (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető

legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.

(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi

intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés

biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével

valósítja meg.

70/E.§ (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális

biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon

kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges

ellátásra jogosultak.

(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján

és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.

70/F.§ (1) A Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a

művelődéshez való jogot.

(2) A Magyar Köztársaság ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és

általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki számára hozzáférhető közép- és felsőfokú

oktatással, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja

meg.

70/G.§ (1) A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos

és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát.

(2) Tudományos igazságok kérdésében dönteni, kutatások tudományos értékét

megállapítani kizárólag a tudomány művelői jogosultak.

70/H.§ (1) A haza védelme a Magyar Köztársaság minden állampolgárának

kötelessége.

(2) Az állampolgárok az általános honvédelmi kötelezettség alapján fegyveres

vagy fegyver nélküli katonai szolgálatot, illetőleg törvényben meghatározott

feltételek szerint polgári szolgálatot teljesítenek.

(3) A honvédelmi kötelezettségről szóló törvény elfogadásához a jelen lévő

országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

70/I.§ A Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni

viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.

70/J.§ A Magyar Köztársaságban a szülők, gondviselők kötelesek kiskorú

gyermekük taníttatásáról gondoskodni.

70/K.§ Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a

kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni

kifogások bíróság előtt érvényesíthetők.

 

Share58
Pin
Tweet
58 Shares

Az alkotmányos rend helyreállítása

Szerző:

 

Az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása az állam elleni bűncselekmények csoportjába tartozó bűncselekmény, amelynek jogi tárgya az állam alkotmányos rendjének megtartásához fűződő társadalmi érdek, ahol alkotmányos rend alatt az alkotmányos társadalmi viszonyokat értjük. A köznyelv a hatalom erőszakos megváltoztatására irányuló cselekményt puccsnak, államcsínynek nevezi.

 

A megoldás

A-TERVE:

 

Mivel a magát „Magyarország”-nak nevező magánszervezet a hatalmát azzal tudja fenntartani, hogy képes elhitetni a hivatalokkal és a közvéleménnyel, hogy ez a magyar állam, ezért ez a hatalom a lelepleződéstől fél a legjobban, vagyis ez a gyenge pontja, egyben a békés megoldás kulcsa. Ehhez kell egy elegendően nagy tudatos tömeg, kb. 100 000 fő, amely már elég nagy ahhoz, hogy ne lehessen elhallgatni, aki kinyilvánítja, hogy a törvényes magyar állam a Magyar Köztársaság, kimondja a magát “Magyarország Kormánynak” és “Magyarország Országgyűlésnek” nevező szervezet törvénytelenségét és feloszlatását, továbbá kinyilvánítja azt is, hogy ezután kizárólag a magyar állam jogrendjét fogja betartani, és kizárólag a magyar állam törvényes hatóságaival hajlandó együttműködni. Ennek keretében felszólítja a rendőrséget, hogy tegyen eleget az alkotmányos kötelességének.

A megoldás

 

B-TERVE:

 

Nem elég azonban a törvénytelen hatalom felszámolása, azt is biztosítani kell, hogy az átmenet ne vezethessen sem káoszhoz, sem visszarendeződéshez. Ehhez kínálunk egy B-TERV-et, amely segítségével – az

A-TERV :

megvalósításával párhuzamosan, azt kiegészítve vagy akár az helyett – a magyar nép eljuthat a valódi rendszerváltásig úgy, hogy ebben a 89-es rendszerváltás szabotálói és annak utódai már nem vehetnek részt, és ez a biztosítéka annak, hogy a népnek végre saját, őt szolgáló, nem pedig rajta uralkodó állama lehet.

 

Share332
Pin
Tweet
332 Shares

Mi is az a népszuverenitás?

Szerző:

Képtalálat a következőre: „népszuverenitás”

Egy olyan elv, amely a hatalom eredetét a néptől származtatja. Ez az elv tette lehetőve, hogy 1848-tól a szélesebb lakosság is beleszóljon sorsának alakulásába, hiszen a népszuverenitás egy közösségi jog. Mivel a királyság (illegitim módon – ezért is a sok szent-korona tanos, meg értékrendes szervezet) megszünt 1945-ben, a szent korona (Istentől származtatott) hatalma is megszünt és maradt a népszuverenitás. Gondolkodjunk logikusan. Ha van egy közösség és annak a közösségnek van egy joga, hogy sorsát maga alakítsa, vajon mi lehet ennek a jognak a legmagasabb megnyilvánulási formája? Ha mindenki beleszólhat a dolgokba. Ma ezt úgy hívják, hogy közvetlen demokrácia.
Hogyan tud mindenki (a nép) beleszólni a dolgokba? Úgy, hogy megalkotja a nép azokat a szabályokat, törvényeket, amik a legszélesebb társadalmi rétegek érdekeit felölelik és képviselik (ebben az esetben egy adott országot értve ez alatt és annak minden lakóját) majd ezeket egy szerződésbe foglalják. Ez az Alkotmány. Ennek megalkotása a közösségi jog legmagasabb foka, az ún. anyajog. Az alkotmány megalkotása után megteheti a nép azt is, hogy képviselőket választ magának (közvetett vagy képviseleti demokrácia) és megbízza a képviselőket, hogy ők alkossanak törvényeket, amik összhangban vannak az alkotmánnyal. Ezt hívják származtatott jognak. Mi történt 1945 után? 1949-ben jött Rákosi és úgy döntött, hogy majd ő alkotmányt ír. Nem a nép. Ő és képviselői. Jól tudjuk, hogy ez diktatúra volt. A képviselők önmagukat hatalmazták fel alkotmányozó joggal, holott erre csak a népnek van joga, amely nép ezt a jogát a népszuverenitás elve alapján gyakorolhatja, ha csak nem mond le róla.
Lemondott a nép erről a jogáról 1949-ben? Nem. Megszületett a Rákosi diktatúra és annak alkotmánya, amibe belevették a népszuverenitás elvét (mert a kommunizmus igazolásához kihagyhatatlan volt), de azt nem terjesztették ki mindenkire (“Minden hatalom a dolgozó népé”) és hát tudjuk, hogy mi történt azokkal, akik tiltakoztak… aztán jött Kádár majd 1990, az első szabad választások. Szabadon megválaszthattuk, hogy mely képviselők alkossanak törvényt. Mi történt 1990-ben? A képviselők alkotmányozásba kezdtek. Megintcsak a nép nélkül. Tehát folytatták az illegitim hatalomgyakorlást, ám annyira pofátlanok nem voltak, hogy a népszuverenitás elvét meg merjék tagadni. Az addigi “sztálinista” alkotmányt gyakorlatilag 100 %-ban átírták és ezt széleskörű szakmai egyeztetéssel tették, ami úgy-ahogy legitimizálta.
De a legfontosabb: IDEIGLENES alkotmányt írtak!!! A preambulumban ez áll: “A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállambavaló békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés – hazánk új Alkotmányának elfogadásáig – Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg”, majd közvetlenül utána: “(2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.” Nem logikus a sorrend de a lényeg benne van: MINDEN hatalom a népé. …VALAMINT közvetlenül gyakorolja… sőt, 1997-ig még az is benne volt az alkotmányban (igaz ez már csak leszűkítése a népszuverenitásnak) , hogy új alkotmányt CSAK referendummal lehet elfogadni, azaz népszavazással! És hogy lássék, mennyire nincs jobb meg baloldal, ezt a pontot az akkor hatalmon lévő MSZP-SZDSZ kormány húzta ki az alkotmányból.. Aztán jött Viktor egyszer és most másodszor és mit csinált? Alkotmányozni kezdett. Tegyük fel újra a kérdést. Lemondott a nép az alkotmányozó jogáról? Nem. Mi történt? Rákosival megegyezőleg Orbán Viktor is úgy döntött, hogy neki és képviselő társainak (akiket személyesen ő választ ki, ezzel megvalósítva a kizárólagos hatalomra való törekvést is, melyet még az alaptörvény is tilt és ellene jogos és kötelező érvényű fellépésre szólít fel minden állampolgárt.
Személyessége meg a FIDESZ alapszabályából derül ki) van alkotmányozó joga. Pedig nincs. És mi kerül bele az alaptörvénybe? Hát ezek: “A közhatalom forrása a nép” A “köz” szótoldalék egy nappal a zárószavazást megelőzően került bele, a tervezetben nem szerepelt.. Mit jelent ez? Hogy a nép CSAK a képviseleti szervek hatalmának a forrása. Holott MINDEN hatalom tőle ered. Még az esetlegesen a képviselőre ruházott alkotmányozó hatalom is. De ez a mondat pontosan azt jelenti, hogy a képviselő ezt a jogot a magáének vallja. Holott nem az övé!!! Mert erről a hatalmáról a nép sohasem mondott le!!! Lehet csűrni-csavarni (mint ahogy teszik is a jól fizetett hazaárulók, csak szemezgessetek a gugli nyújtotta kínálatból), hogy mit is jelent a népszuverenitás meg, hogy hogyan kell értelmezni, csak semmi értelme. Mert bármilyen elvet is veszünk alapul, ha a teljességre törekszünk, akkor a lehető legmegengedőbbnek kell lennünk. Mindent bele kell vegyünk egy elvbe, ami csak belefér. Aztán ha a környezet és a “kialakult” jogrend nem teszi lehetővé a maximális alkalmazást, kell úgy korlátoznunk ezt az elvet, hogy a lehető legoptimálisabban (a korlátozás ellenére) lássa el feladatát. Jelen esetben a nép megtévesztését és gumicsonttal való megetetését, hogy úgy látszódjon, hogy minden az ő érdekében történik, miközben napnál is világosabban látható világszerte, hogy nem.
A jogrend kialakulása meg azért van idézőjelben, mert az egyáltalán nem alakul, mint teszem azt, az időjárás (bár már talán ez sem jó példa elnézve a sok csíkot az égen), hanem alakítják. Nagyon is tudatosan. Minden forradalom, ami kirobbant világunkban, nem magától robbant ki, hanem kirobbantották. Csakúgy, mint a háborúkat. Erre vonatkozó oldalak ezrei, ha nem tízezrei szintén megtalálhatóak a neten, csak éles elme és józan paraszti ész kell ahhoz, hogy átlássa az ember az összefüggéseket és ne a hazug történelemkönyveknek higgyen. “A történelmet a győztesek írják”. Nem csak egy hangzatos, ám tartalom nélküli mondás ez ám, hanem nagyon is igaz.. És a győztesek írják a jogot is. Tehát visszatérve: ma, a kialakult jogrendben szerintetek nem lehetséges, hogy egy nép alkosson magának alkotmányt és ezért -kényszerből- azt a képviselők kell, hogy megalkossák? Mert ők azt mondják. Miközben ezzel a joggal nem rendelkeznek. Azt a jogot is tőlünk kapták, hogy képviseljenek bennünket. Na de hogy! Mert a választó és a képviselő közötti jogi viszony egyből megszűnik, amint véget érnek a választások! nem kötelesek betartani az ígéreteiket (mint ahogy nem is tartják), még az esküjüket sem ( hisz a MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Alkotmányára esküdtek fel nem pedig a Magyarország nevű új állam alaptörvényére, amely államot szintén nem volt joguk megalkotni! És a magyar “jogrend” hiányosságából fakadóan ez az esküszegés nem is szankcionálható!) és ugye nem visszahívhatóak. Ilyen állapotok között nem lehetséges, hogy egy nép feleősen végre megalkossa a saját alkotmányát?!?
Ha tényleg paradigmát akartok váltani, akkor ez a minimum kiinduló pont, nem pedig az, hogy táblácskáitokkal menetelve az utcán azt kiabáljátok, hogy: “demokráciát!” meg hogy: “Miénk az utca!”, miközben családokat lakoltatnak ki! Értitek már, hogy miről beszélek? Csak egy dolgot követelhettek, ha komolyan gondoljátok magatokat és az az, hogy a hatalmat ideiglenesen BIRTOKLÓK (találóbb a bitorlók kifejezés) adják vissza ezt az IDEIGLENESEN rájuk ruházott hatalmat nektek, nekünk, a hatalom TULAJDONOSAINAK! Hát őszintén remélem, hogy most AHA! élményben van részetek, annál is inkább, mert már vagy 4 órája ezt a levelet írom és még mindig nem értem a végére… Tehát mi történt ebben az országban? A hatalom ideiglenes birtokosai megfosztották a hatalom tulajdonosait a tulajdonától. Az albérlő kijelentette a főbérlőnek, hogy a lakás az az övé. Hihetetlen. Pedig igaz. És hogy tovább menjek: az alaptörvény miután a népet csupán csak a közhatalom forrásává degradálja, így folytatja: “A nép a hatalmát választott képviselõi útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.” Kivételesen. Majd ha ők úgy látják jónak. De nézzük, miről nem lehet népszavazást tartani az alaptörvény szerint: “Nem lehet országos népszavazást tartania) az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésrõl;” Hmm.. Tehát a magyar nép nem gyakorolhatja a népszuverenitásból következő LEGALAPVETŐBB jogát. A magyar nép önrendelkezése ezzel a mondattal megszünt létezni.
A magyar nép viszont továbbra is választhat az elétett bábokból, akik -ha akarják 2/3-os többséggel (volt az egyébként 4/5-ös is csak azt is törölték)- modosíthatják az alaptörvényt vagy alkothatnak újat. De csak ők! A képviselők. És érdekes módon az ellenzéki képviselők nem támadják ám a FIDESZT azok miatt a dolgok miatt, amiket ide leírtam. Se a Szolidaritás mozgalom. Vajon miért? ……… Ennyi. Jó reggelt kívánok (duplán, mert közben tényleg reggel lett). Mindezek közben példátlan módon és a pofátlanság netovábbjaként megszüntették a szociális ellátás rendszerét (mert ezentúl csak „törekednek” rá), ellopták a magánnyugdíj vagyont és elherdálták, szerzett jogokat(!) vettek el (korengedményes nyugdíjak), de ugyanekkor alaptörvényben rögzítették az államadósság további alázatos fizetését.. Amit hogy kívánnak fizetni? Hát megszorításokkal, új adókkal és, hogy ha még nem áll égnek a hajatok, akkor most fog:
a ti és gyermekeitek anyakönyvi kivonatán található szám (a regisztrációs szám) a jelzálog, hogy fogjátok is fizetni. Regisztrációs szám. Regis. A királyé… És ki a király? Javaslom, ha mélyebben el akartok merülni a nyúl üregében, akkor a Vatikán és úgy általában a vallás és állam kapcsolata irányába tapogatózzatok tovább… !!!
Minden, MINDEN azon áll vagy bukik, hogy sikerül e a népnek IDŐBEN felébrednie ebből a rémálomból és végre a saját lábára állva alkotmányozásba kezdenie. Mint Svájcban. Ott a példa. Amit egy ország sem utánoz. Egyedülálló a világon. Folyamatosan a nép alkotmányoz, van közösségi pénzük (a WIR, ami csaknem a GDP felét kiteszi) és független, semleges ország. És nem a bankrendszere miatt. Naivság ezt “hinni”, főleg, hogy létezik Wall Street (pont ti ne tudnátok?), meg City of London (ami bármíly hihetetlennek is tűnik, de szó szerint állam az államban, csakúgy, mint a Vatikán)… Kezdek fáradni és mivel úgy gondolom a lényeget már leírtam, lassan befejezem ezt a “kritikát”, amely nem is a mozgalmatok kritikája lett végül annyira, mint a rendszeré, de csak remélni tudom, hogy mostanra már nem bánjátok.
Összefoglalva: ha támadtok valamit, olyat kell, hogy támadjatok, ami a rendszer alapját képezi. Ellenkező esetben csak a felszínt karcolgatjátok vagy még azt sem. A rendszer alapja az alaptörvény. Ha annak érvényessége kérdésessé válik, akkor esély van arra, hogy minden boruljon és olyan “világ” jöjjön, amilyet megálmodtatok magatoknak, ti, mi, a 99%.”

Máté Tamás

Share86
Pin
Tweet
86 Shares